Ellentétes irányban mozgó holdra bukkantak

A Robert C. Byrd Green Bank Teleszkóp (GBT) arra utal, hogy amit korábban egy intergalaktikus felhőnek hittek és nem tulajdonítottak neki különösebb jelenséget nem más, mint a Tejútrendszer egy eddig fel nem ismert kísérő galaxisa, ami a Tejútrendszer galaktikus közepe körül kering, méghozzá ellentétes irányban.

Jay Lockman a Green Bank-i Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatóriumban fedezte fel a "Complex H" névre keresztelt objektumot, mely galaxisunk legtávolabbi részein halad át egy döntött, retrográd pályán.

"Számos csillagász feltételezte, hogy a Complex H a Tejútrendszer egy távoli szomszédja olyan szokatlan sebességgel, ami ellenszegült minden magyarázatnak" - mondta Lockman. "Mivel mozgása teljesen idegennek tűnt a galaktikus forgáshoz viszonyítva, a csillagászok egyszerűen besorolták a nagy sebességű felhők közé, melyeknek furcsa és kiszámíthatatlan röppályáik vannak.


A nagy sebességű felhők pontosan azok, amit a nevük alapján feltételezünk, gyorsan mozgó, túlsúlyban semleges atomi hidrogénből álló felhők. Gyakoriak a Tejútrendszer korongjától nagy távolságban, feltehetően galaxisunk és a közel eső galaxisok kialakulásakor visszamaradt anyagok halmazai, melyek az idők során beépülhetnek a nagyobb galaxisokba.

A Complex H-ról készült korábbi tanulmányok akadályoztatva voltak, mert a felhő jelenleg szinte pontosan galaxisunk külső korongja mögött bújik meg. A Tejútrendszer spirális karjaiban lakozó por és gáz felfog minden látható fényt, ami az objektumtól a Földig eljuthatna, a rádióhullámok azonban képesek átjutni ezen a közegen. A rendkívül érzékeny GBT lehetővé tette Lockman számára a Complex H szerkezetének feltérképezését, mely egy sűrű magot fedett fel, ami a Tejútrendszer síkjával 45 fokos szöget bezáró pályán mozog. Ezen felül a tudós felfedezett egy a magot körülvevő terjengősebb régiót is, mely egy csóvának tűnik, amit a központi tömeg húz magával, mivel a galaxisunkkal való kölcsönhatás lelassítja.

"Az adatok megegyeznek azzal a modellel, mely szerint az objektum a Tejútrendszer galaktikus holdja, külső rétege galaxisunkkal való súrlódás következtében folyamatosan vékonyodik" - magyarázta Lockman. A felfedezés a Complex H-t a galaktikus holdak azon igen szűk körű klubjába helyezi, melyek pályái nem követik a Tejútrendszer forgását. Ezen objektumok legjelentősebb tagjai a Magellán-felhők.

Mivel a nagy galaxisok, mint a Tejútrendszer is kisebb galaxisok, csillag klaszterek és hatalmas hidrogén felhők felfalásából formálódnak, így nem szokatlan olyan objektumok pályára húzása, melyeknek eltér az iránya a galaktikus forgástól.
Az új megfigyelések szerint a Complex H megközelítőleg 108 ezer fényévre van a galaktikus középtől és feltehetően 33 ezer fényév átmérőjű, ami körülbelül 6 millió naptömegnyi hidrogént tartalmaz.