Fájlcsere a weben

Ez kétségtelenül hatást gyakorolt magukra a kliensek készítőire is. E módszer megjelenésekor (2000-2001) a KaZaA volt a legelterjedtebb alkalmazás. Ez először azonban csak egy külső sig2dat nevű alkalmazás segítségével támogatta az ilyen linkeket, és meg volt az a hátránya is, hogy csak a már teljesen letöltött fájlokat osztotta meg. Ezért sokszor a szerencsétlen felhasználóknak nagyon lassú volt a letöltés, hiszen azt is meg kellett várniuk, amíg a kívánt fájl elterjed a hálózaton és több embernek is teljes másolat lesz belőle. Ez zenéknél még nem is volt probléma, de egy nagyobb állomány (pl. filmek) esetében ez akár napokat, sőt heteket is jelenthetett.

Fél évvel később épp az akkorra már egyre népszerűbb ilyen oldalak verték az első koporsószeget a KaZaA-ba, ugyanis az ekkoriban elterjedő eDonkey már teljesen támogatta az ilyen linkeket, emellett a félig letöltött adatokat is megosztotta, így bármi villámgyorsan elterjedhetett. A lapok nagyrésze áttért az ed2k hálózathoz használt linkekre ezáltal szinte akaratlanul is ezt a klienst népszerűsítette. Azonban volt egy másik előnye is az eDonkey-nak: a már letöltött fájlok esetében egy mozdulattal a vágólapra lehetett másolni az ahhoz tartozó linket. Ez azért volt fontos, mert bárki készíthetett egy olyan weboldalt, amin közzétette fájljainak listáját, amihez addig jelentős informatikai ismeretek voltak szükségesek.

A módszer elterjedt, szinte az internetes hétköznapok részévé vált: az eddig fájlmegosztással nem foglalkozó lapok is egyre szívesebben tettek közzé ilyen linkeket. Rajongói oldalak, fórumok váltak sokkal interaktívabbá. Most már nemcsak a helyiek vitathattak meg egy tokiói koncertet vagy egy kanadai művészfilmet. Ez napjainkban is növekvő tendencia; például olyan tévésorozatoknak is sok "nézője" gyűlik össze magyar nyelvű rajongói oldalakon, amelyeket Magyarországon soha nem sugároztak, sőt nem egy előadó vált világsztárrá az interneten anélkül, hogy egy albumot kiadott volna, hiszen egy kocsmai koncertfelvétel is könnyedén elterjedhetett ilyen módon az adott zenei stílus kedvelői között.

Azonban ennél sokkal nagyobb változások álltak be a kifejezetten ezzel foglalkozó oldalak között. Megjelent ugyanis egy éles konkurenciaharc, szinte verseny indult a felhasználókért. A látogatók megnyerésének legegyszerűbb módja pedig a minél előbb minél többet. Az új oldalakat már nem egy ember kezelte, hanem egy kisebb, összeszokott csapat, amely naponta akár több tucat új linket is közzétett. Egy idő után azonban ez egyre nagyobb adminisztratív munkát jelentett, ami miatt az oldalak szerkezete is megváltozott: már nem lehetett az anyagokat egy egyszerű listán közzétenni. Az adatokat először a legegyszerűbb módon ábécésorrendben katalogizálták. Ez nagyon sokáig kielégítő szemléletnek számított.

Azonban egy idő után az emberek hozzászoktak az ilyen oldalakhoz és egyre megnőttek az igényeik, sokan már nem egy-egy kiszemelt darab után látogattak el az oldalra, hanem elvárták, hogy választásukhoz viszonylagos segítséget kapjanak. Így mindegyik oldaloz hozzátársult egy fórum, vagy valami hasonló kommunikációs csatorna, ahol meg lehetett beszélni a frissen megjelent anyagokat, azok minőségét.

