Painkiller

A pokolfajzatok elpusztítására Daniel nem kap semmilyen eszközt, de természetesen a purgatóriumban is vannak fegyverszabványok és véletlenszerűen elszórva mindenhol található fegyver és munició. Ötféle fegyverrel találkozhatunk, melyeknek a másodlagos tüzelése teljesen eltérő az elsődlegestől, így gyakorlatilag 10 fegyverünk van. Lássuk:

Pain/Killer: alap kézifegyver, mely elsődleges támadásként egy háromágú éles fém pengét pörget, azaz máris van egy kézidarálónk. Másodlagos tüzelése már távolra támad, kilövi a fegyver első részét, ami falba csapódva megragadja az áldozatot és a két rész között pedig a pokol lényei számára igen káros fénysugarat tart fenn. (Ezt nehéz elképzelni, inkább látni kell). Van harmadik támadási mód is: ha felpörgetjük a pengéket és megnyomjuk a másodlagos tüzelést akkor kilövi a forgó pengéket, amivel messzebb álló ellenségeket is lekaszabolhatunk. Eddigi FPS élményeim alapján itt mondanám el, hogy kedvenc fegyverem az alapfegyver lett, mely sokszor ráadásul az egyik leghatékonyabb cucc is egyben.

Shotgun/Freezer: A puska tipikus második fegyver, annyi extrával, hogy a másodlagos tüzelése 5 másodpercre lefagyasztja akit eltalál, kombóban használva így két lövéssel egy jó hentes módjára bármit felapríthatunk.


StakeGun/Grenade Launcher: Érdekes ötlet a fakaró szívet szaggató mozdulatának gépesítése, amivel szintén durva sebet ejthetünk akár messziról is, igaz kicsit lassan. A gránátvető viszont annyira nem jelentős, túl nehéz és nagyon önveszélyes. Ennek a fegyvernek a lövedékeire már hat a gravitáció is, tehát ügyesen kell vele célozni.

Rocket Launcher/Chaingun: Az FPS történelem legütősebb fegyverévé is avanzsálódhatna ez a kombináció, hiszen mindig is a gépfegyver és rakétavető volt a két joker. Mindkettő halálos, gyors és pontos.

Electro/Driver: Hívhatnának elektromos gyorssütőnek is. Sajnos csak közelről hatásos, de szívósabb ellenségeket is hamar ropogósra süt. Másik felét kb. robbanó dobócsillagvetőnek nevezhetjük. Mindkettő rövid lőtávval rendelkezik, de jól lehet velük aprítani. Különösen ajánlott a folyosón érkező nagyobb tömegek gyors lerendezésére.

A sima fegyvereken kívűl 66 lélek összegyűjtése után démonná változunk, aminek a látása élő/élőhalott lényekre van kihegyezve: Minden más szürkésfehér árnyalatot vesz fel, viszont fegyver nélkül, egy lökéshullámmal atomjaira bont mindent, amire rálő. Néha érdemes ezzel egy kicsit taktikázni és a 66. lélek felszedését egy komolyabb csata elejére tartogatni, így valóban életerő veszteség nélkül kaszabolhatunk le mindent ami mozog.


Minden helyszín ellenfelekben, elrendezésben és kinézetben is teljesen különböző. Alapjában véve lineáris játékmenetet kell követnünk, de a készítők nem álltak meg a "gyilkolj le mindenkit és kész" szinten. Minden pályán van valamilyen kritérium, melyet ha sikerül teljesítenünk akkor egy fekete Tarot káryával leszünk gazdagabbak. Ezek közül néhányat egy kis pénzért a pályák előtt bekészíthetünk, és a megfelelő pillanatban használva előnyökhöz juthatunk. A kritériumok között vannak egyszerübbek is, mint megölni minden ellenfelet, legalább 500 aranyat gyűjteni vagy mondjuk csak egy bizonyos fegyvert használva végigjutni a pályán. Ezeket nehéz elrontani, bár kevésbé értékes kártyák is járnak ezekért a szintekért. Ami komolyabb kihívás, az a főellenségek bizonyos szintidő alatti likvidálása - ami olykor szinte lehetetlen - vagy minden tiktos hely vagy szent kegytárgy megtalálása. Ezek akár többórás bolyongást és néha már elkeseredett próbálkozást kívánnak a maximalista játékostól.

A két legnehezebb számomra az a szint volt, ahol nem volt szabad egyetlen egy lelket sem begyűjteni. A közelharcos ellenfelek hordákban támadtak és akarva-akaratlanul is, de mindig becsúszott egy lélek; illetve a viziváros pályán minden titkos hely fellelése, ahol több óra idegtépő kutatásba került mire meglettek a helyek és annak megoldása hogyan lehet azokat elérni. (Persze mostanára már fórumokban, faq-okban is megtalálhatóak a megoldások). Mindenképpen megéri küzdeni, mert a kártyákkal hasznos bónuszokhoz juthatunk, amik nélkül bizonyos helyzetekben szinte lehetetlen átjutni.

A pályák elején láthatjuk, hogy mennyi ellenfél, lőszeres doboz, titkos hely, kegytárgy és páncél lelhető fel, s lehet küzdeni a minél jobb eredmény eléréséhez. A szörnyeket azon a pályán kívül, ahol mindet el kell pusztítani a kártya megszerzéséhez (ott van pár opcionális hely) mind magunk elé kapjuk és csak a totális mészárlás után mehetünk tovább. A Painkiller nem túl bonyolult egy játék, s igazából egy-egy pálya sima teljesítése extrák nélkül nem is vesz igénybe fél óránál többet, de ez manapság már egyjátékos mód esetén jókora játékmennyiséget jelent, ráadásul azt is beleszámíthatjuk, hogy aki maximálisan akar teljesíteni az sokkal több időt tölt egy-egy szinten.


Ellenfeleink - akikből ugyebár nagyon sok van és sokfélék is - aprólékos munka eredményei. Nem szimplán összeesnek halálukban, hanem ha közelről shotgunnal vagy karóval végezzük ki őket természetesen apró cafatokra szakadnak, és persze a robbanó tölteteink is mély nyomot hagynak rajtuk. Ami tetszett még, hogy ha sebet kapnak elejtik fegyvereiket, tehát előfordulhat, hogy kiesik az egyik fegyver a kezéből és akkor már csak közelharcban tud megsebezni. Ezenkívül fantasztikus látvány, ahogy egy csata után a hullák, testdarabok és fegyverek százai hevernek szétszórva.

A normál szörnyekkel ellentétben a főellenségek kivégzése sokkal trükkösebb, sőt néha elsőre lehetetlennek tűnik. Kettőt említenék, melyek sok fejtörést okoztak, ezek pedig a mocsári szörny, akinek az életerejét először a közelében lévő buborékok kilövésével szívhatjuk le, illetve a 4. fejezet végén a lény kezében lévő kalapácsot kell lőni folyamatosan, míg az szét nem esik. Minden főellenség hihetetlenül óriási és lenyűgöző, kb. 25-ször nagyobbak az átlagos szörnyeknél. Külsejük gyönyörűen kidolgozott és igazából nem is lehet eldönteni, hogy melyik a legprofibb munka.