Beyond Good & Evil

Grafika: A játék grafikája lenyűgöző. A képregényszerű hibridben a színgazdag Disney stílus és a távol keleti Final Fantasy-szerű anime nyomai is fellelhetők, ráadásul még a Mátrixban szereplő háztetőn rohanás is előfordul. A minden helyet körbevevő víz jól néz ki, és a barlangokat, egyéb belső helyeket kiváló fény/árnyékhatások dobják fel.

A külsőnézetes akciójátékok legnagyobb rákfenéje a nézőpont. Habár a grafikai láttán sok esetben egyszerűen fogtam magam és hátradőlve csak körbe-körbe nézegettem, mégis megmaradt bennem néhány olyan hely, ahol a fix kamerakezelés okot nyújtott a bosszankodásra. Tipikusan ilyen, amikor Jade valamilyen nagy objektum (pl. fal) mellett van vagy felénk mozog, és mi egyszerüen nem látjuk mi van előttünk. Ilyenkor első megoldásként a főhős kezében lévő fényképezőgép nyújhat segítséget, mellyel megnézhetjük hol is vagyunk és mi a helyzet, de sok esetben erre egyszerüen nincs idő, vagy így sem jutunk sokra. Csupán emiatt adtam négy pontot.

Kezelőfelület: Az irányítás teljesen átkonfigurálható. Kezelése irtó egyszerű, látszik, hogy elsősorban konzolokra fejlesztették. A W-S-A-D kombináció mellett csak pár gombot kell megjegyeznünk, de biztos kényelmesebb megfelelő vezerlővel - volt szakasz, ahol a folyamatos guggolástól, lopakodástól fájt már a kisujjam :) A játék mentését csak bizonyos helyeken végezhetjük el, de aggodalomra semmi ok - ha meghalunk, az adott helyszín/csata elől végtelen alkalommal ismételve azonnal újrapróbálhatjuk a dolgot, egyetlen hátrányunk csupán hogy maximális életpontunk felével rendelkezünk.

Játékmenet: A fejlesztők egy nagyméretű, tökéletesen hihető, lélegző, élő világot alkottak, melyben mi csak egy (fő)szereplőt mozgatunk. A főhős (vagyis a játékos) folyamatosan mozog, és cselekményei kihatással vannak a világra. A forgatókönyv (mert tulajdonképpen ez egy rajzfilm, grafikája is ennek megfelelő) a humor, akció, logika megfelelő egyvelegét tartalmazza folytonosan videóbevágásokkal dobva fel az élményt. Ehhez hozzájárulnak a kiváló hanghatások is. Minden helyszín más és más, és habár a lineárisan előrehaladó történetben csak három fő küldetésszálról beszélhetünk, számtalan opcionálisan és szinte tetszőleges sorrendben megoldható mellékfeladat enyhiti a kötöttséget, teremti meg a szabadságérzet illuzióját. Hiba, hogy a játék nagyon rövid, mindössze 12-14 óra (azaz egy hétvége) alatt végigjátszható.

Hangeffektek: Kiemelném, hogy a játék TELJESEN ötnyelvű (angol, német, francia, spanyol, olasz - sajnos a magyar nincs közte, hiába, kicsik vagyunk :/), mindhárom főszereplő minden mondata le van fordítva. A hősők emberi beszédhangjai nagyon jól illeszkednek karakterük kinézetéhez, és a képernyőn átjön szövegük érzelmi töltete is. A hangeffektek ugyan mindig csak aláfestésül szolgálnak, és Hyllis igazán egzotikus érzetét a zene teremti meg, de kiemelendő, hogy a város utcáin járva az általunk felfedezett bizonyítékok alapján az emberek egyre inkább ráébrednek a valóságra, és beszélnek is róla. Ez is fontos része annak, hogy a világot élőnek érezhessük.

Zene: A zene kiváló! Ritka az olyan játék ahol megjegyzem a dallamokat, de már a kezdőképernyő is kiváló aláfestésül szolgál, megadja az alaphangot. A végén, az idegenek bázisára behatoláskor lévő sejtelmes, bizarr hangoktól egyenesen kirázott a hideg, nagyon kellemetlen környezet.

Multiplayer: Nincs, de az egyjátékos küldetés mindenért kárpótol.

Intelligencia és nehézség: A partnerek (a kiejthetetlen nevű malacka és Double H) intelligenciája elég jó, a végigjátszás alatt egyetlenegy esetben fordult elő, hogy utóbbi elakadt egy falban, ezért vissza kellett mennem hogy követni tudjon. A logikai és a harci részek (persze a legvégső csata kivételével) sohasem frusztrálóan nehezek, sőt, küldetéseknél minden szobán átjutva sikerélményben van részünk. Ütéseink, lövéseink halálpontosak, és az ugrálós részeknél nem szükséges a hős megfelelő pozicíonálása a szakadékok/platók szélére, anélkül is tudja a dolgát. A játék folyamatosan gördül előre, érezzük, hogy haladunk, nagy élmény mind a gyerekek, mind a felnőttek számára.

Összegzés: Habár a játék felszínesen nézve egyszerünek és könnyednek tűnik, érezni hogy iszonyat nagy mennyiségű munka áll mögötte. A karakterek szerethetőek, a helyszínek változatosak, a feladványok ötletesek, és mindezt egy nagyon kerek történet tartja össze. Ugyan a tapasztalatok (és persze az eladások) szerint az ilyen stílusú játékoknak meghatározott célközönsége van - és nyilvánvaló, hogy elsősorban nem a pécés játékosok rajonganak értük -, de csak remélni merem, hogy sok újabb, ehhez hasonló minőségű és kivitelezésü játékot látunk majd a jövőben.