Sikerült lefotózni egy élő óriás tintahalat

Két japán kutatónak elsőként sikerült lencsevégre kapni természetes környezetében egy 900 méteres mélységben vadászó csápos óriást.

A két szakember egy halászhajóval és egy olcsó kamerával felszerelkezve érte el azt, ami eddig a nemzetközi filmstáboknak dollár milliókkal sem sikerült. A Csendes-óceánon készült felvételeken egy Architeuthis, azaz egy óriás tintahal látható, melyről a találkozás során az is kiderült, hogy jóval harciasabb, mint azt eddig feltételezték.


Eddig csak tetemekből ismerték a fajt
Csunemi Kubodera, a Tokiói Nemzeti Tudományos Múzeum munkatársa és Kioicsi Mori, az Ogaszavara Bálnafigyelő Társaság kutatója négyórás megfigyelésük alatt több mint 550 digitális felvételt készítettek, melyeken az látható, ahogy a tintahal többször is megpróbálja lerántani a kamera alatt 900 méteres mélységben elhelyezett tintahalból és darabolt rákból készült csalit. Az élelemért folytatott küzdelemben a fejlábú egyik csápja beszorult a csalit tartó szerkezetbe, amit a lény végül maga mögött hagyott. A kutatók hajójukra vonszolták az akkor még mindig mozgó, 5,5 méter hosszú csápot, majd genetikai elemzésnek vetették alá, hogy megállapíthassák, valóban egy Architeuthis duxszal találták-e szemben magukat. Becsléseik szerint a tintahal teljes hossza legalább 8 méter lehetett.


A felvételek teljes sötétségben, 900 méter mélyen, távirányítással készültek
A felvételek ellentmondanak az óriás tintahal ragadozó technikájáról alkotott nézeteknek. A tengerész történetek által lefestett vad tombolással ellentétben a tengerbiológusok eddig úgy vélték, az Architeuthis dux egy lomha ragadozó, ami csápjainak lóbálásával ejti foglyul az éppen arra haladó áldozatait, azonban a felvételeken látható állat sokkal inkább egy patkányra lecsapó pitonra hasonlít, mintsem egy végtagjaival esetlegesen kapálózó testes tintahalra. Az óriás csápjaival megragadta, majd körbefonta velük a csalit, ami valóban a pitonok zsákmányszerző mozdulataira emlékeztet.


DNS-vizsgálattal igazolták a látványt
Kubodera és Miro gondos tanulmányozás után választotta ki a helyszínt. Tudták hogy az óriás tintahalak fő fogyasztói, az ámbráscetek, amikor éhesek ezen a Csicsijama-sziget délkeleti részéhez közel eső területen gyűlnek össze. A döntésben fontos tényező volt az is, hogy innen már korábban is jelentettek óriás tintahal-maradványokat, illetve halászhajók sem zavarják a vízi világ életritmusát. Ezzel együtt a fotósorozat három év kitartó munkájának köszönhető.