Driv3r: bukás a köbön

Persze ezek a küldetések sem mentek olyan könnyen. Azt már a régi részekben sem szerettem, hogy azzal akarják meghosszabbítani a játékidőt a készítők, hogy olyan küldetéseket tesznek be a játékba, amit minimum 8-10 nekifutással lehet megcsinálni, kevésbé tehetségesek esetleg órákat szenvedhetnek vele. Ilyenek például az üldözéses küldetések, ahol is egy forgatókönyvben előre rögzített útvonalon süvítő gonosztevőnek kell a nyomába érni. Persze egy saroknyi lemaradás... és vége, mehet az egész elöről.


Ehhez bónusz ajándék, hogy a küldetések első részét is csinálhatjuk újra, ami lehet, hogy csak egy kocsikázás, de az is lehet, hogy le kell mészárolni egy kisebb bűnszövetkezetet, mielőtt az üldözésbe belefoghatunk. Ez bizonyos esetekben csak enyhén idegesítő, de felhívom a figyelmét a hirtelen haragú embereknek, hogy párnázzák körbe a gépet, monitort, asztalt, mert ellenkező esetben valószínű, hogy kárt tesznek magukban vagy berendezéseikben.

A többi küldetés sem sokkal komolyabb. Általában az a recept, hogy menj el valahová, amit nem is kell keresni, mert a minitérkép a jól ismert sugárral jelzi az irányt, illetve távolságot, majd a helyszínen mindenkit halomra kell lőni, esetleg felszedni vagy lerakni valamit és elpucolni a kocsival. Adott esetben mindezt időre, amit nem mértek túl bőkezűen a készítők. A történet alapjában véve nagyon izgalmas, és az átvezető animációkat minden esetben áhítattal néztem, de ha szabad ilyet mondani, akkor az átvezető animációk közti gagyi rész nem érdekelt annyira. Persze ez nem jelenti azt, hogy játszhatatlan. Egyszerűen csak ne várjunk tőle kreativitást, változatosságot. Pusztán egyszerű shoot 'em up az egész. Kikapcsolódáshoz sokszor vesz elő az ember olyan anyagot, ahol csak menni kell előre és csinálni, ugyanazt. Erre viszont azt hiszem vannak ennél igényesebb anyagok is.


Kicsit essen szó a történetről is azért. Amint említettem, nagyon pörgős és izgalmas. Tanner barátunk ezúttal egy autótolvaj banda nyomába ered és újra a már kétszer jól bevált módszert, a beépülést alkalmazza. Persze mi is lehetne hatásosabb a 80-as évek Miamijában, az események fő helyszínén. Ezen kívül Nápolyba látogathatunk el, ahol az európai mediterrán mutatkozik be, illetve Isztambulban is tehetünk néhány kirándulást. Kellemes kialakítása van mindhárom városnak. Amennyiben eltekintünk a hibás dolgoktól, akkor még szépnek is titulálhatnánk.

Ahogy említettem, a készítők szándékosan helyeztek el buktatókkal teli küldetéseket, de sajnos egy konzolhuszárnak még így sem kell 10 óránál hosszabb idő ahhoz, hogy teljesen eltakarítsa az autótolvajokat a környékről. Ez az időintervallum manapság szerintem egy 800 Ft-ért letölthető mobilos JAVA játék szintjét jelenti, de nem egy több évig készített, nagy múltra visszatekintő programét. Ez a 10 óra persze megtöbbszöröződhet, amennyiben nem vagyunk hozzászokva a trükkös vezetéshez és nem tudjuk gyorsan lereagálni a semmiből előtűnő géppisztolyos figurákat.


Lehet, hogy munka helyett nem a játék intelligenciájáért felelős alkotókat kellett volna Miamiba küldeni, hanem a történetírókat, mert így nemcsak az ellenfelek buták, de a sztori is rövid lett. (Persze elképzelhető, hogy ihlet sem volt). Nehezen tudom elképzelni, hogy ha gépfegyverrel berontok egy kocsmába, akkor a billiárdteremben megvárja a rosszfiú, amíg szétlövöm az egész kócerájt és véletlenül betévedek oda is. Hogy őszinte legyek, inkább nem is idegesítem magam tovább ezen, sajnálom, hogy ez a játék került terítékre most, de a név kötelez, meg kellett vizsgálni.