2005. szeptember 20. 13:52, Kedd
A tanulmány a költségcsökkentés, és a fejlesztési idő csökkentése miatt a már rendelkezésre álló technológiákat hívná segítségül a Holdra való eljutáshoz, - vagyis a jól ismert STS rendszer (az űrsikló-program) szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétáira, külső üzemanyagtartályára, és az űrrepülőgép SSME rakétahajtóműveire épülne.
Az STS-rendszeren alapuló hordozórakéta nem újdonság, már
az 1980-as években felvetődött, ez volt a Shuttle-C
Ennek a megoldásnak előnye, hogy a már rendelkezésre álló földi infrastruktúrát minden további nélkül tovább használhatnák, nincs szükség új technológiák kifejlesztésére. Ez persze ugyanakkor azt jelenti, hogy minimális változtatással használják tovább az 1970-es években kifejlesztett STS-elemeket. A közelmúltban történtek miatt nem is meglepő, hogy nagyon alaposan ráhajtanak a biztonságra, többek között arra, hogy az űrhajót az indítás bármelyik fázisában rakétahajtású mentőtorony segítségével le tudják választani - a jelenlegi űrsikló rendszernél ezen lehetőség hiányát hánytorgatták fel legtöbbször. Az emberes Hold-utazáshoz két fellövés lesz szükséges, az egyik a személyzetet szállító CEV, a másik a Holdra szálló egység, az LSAM (Lunar Surface Access Module), amelynek 15 tonnányi hasznos terhet kell a Hold felszínére juttatnia.
A Mark III. űrruha próbái az arizonai sivatagban
A NASA eközben gőzerővel dolgozik a Hold- és a majdani Mars-missziókhoz szükséges űrruhák, járművek és robotok fejlesztésén. A Sivatagi Patkányok (Desert RATS - Desert Research and Technology Studies) az arizonai sivatagban tesztelik a Mark III. félmerev űrruhát, egy rover tesztváltozatot és egy Matilda nevezetű önjáró robotot, amely a kutatómunkában segíthet majd.
NASA fantáziarajz a CEV leszállóegységről
A CEV harmadik szintje képviseli a tartós Hold-missziót, mely egy, a jelenlegi tervek szerint a Hold déli sarka közelében elhelyezett bázis megépítését irányozza elő. A cél egyfelől a Hold tudományos célú megismerése, másfelől a lehetséges kiaknázása, például egy későbbi Mars-űrhajó üzemanyagául szolgáló hidrogén és oxigén előállítása a Holdon bányászott vízből.
A Boeing CEV Mars-űrhajó terve
A CEV negyedik szintje a Mars-utazás, melynél azt a DRM 3.0 (Desingn Reference Mission 3) elképzelést veszik alapul, amelynél a Mars-űrhajó meghajtását nukleáris hajtóművekkel oldják meg. Ez a tervezet eredetileg még az 1990-es években készült és 2011-es indulással számolt. A DRM 3.0-t eredetileg 6 fős személyzettel, összesen 880 napos misszióval (ebből 610 a Mars felszínén) és két modullal tervezték: egy induláskor 134,7 tonnás kiszolgáló modullal, (mely többek között egy 160 kW-os atomreaktort is tartalmaz, amely a szükséges energiát biztosítja a Mars felszínén) és egy induláskor 137,4 tonnás leszálló modullal. A negyedik szint első lépcsőjeként viszont letesztelik a Mars-űrhajót, mégpedig egy Mars körüli, személyzettel ellátott küldetés keretében.
A NASA eme tanulmánya alapján a következő a személyzettel ellátott űrkutatás ütemterve:
2006 eleje: kiválasztják a CEV pályázatán a két csapat közül a győztest.
2010: Az STS rendszer űrsiklóinak kivonása, az ISS Alfa űrállomás befejezése.
2011: az első, személyzettel ellátott CEV űrhajó indítása.
2016: az ISS Alfa űrállomás leállítása.
2018: a CEV holdmisszió keretében újra ember lép a Holdra.
2022: a Hold déli sarkán egy holdbázis felépítése.
~
2032: az első személyzettel ellátott Mars körüli misszió (leszállás nem történik)
2034: az első személyzettel ellátott Mars-misszió, amely leszáll a bolygóra.
Informatika és tudomány