Titáni hullámok moshatják a Szaturnusz holdját

A Szaturnusz holdján, a Titánon valóban titáni állapotok uralkodnak, legalábbis erre utalnak a számítógépes szimulációk, melyek szerint a hold óceánjainak hullámai hétszer olyan magasak és hosszúak, mint a bolygónkon találhatóak.

A hatalmas hold évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat. Egyedülállóan sűrű és átláthatatlan légköre elrejti a felszínt, amit feltehetően részben jég borít, azonban elszórva találhatunk folyékony tengereket vagy vulkánokat. "Ha a Huygens folyékony területhez ér vajon milyen hullámokat fog látni? Mennyire lesz számunkra idegen?" - elmélkedett Nadeem Ghafoor bolygó tudós, aki az ESA Huygens szonda tudományos csomagjának résztvevője. A valaha végrehajtott első "földönkívüli tengerkutatásra" jövő év elején, január 14-én kerül sor, ekkor ereszkedik le a Titánra az ESA szondája.

Ghafoor, hogy kérdéseire választ kapjon munkatársaival módosította a Föld óceáni hullámairól készült számítógépes szimulációkat, bár elismeri hogy a Titán tulajdonságai nem igazán ismertek. A modell feltételezése szerint a Titán tengerei 70%-ban etánból, 25%-ban metánból és 5%-ban nitrogénből állnak össze, amit részben olajos iszap borít. Ghafoor a tengerek méretét egy és több száz kilométer között, míg a felszíni szélsebességet óránkénti egy és húsz kilométer között változtatgatta. Ez a felső határ a földi szelekhez képest lassú, mivel a távolságból adódóan a Nap hatása a Titán atmoszférájára jóval kisebb. A hold gravitációja, légkörének és tengereinek viszonylagos sűrűsége és a tengerek viszkozitása, illetve felületi feszültsége mind belekerültek a modellbe.


Fantáziarajz a Cassini szondáról és a Huygens leszállóegységről
A legkisebb szél korbácsolta hullámoknál - melyek nem nagyobbak néhány centiméternél - a viszkozitás és a felületi feszültség határozza meg az alakot és a méretet. Azonban bármely ennél nagyobbnál már a Titán gravitációja a mérvadó, ami mindössze 15 százaléka a Földének, nagyjából a Holdénak megfelelő. Ebből következően a 20 km/h sebességű szél 5 méter magas hullámokat kelt. Ez a Földön tapasztalhatóaknak hétszerese ugyanekkora szélsebességnél, bár a Titán alacsony gravitációja miatt nagyobb a hullámok közötti távolság és lassabban is mozognak. Mindazonáltal a szélsebességre vonatkozó becsléseknél a tényleges érték jóval magasabb is lehet, ami valóban gigantikus hullámokat hozna létre, tette hozzá Ghafoor.

"Nagyon remélem, hogy tengeren fogunk leszállni, ez lenne a legizgalmasabb eshetőség" - nyilatkozott Jean-Pierre Lebreton, a Huygens projekt tudósa a New Scientst magazinnak. Ha a szonda valóban folyékony felületre érkezne mindössze 30 másodperce maradna, hogy bármit észleljen és elvégezzen egy hangradaros mélységmérést. Kilenc szenzorral szerelték fel, ebből egyesek a hullámok magasságát és gyakoriságát mérik - köztük van a már fentebb említett hangradar -, a többi pedig a tenger összetételét hivatott megállapítani. Emellett egy kamerát is hordoz, tehát ha minden terv szerint zajlik képeket is kaphatunk a szem elől mindeddig rejtett felszínről. Az adatokat a szonda anyahajója, a Cassini fogja továbbítani a Föld felé.


A Huygens leszállóegység nyitott állapotban - a küldetésről 1988-ban döntöttek, a szonda 1997 októberében startolt el, és 2005 januárjában fog leszállni
A Titán az egyetlen olyan hold a Naprendszerben melyről feltételezik, hogy folyadék található a felszínén, bár Lebreton szerint a Jupiter holdjai, az Europa, a Ganymedes és Callisto, valamint a Szaturnusz kis holdja, az Enceladus jégkérge alatt is óceánok húzódhatnak meg.