A fájlcsere fejlődése

A fájlmegosztás kilép a zenerajongók világából

A KaZaA felhasználóinak száma napról napra nő, azonban ezzel együtt lassan megjelennek a fájlmegosztás hátrányai is. Vírusok készülnek, amik kifejezetten az ilyen hálózatokon terjednek, megjelennek az un. "fake" fájlok, amelyek szándékosan másnak tűnnek, mint amik és folytathatnám a sort. A programot nem sokkal később átvevő Sharman Networks azonban nem foglalkozik ezekkel a problémákkal és más elkerülhetetlen fejlesztésekkel. A KaZaA a mai napig népszerű, de a jelentős fejlesztési hiányosságok miatt mára a szakértők szerint egyenesen veszélyessé vált. (Sőt, a c|net idén novemberi elemzése szerint a KaZaA a spyware-ek terjedésének szempontjából a legkerülendőbb alkalmazás a világon.)

2002 folyamán fájlmegosztó hálózatok jönnek és mennek. Ezt az évet még magasan a KaZaA uralja illetve ennek közkedveltebb társa a KaZaA-Lite, ami lelkes otthoni fejlesztők munkája. Ők a programkódot visszafejtve megpróbálják kiszemetelni az alkalmazást, illetve más kisebb alkalmazásokkal összeépítve orvosolni hibáit. Azonban van, amin nem lehet segíteni.

A KaZaa RIAA ellenes reklámja - klikk a képre a nagyobb változathoz

Inkább történelmi jelentősége van, de 2002 első felében megjelenik egy egyszerű program a KaZaA mellé, ami ugyan önmagában nem lesz népszerű, de elindít egy folyamatot, ami később (sőt, valószínűleg inkább csak a jövőben) fontos lesz. Továbbra is a p2p programok súlyos hátránya, hogy az ezekben elérhető több millió fájl szinte össze-vissza van, az egész olyan, mintha egy gigantikus listán lennének mindenféle rendszer nélkül. A KaZaA - a legtöbb mai rendszerhez hasonlóan - egy egyedi azonosítóval látja el az egyes fájlokat. Amikor egy letöltést elkezdünk, tulajdonképpen kiválasztunk egy azonosítót a listáról, majd a rendszer erre az azonosítóra keres rá a hálózaton és ennek a keresésnek az eredményei alapján kezdi el a letöltést. Ez a kis, sig2dat nevű program semmi mást nem tesz, csak lehetőséget nyújt két dologra. Egyrészt megtudhatjuk vele egy fájlnak ezt az azonosítóját. Ennek persze önmagában nem sok értelme van, de a program arra is képes, hogy ez alapján az azonosító alapján elindítson egy letöltést.

Hogy miért jó ez? Ezeket az azonosítókat egyszerűbben lehet publikálni. "Letöltöttem egy fájlt, nézzétek meg! Ez és ez az azonosítója". Lehetőség nyílik arra, hogy a felhasználók katalógusokba, adatbázisokba rendezzék az elérhető, népszerű és megbízható fájlokat. Fórumok, rajongói oldalak tesznek közzé ilyen (un. "quicklink") formában tartalmakat. Ezek külsőre úgy néznek ki, mint egy megszokott webes link, csak rájuk kattintva nem egy weboldalra jutunk el, hanem elindul egy letöltés. Azonban a KaZaA Lite sem tudja teljesen kifoltozni a rendszer hibáit, sőt maga a Sharman tesz meg mindent azért, hogy ellehetetlenítse a programot, amely sérti az ő szerzői jogait. Milyen ironikus...

Azonban mások is pályáztak a KaZaA helyére. 2002 első felében egy "Merkur" nevű srác az új eDonkey program miatt lelkes. Ez azok közé a programok közé tartozik, amiket - a KaZaA-val ellentétben - rendszeresen fejlesztenek. Azonban ő nincs teljesen megelégedve és érdekes lépésre szánja el magát. Egy kis program, egy toll, egy füzet, meg persze rengeteg idő segítségével visszafejti a hálózat működését, majd megírja eMule nevű kompatibilis programját és a forráskóddal együtt publikálja. Ekkor még nem sejti, hogy napjaink egyik legnépszerűbb alkalmazását alkotta meg.
Az eMule sikerét főként a nyílt és szabadon módosítható forráskódnak köszönheti. Bárki, akinek van valami ötlete módosíthatja a programot, majd ha az működik és hasznos, a következő hivatalos verzióba is bekerülhet. Kétségtelen, hogy az eDonkey2000 hálózat épp ennek köszönheti sikerét. A program a legszebb példája lett az egyes alkalmazások "túlfejlesztésének". Komplexitását jellemzi, hogy tulajdonképpen három különböző protokollt használ a kommunikációhoz, a fájlokat két különböző metódussal ellenőrzi, gnutellaszerűen is működik, de lehetőség van szerverekhez kapcsolódni, ami meggyorsítja a kommunikációs folyamatokat.

