2005. február 25. 12:00, Péntek
Felejtsük el a Függetlenség napja vagy a Világok háborúja által felvázolt fenyegetéseket. Egy decemberi kozmikus robbanás bebizonyította, hogy Földünkre nagyobb veszélyt jelenthet valós űrbeli környezete, mint egy idegen civilizáció támadása.
A Tejútrendszerben bekövetkezett
gammakitörés egy pillanatra túlragyogta a teliholdat, és 50 ezer fényévnyi távolsága ellenére is beszakította a Föld ionoszféráját. Ha ez a jelenség 10 fényévnyire esik meg, akkor az jelentős pusztítást végzett volna az ózonrétegben, a megnövekedő sugárzás pedig katasztrofális következményekkel járt volna az élővilágra nézve. "Csillagászatilag nézve a robbanás a hátsó udvarunkban zajlott le. Ha mindez a nappaliban történt volna, akkor igen komoly bajban lennénk" - szemléltette az eseményt Bryan Gaensler, a
Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársa, az eseményt leíró tanulmány szerzője.
Az eseményről két kutatócsapat is
beszámolt a sajtó képviselőinek a NASA főhadiszállásán és várhatóan számtalan publikáció fog napvilágot látni az eset kapcsán.
A minden eddiginél erősebb kitörést 2004. december 27-én észlelték, ami galaxisunk egy elzárt, különleges neutroncsillagából, a Nyilas csillagképben található SGR 1806-20-ból érkezett. "Ez valószínűleg olyan esemény volt, ami az életben csupán egyszer esik meg mind a csillagásszal, mind a neutroncsillaggal" - mondta David Palmer, a Los Alamos Nemzeti Laboratórium kutatója, aki a robbanás űrből történt megfigyeléséről írt értekezést. "Mindössze két nagy kitörésről tudunk az elmúlt 35 évben, a decemberi azonban ezeknek a százszorosa volt."
A neutroncsillagok összeomlott csillagokból alakulnak ki, sűrűségük rendkívül nagy, gyorsan forognak, erős a mágneses terük és mindössze 25 kilométer körüli az átmérőjük. Az SGR 1806-20 egy különleges példány, egy úgynevezett magnetár, ami szokatlanul erős mágneses mezővel bír: a Föld-Hold távolság feléről képes lenne elbánni a mágneskártyáinkon tárolt összes információval. Galaxisunkban mindössze 10 magnetárról tudunk a számtalan neutroncsillag között. "Szerencsére a Föld közelében nincsenek magnetárok. Egy ilyen néhány billió kilométeren belüli robbanás tönkretenné a napunkat" - mondta Yosi Gelfand, a tanulmány társszerzője.
A magnetár erős mágneses mezeje hozza létre a gammakitörést egy olyan folyamatban, melyben a mágneses erővonalak átrendeződnek, hatalmas energiát szabadítva fel. Ugyanez a folyamat eredményezi a jóval kisebb léptékű napkitöréseket is.
Letölthető animációk:
1. animáció
2. animáció
Informatika és tudomány