Fahrenheit

Emiatt azonban nem éri meg abbahagyni, mert szót sem ejtettem még a legizgalmasabbról, az akciójelenetek valóban mozis megoldásáról. Gyanús volt, hogy egyből két szett kurzort kellett beállítani és először érthetetlen is volt hogy miért. Csak az első "Get ready" felirat felvillanása után kezdtem kapisgálni. A gyors jeleneteknél a kétszer négy iránybillentyű egyfajta rendezői kézként működik, amivel ha szintén jól bánunk - azaz lenyomjuk azt a gombot, aminek a jele felvillant - akkor valami jó történik velünk. Amennyiben nem sikerül, akkor a jelenetben sikertelenek maradunk, ami akár a halált is jelentheti.

A leglátványosabbak persze a verekedős és üldözős jelenetek, de a módszert használhatjuk gitározás, boksz, kosarazás és tánc közben is, ahol a hiba mondjuk egy elrontott akkord vagy egy elbaltázott tánclépés formájában realizálódik. Nagyon nagy hangulata van az ilyen akcióbetéteknek, viszont van hátulütője is, hiszen a játékos jobbesetben meredten figyeli, hogy melyik irány villan fel, tehát ezt a körülöttünk mozizó társaink élvezhetik igazán.



A dialógus, az interaktív tér és az akció néhol nagyon gyorsan váltja egymást, de mindez a megfelelő arányban, mondhatni hollywoodi mértékben. A játék további érdekessége, hogy majdnem lineáris, viszont az apró dolgok a későbbiekben kihatással lehetnek a nyomozásra, illetve menekülésre. Ha például a legelején nem nézünk be az étteremben a gyanúsított asztala alá, akkor elveszíthetünk egy bizonyítékot, illetve jónéhány jelenet ki is marad a játékból. Természetesen több lehetőség van arra hogy megoldjuk a feladatokat, de ebből kifolyólag valójában nagyon hamar végig lehet szaladni a történeten.

Vidám dolog, hogy mindhárom főszereplőnek megvan a maga magánélete, prioritásai, képességei és a két nyomozó esetén ezt fel is kell ismerni ahhoz, hogy tudjuk mikor melyikkel érdemes bóklászni. Náluk legtöbbször a közös munka jellemző, így bármikor lehet váltani kettejük között. Alapesetben viszont a fejezetek elején lehet kiválasztani, hogy melyik karakter következzen a folytatással. Nekem a kedvencem a gyilkos volt, biztosan azért, mert a kezdetektől fogva tudtam, hogy ő nem tehet semmiről, a zsaruk pedig ártatlanként lesittelnék egy perc alatt. Persze a rendőrlány is tetszetős, főleg külseje miatt, a feka csávó Tyler pedig a szövegével tud elvarázsolni.

Vele óvatosan is kell bánni, mert igen fáradt az éjjeleken át tartó munkától, az asszony meg otthon igen morcos emiatt. Ki is fakad emiatt a későbbiekben, tehát érdemes pátyolgatni kicsit, néha rácsörögni munkából, hogy minden rendben. Furán hangzik, de ilyeneket nem csak hogy meg lehet, de tanácsos is megtenni. A pisiléstől kezdve a tükörbenézésen át az alapvető tárgyak megvizsgálásáig iszonyat sokmindent meg lehet piszkálni, ami halványan, de valóban hatással lesz a történetre. Akár a végén is kiderülhet a sztorinak, hogy valamit lehetne jobban is csinálni, emiatt többször végigjátszható.



Lehet mondjuk egyszer a rendőrök javára torzítani, egyszer pedig Lucas Kane javára. Én például most csaptam a fejemre, hogy akármit csináltam az étteremben, a pincérnő mindig bírt rólam személyleírást adni, de ha a hátsó ajtón mentem volna ki, akkor lehet, hogy nem. Sőt, lehet, hogy nem is muszáj elpakolni magam után a hullát, az csak plusz idő a menekülésre, de egy gyors kislisszolás mellett erre nincs is szükség. Egy másik érdekes dolog, hogy ha a könyvet valóban nem találnák meg a rendőrök, akkor milyen szálon indulna el a nyomozás, mert az kulcsfontosságú.

Ez a bekezdés nem minősül spoilernek, mivel csupán az első jelenet nyalánkságait tártam fel (kb 5-8 perc), a későbbiekben lesznek még bőven cifrább dolgok. A nagy variációs lehetőség és a sok kombináció viszont mindig a hosszúság ellen dolgozik. A történet kb. annyit ölel fel, mint egy egész estés mozi, persze megcsinálni jóval tovább tart. Ez a tovább viszont kb. 12-17 órában kimerül attól függően, hogy mennyit szöszmötölünk a részletekkel.

Nem kell attól sem félni, hogy nagyon sokszor neki kell valaminek futni, mert mindig meghalunk. Ugyan életeink száma véges, és csak minimálisan tudunk bővíteni, szóval nem árt vigyázni. Minden karakternek jelzik az idegi állapotát, a legjobb elérhető fokozat az a semleges. A fáradtság, a sikertelenség, a félelem mind lefelé húzzák ezt az értéket, ha pedig nullára csökken, akkor a szereplő öngyilkosságot követ el. Ellensúlyozni sikerrel, pihenéssel, evéssel, ivással, szép dolgokra való gondolással (fotó megnézése, kosárlabda kézbe vétele), pisivel, alvással, stb. lehet. Ez adja meg az igazi ízét a játéknak: foglalkozni kell magunkkal, nem zombikatonákat kell irányítani, hanem hús-vér szereplőket.