Új repülőgépet inspirálhatnak a repülő őslények

Az ősi repülő hüllők szárnyaiból volna mit tanulniuk a ma repülőgép tervezőinek, állapította meg egy amerikai paleontológusokból és mérnökökből álló csapat. Sankar Chatterjee, a Texas Egyetem professzora, valamint Joseph Templin, a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanács Aerodinamikai Laboratóriumának egykori vezetője tíz, Brazíliában fellelt Pteroszaurusz szárnytípus elemzését tette közzé egy amerikai szaklapban.

A Pteroszauruszok a dinoszauruszok korában, 160 millió évvel ezelőtt uralták az eget. Szárnyfesztávjuk igen változatos volt, 40 centitől 14 méterig terjedt. A fantáziarajzokon gyakran ábrázolják őket siklórepülőként, azonban a kutatócsapat számítógépes elemzése arra utal, hogy a Pteroszaurusz képes volt a modern madarakéhoz hasonló összetett repülésre, sőt felül is múlta azokat.


A Pteroszaurusz egyedülálló szárnyszerkezettel rendelkezett, melyben a mellső végtag és egy rendkívül hosszú negyedik ujj tartotta a szárnyhártyát. "A negyedik ujj nagymértékben hátrafelé mozgatható volt, a mozgatás hatására változott a szárny alakja, így változtatta az őslény a sebességét" - mondta Chatterjee. A szárny bonyolult anatómiával rendelkezett, beleértve azokat az izomrostokat, melyek merevséget és erőt adtak, továbbá az izmok, a vércsatornák és érzőidegek egy meglepően finom hálózatát. A tudósok úgy vélik a szárny egy külön érzékszervként működött, ami visszajelzést is küldött a belső fülbe, a szárny irányítórendszeréhez.

"A Pteroszaurusz érzékelői alkalmazásával képes volt reagálni a folyamatosan változó körülményekre, a szárny teljes felszínén nyomon követve a nyomás különbségeket" - magyarázta Templin. "Képes volt szárnya alakjának változtatására, hogy kihasználja a repülési körülmények adta előnyöket és kontrollálja sebességét. Talán egy nap a mi repülőgépeink is úgy fognak repülni, mint a Pteroszauruszok, átalakítható szárnyaikkal energiát takarítanak meg és jobb teljesítményt érnek el."

Az ausztrál Adelaide Egyetem aerodinamikai szakértője, Dr. Richard Kelso is elismeri, hogy a repülési kutatásokat egy ideje újra az állatvilág inspirálja. "A biológiai rendszerek felhasználásának ötlete nem újkeletű. Már 2001 óta a NASA hosszú távú tervei között szerepel egy új repülőgép kifejlesztése ezekkel a rugalmas, alkalmazkodó szárnyakkal. A NASA koncepciója a sas szárnyain alapul."

A jelenlegi rögzített szárnyú repülőgépek csak fel- és leszálláskor változtatják meg alakjukat a fékezőlapátok és toldalékok alkalmazásával. A madárszárnyakon alapuló repülőgépszárnyak előnye, hogy a madarak folyamatosan változtatják szárnyaik alakját, ami simább repülést eredményez. Ha a mérnököknek sikerül átültetniük ezt a rendszert, akkor a repülőgépek és utasaik egy napon jobban tudnak majd alkalmazkodni a repülés kellemetlen mellékhatásaihoz és a turbulenciához.