Lionheart: Legacy of the Crusader

Anélkül hogy elmesélném a történetet, egy kis bevezetés. A kiindulási pont nem sok választási lehetőséget hagy nekünk, Új Barcelona kapujában állunk, miután megszöktünk a minket üldőzendő megszállottnak tartó inkvizíció karmai közül. Természetesen más csoportok is a halálunkat kivánják, és rajtunk áll a döntés hogy a meghatározó frakciók közül melyikhez csatlakozunk, ami kapásból a megoldandó feladatok skáláját is meghatározza. A Templomos Lovagokhoz verődve a "Jó" ügyének előmozdítása lesz célunk, míg koldusként az alvilági életbe nyerhetünk bepillantást.


A játéktér a már megszokott 2D izometrikus nézőpontú, ami egy szerepjátékhoz tökéletes választás. A labirintusok, a vadon szépen megrajzolt, és külön kiemelném a víz effektjeit. A karakteranimáció közel sem ilyen remek, a mozgás néha bohócszerű, és számos fázis egyszerűen természetellenesen néz ki. Persze ez a játékélményre nem sok hatással van, de 2003-ban ennél szebb megoldás az elvárható.

Mint minden számítógépes szerepjáték esetében, itt is a harcrendszer áll a központban. A harcot leginkább a Diablohoz tudnám hasonlítani, az egérklikkelés gyors csatákat tesz lehetővé, de a bal gomb-ütés, jobb gomb-varázslás gyorsan megunható, és hátránya, hogy az ellenfelek gyorsasága miatt gyakran azon vehetjük észre magunkat, hogy egerünkkel a képernyőt vadul pásztázva akarjuk eltalálni célpontunkat. A csata ugyan szüneteltethető, ilyenkor - nem túl életszerűen - akárhány gyógyítalt vagy egyéb varázstárgyat használhatunk, de nem adhatunk ki támadási vagy mozgási parancsot. Mint ebből is látható, a harc nem valami fényesen megoldott.


Persze pozitívumok is vannak, például feláldozhatjuk a támadás pontosságát a gyorsaság érdekében, és fordítva is, lassan, de halálosan is célozhatunk. A testrészeket (fejet, karokat vagy lábakat) megadva csökken a sebzés, de nő a kritikus ütés lehetősége, ami biztos győzelemhez vezethet. A legyőzőtt ellenfelek után testük felett lebegve vörös vagy kék lelkek maradnak, amiből meggyógyulhatunk vagy regenerálhatjuk varázserőnket táborverés vagy gyógyital nélkül. Ez az egyszerűsítés sajnos később visszaüt, mivel az így szerezhető erőforrás idővel már nem elegendő, és mivel nincs lehetőségünk a városba teleportálva vagy más módszerrel feltöltődni, egyszerűen álldogálhatunk és várhatjuk amíg felgyógyulunk a kaland folytatáshoz.


A játékban előrehaladva útitársakat is felvehetünk, akik ismeretlen helyekre is bejárást biztosíthatnak, de harcban sajnos nem többek egyszerű tölteléknél. Zavaró, hogy közvetlen parancsokat sem adhatunk nekik, csupán vakon követnek minket.

Kincsek nagy mennyiségben vannak szétszórva a játékban, a fegyverek, páncélok és egyéb varázstárgyak többsége véletlenszerűen generált képességgel bír. Ezek növelhetik tulajdonságainkat, képességeinket, sokuk egyéb hatással is bír.