2002-2003 tájára a gyorsabb internetkapcsolatok már eléggé elterjedtek ahhoz, hogy egy fájl esetében a méret ne legyen szempont. A zenék kora kezdett leáldozni, az ilyen oldalak új slágertémái a filmek lettek. Ennek egyszerű okai vannak, egyrészt ezekből kevesebb van, másrészt nagyobb fájlokat igényelnek, így a felhasználóknak nagyobb igényük van egy biztos pontra. A minőség iránti új mánia pedig csak nem csitult, ami a DVD térnyerésének is köszönhető volt. A szélesvásznú kép és az 5.1-es hang alapkövetelmény lett az interneten is.

Az oldalak igyekeztek egyre több információval szolgálni az adott fájlokról. Ezt a legegyszerűbben úgy tehették meg, hogy mindegyik anyagnak egy külön oldalt szenteltek, amelyen összefoglalták, hogy mi is az tulajdonképpen és milyen minőségű. Az ilyen oldalak strukturális alapja azonban nem a fájl, hanem release lett. A release tulajdonképpen az a fájlcsomag, amit a felhasználó le fog tölteni. Ez a gyakorlatban akár egy fájl is lehetne, de sokszor praktikus okokból az információt feldarabolják, például hogy ki lehessen írni CD-re. Emellé persze társulhatnak kisebb-nagyobb extrák: borító, leírások, kritikák. A legnépszerűbb oldalak a mai napig ezt a szerkezetet használják.

A növekvő látogatószámok és igények hatására, természetesen a használt technológiai megoldások is megváltoztak. Nem egyszerű HTML-lapokról van már szó, sokkal inkább különböző gigantikus adatbázisok alapján automatikusan összeálló rendszerekről. Ez elérhetővé tett olyan funkciókat, mint a keresés vagy a különböző kategóriákba rendezés. A legfontosabb azonban az, hogy lehetővé vált még több információ tárolása, így a legnagyobb ilyen oldalakon akár ötvenezer fájl is lehet.

A legtöbb oldal legszívesebben itt meg is állt volna a fejlesztésekben, de még 2003-ban megjelent egy oldal, ami ugyan nem lett kifejezetten népszerű, vagy nagy nevű, de kétségtelenül nagy hatást gyakorolt az összes társára. Ez az oldal felrúgott minden eddigi struktúrát. A többi honlap elvben még mindig egyszerű lista volt néhány extrával. Ez a kizárólag filmekkel foglalkozó oldal azonban inkább az egyszerűbb filmes oldalra hasonlított. Nem a letölthető anyagok mennyiségével hódított (bár az is rekordméretűnek számított akkoriban), hanem azok rendezettségével és az azokról elérhető információ mennyiségével. Az eddigi oldalak esetében megtudtuk a címet, jobb esetben egy linket a hivatalos oldalra. Ez a honlap még egy réteget beépített a struktúrába a főoldal és a release közé: a filmet magát. A felhasználók olvashattak (sőt írhattak) kritikákat, a film hivatalos leírása, a stáblista, minden megtalálható volt, sőt ezek alapján könnyen lehetett rendezni az adatokat, tehát egy mozdulattal kilistázhatjuk Spielberg horrorfilmjeit a hetvenes évekből.

A lényeg, amit azóta szinte mindenki átvett azonban roppant egyszerű: a letöltés nem egy mozdulat, hanem olyan, mint a vásárlás. Nagyobb teret kell adni a felhasználónak a tájékozódásra. Hogy miért: nem biztos, hogy van konkrét elképzelése arról, hogy mit is keres. Lehet, hogy csak nézelődik. Lehet, hogy már mindent látott-hallott, amit felismert, de van egy-két számára ismeretlen cím. Az emberek pedig nem szeretik a zsákbamacskát. Minél több információ áll a látogató rendelkezésére, annál biztosabb lesz a döntésében és annál jobban megszereti az adott helyet. Ma már mindegyik oldal igyekszik minél több és jobban rendezett információval szolgálni az elérhető fájlokról.