Beállítása - ugyan a hivatalos változatban ez nagyon le van egyszerűsítve eredetileg egy űrsiklóéval vetekszik. Ha mi magunk kívánjuk a forráskódból finomhangolni, közel ezer változó áll rendelkezésünkre. Így aztán a kliens nagyon gyors és képes egyetlen gigantikus hálózatba összekapcsolni több millió gépet a fennakadás legkisebb jele nélkül. Legfőbb előnye mégis funkciógazdagsága és megbízhatósága. Bármit le lehet tölteni, nincsenek sérült adatok, lehetőség van az IRC alapú chat-től elkezdve a fájlok prioritásának kézi beállításáig mindenre. Tulajdonképpen itt érték el a Gnutella-szerű programok fejlődésük csúcsát.

Azonban mindennek megvannak a hátulütői is. Sokaknak vannak olyan speciális elvárásaik, amelyek valamilyen módon nem egyeztethetőek össze egy ilyen hálózattal, illetve klienssel. Talán egyedül ennek köszönhető, hogy az eMule - vagy bármelyik másik program - nem vált egyeduralkodóvá a "piacon". Fontos tehát kicsit foglalkoznunk azokkal a különlegességekkel is, amelyek olyan egyedi ötletekre épülnek, amiknek kiemelkedő sikere ugyan nem volt, mégis a mai napig léteznek.

Ha ezt a cikket nem magyarul írnám eszembe sem jutna megemlíteni, de itthon rendkívül népszerűek a Direct Connect alapú alkalmazások, legfőképpen a DC++. Technikailag ez a program nem a Gnutella követője. Elindítása után hozzá kell kapcsolódnunk egy vagy több szerverhez (ebben az esetben a nevük "hub"). Tulajdonképpen csak az ugyanazon hub-hoz kapcsolódott gépeken tudunk keresni. Ez elsőre hátránynak tűnik, de nem az. Ha hasonló érdeklődésű emberek (ez speciel jelentheti akár a magyarokat is) csatlakoznak egy központhoz, az egyes jellegzetes fájlok jelentősége nem aprózódik el a rendszerben, tehát azok egyszerűen és gyorsan elérhetőek leszek.


Érdekesség még az un. Freenet. Ez a szó szoros értelmében nem egy fájlmegosztó rendszer, de mivel sok a technológiai hasonlóság, vettem a bátorságot itt megemlíteni. Arra szolgál, hogy egy dokumentumot (vagy akármit) teljesen anonim módon lehessen publikálni. A programban lehetetlen megállapítani, hogy kitől töltöm le, kinek van meg és hogy ki közölte az adott anyagot. (Amikor azt mondom lehetetlen azt nem úgy értem, hogy nem dörgölik az orrunk alá, hanem tényleg lehetetlen.)

Ma már különlegességnek számít a (korábban említett) Soulseek, ami működését tekintve nem sok újat nyújt a Napster-hez képest, de talán éppen ezért szeretik sokan. Lassú, megbízhatatlan, de egy kis kitartással sokmindent le lehet tölteni, olyan dolgokat is, amiket máshonnan csak sokkal nehezebben, vagy sehogy.

Több olyan alkalmazás is van, ami egyszerre több hálózathoz kapcsolódik, sőt ugyanazt a fájlt egyszerre több hálózatból tudja letölteni. Legjelentősebb talán a Shareaza, ami eredetileg Gnutella kliens volt, de mára képes az eDonkey2000 hálózathoz is kapcsolódni. Ez a program gyakorlatban is felhasználja mindkét hálózat jó tulajdonságait. Érdekes még az MLDonkey, amely egy jó fél tucat hálózathoz kapcsolódik, bár ennek fő jellemzője inkább az egyedi irányítása, ugyanis az teljes egészében egy webes környezetben történik, így egyszerűen lehetőség nyílik a program tökéletes távirányítására.

Ezekkel a programokkal tulajdonképpen lezártunk egy korszakot. Mindre jellemző, hogy kiválasztom, hogy mely adatokat osztom meg és én abból tölthetek le, amiket mások megosztottak. Logikus - gondolnánk, de nagyon sokszor nem ez a legjobb megoldás.