Fahrenheit

Grafika: A legfontosabb szempont, hogy a grafika valóban filmszerű. Egyrészt a kamerabeállítások tipikus filmes snittek, és a mozgás, az osztott képernyő szintén ezt a hatást fokozza. Ráadásul az overlay effektek kicsit zizissé teszik a képet, ami screenshoot készítés szempontjából nem a legjobb, viszont mozgóképen nagyon kellemes hangulatot kölcsönöz. A fény-árnyék hatások remekre sikerültek, és a díszlet textúrákra sem lehet panasz.

A karakterek mozgása (erre találunk is a bónuszok közt bemutatót) lehetővé teszi, hogy teljesen úgy mozogjanak mint egy igazi ember. Viszont az egyének feje, arca sokszor béna, főleg a mellékszereplőké. Egyrészt szögletes, másrészt kifejezéstelen - persze ez nem vonatkozik mindegyikre. Sajnos a szögletesség még 8x-os élsimítás mellett sem szűnik meg a tárgyakon, sem a karaktereken. 2005 végén már ennél valamivel precízebb lenne elvárható.

Kezelőfelület: Nagyot dob a játékon az irányítás rendszere, főleg az innovatív megoldásaival. Eleinte nehézkes, de hamar megtanulható kombinációk és lehetőségek vannak előttünk. Nyilván joypadra találták ki a rendszert, amin két kar, vagy két szett gomb is van, de a PC-seknek kielégítő lehet az egér, az akcióhelyzetekben billentyűzettel megtámogatva. Érdemes átkonfigolni az első kurzor szettet wsad-ra, a másodikat pedig a nyilakra, így jobban kézreáll és könnyen oda lehet kapni egy "Get ready" feliratnál. Egyébként szinte soha nem kell használni a billentyűzetet.

Hangok és Zene: A zenét külön ki kell emelnem. Az év játék OST-je lehetne, saját házi zeneszerzőjük muzsikáival. Az éppen játszott zenét a helyszín, az aktív karakter és az események is befolyásolják, illetve otthonában mindhárom szereplő tud zenét hallgatni, ami szintén egy élmény. Jó hangminőségben iszonyat hangulatos zenék; éppen azt vizsgálom hogyan lehetne kimenteni őket. A hangeffektek sem húzzák le a pontot, hiszen még annak is külön (és jó) hangja van, hogy letesszük az elektromos gitárt, vagy bárminek ami történik körülöttünk. Nem irigylem a csapatot akinek le kellett gyártania ezeket az effekteket ilyen élethűen, nem kis meló lehetett. Többek közt ez a rész is érzékelteti, hogy hollywoodi minőségre is törekedtek.

Játékmenet: Ál-komplex sztori. Szinte bármit csinálunk, majdnem ugyanaz történik, esetleg lemaradunk pár információról. Ha pedig valamit nagyon rosszul csinálunk, akkor vége a játéknak. A forgatókönyv az forgatókönyv - igaz, hogy van egy-két lehetőség a végkifejletig a változtatásra, de én kicsit több elágazást vártam. Vagyis elágazásból van elég, csak sajnos legtöbbször minden út Rómába vezet. A cselekmény egyébként néhol unalmassá válik, de a legtöbb fejezet olyan, hogy nem lehet abbahagyni és egymást követik a jelenetek. Örömteli, hogy időről-időre fejtörőket is meg kell oldani, IQ nélkül nem nagyon lehet végigvinni. Nagyon jó készségfejlesztő is azáltal, hogy nem primitív célokat kell teljesítenünk és nem mondanak el mindent 26-szor.

Intelligencia és nehézség: Intelligenciáról nem igazán beszélhetünk, mert ugye minden szereplő scriptelt, az események megírt rend alapján történnek, viszont a nehézségről lehet beszélni. Állíthatunk folyamatosan nehézségi fokozatot, ami pusztán a rendelkezésre álló (korlátozott) időt csökkenti, az akciójeleneteknél a kombinációkat durvítja, de ettől nem lesz semmi jobban eldugva, vagy nem fog semelyik karakter sem átvágni minket valamivel. Egyébként a nehézségnek nincs nagy jelentősége, mint ahogy az életek számának sem. A lényeg mindig a gyors reflex, a kreativitás és a higgadt gondolkodás. Ezek pedig nem a programban kell, hogy integrálva legyenek.

Összegzés: Ahogy az elején is említettem, sikerjátékról van szó ami a kalandjátékok bevált módszereit nem kevéssé forgatta fel. Tette mindezt kellemes grafikával, lebilincselő történettel és közepesen nehéz megoldandó feladatokkal. Leszámítva azt, hogy hamar végig lehet menni a történeten, elképesztően jól sikerült a cselekményszál, és a hollywoodi mozikon szocializálódott társadalmunkban minden igényt ki fog elégíteni. A filmszerűségről csak annyit, hogy játék közben egyik cimborám kéztördelve ült mögöttem és várta az újabb fordulatokat, nevetett a szöveges poénokon és izgult, hogy mi fog történni. Ha valaki begyakorolja egy kicsit a játékot, akkor akár szombat-vasárnap esti szupermozit is csinálhat a családnak.