Age of Empires III

A korábbi részhez képest az elérhető népek száma csökkent, viszont jóval komolyabb különbségek alakultak ki. Minden népnek van 2-3 specialitása, amit a város létesítéskor olvashatunk el, másrészt különböző egységek és fejlesztések is lehetnek. A repertoár jelenleg az angol, portugál, spanyol, francia, holland, német, orosz és török népekből áll. A készítők szerencsére nagyon sok figyelmet fordítottak arra, hogy a különböző népeknél érezzük is, hogy az adott kultúrát képviseljük. Egyrészt a szájukat befogni nem bíró egységek az adott ország nyelvén karattyolnak, többek közt ezért nem vitte nálam sokra a német nép. Másrészt az épületek is jellegzetesek és az egységek öltözködése is megfelelő. A törököknél legjobban az óriási ágyú tetszett, amit ugyan a többiek is elő tudnak állítani, de az ottomán népnek erre több lehetősége is van. Egy pár ilyen és egy garnitúra janicsár felvonultatásával azonnal Egri Csillagok hangulata lehet a játékosnak.

Anélkül, hogy pontról-pontra elkezdeném összehasonlítani az előző résszekkel, kiemelnék inkább néhány dolgot, ami függetlenül az elődtől élvezetessé vagy éppen kevésbé élvezetessé teszi a játékot. Először is a seregeink továbbra is korlátozottak, 200-as limit áll rendelkezésünkre. Az alap gyalogság 1-2 egység, a lovasság és tüzérség pedig 2-4 egységet kóstál. Ezzel a húzással elkerülték, hogy valaki gyors támadással sújtson le egyből az elején, másrészt nem lesz gépigény probléma sem, mert nem lesz millió egység a képernyőn.



A három egységtípuson belül változó, hogy melyik nép milyen egységeket gyárthat. Gyalogság szinten van ahol külön kardos, lándzsás és íjász/lövész egységek vannak, van ahol ez össze van vonva. A lovasság esetében is választhatunk huszár típusokból és lövészekből, a tüzérségnél pedig alap esetben különböző ágyúk állnak rendelkezésre. Eleinte a gyalogság ritkítására alkalmas tarackok érhetőek el, majd később az anti-tüzérség és az ostrom ágyúk is megjelennek: A katapultokat ebben a részben már felváltja a mozsárágyú.

Egységeket nem csak a saját barrakjainkban gyárthatunk, lehetőség van kapcsolatba lépni a benszülött indiánokkal is. A történelemhez hűen ezekből többféle is van, találkozhatunk Winettou-szerű apacs mesterlövésszel, vagy sziú lovasíjásszal. A velük való jó viszony stratégiailag rendkívül fontos, mivel indián segítőink száma nem számít bele a 200-as limitbe, ráadásul felfogadásuk csak húsba és fába kerül, aranyba nem.

A harcrendszer az új korszak ellenére nem változott sokat, talán a formációk átalakítása hagy némi űrt maga után. Itt inkább azt tudjuk szabályozni, hogy hogyan reagáljanak az ellenséges tűzre. A normál eset mellett van egy lazább beállás, ami az ágyútűz ellen véd, illetve egy védekező pozíció, amikor területet tartanak. Néhány egység képes laposkúszás-szerű beállásra, ami a lövészek és íjászok ellen jó.

Multiplayerben biztosan kialakulnak majd komplexebb taktikák is, de kezdetben számomra nagyon hatásosnak mutatkozott a lövész-tüzérség kombináció. Egy csapatba maximum 50 egységet tehetünk, lövészből, janicsárból stb. ennyi pont elég is bármit is csinálunk. Persze ezt érdemes 4-5 ostrom ágyúval is kiegészíteni, így az erődök és az őrtornyok sem okoznak problémát. A számítógép egyébként tud meglepetést okozni, de még nehezebb fokozaton is képes mindig ugyanott támadni, vagy mondjuk bénán belerohanni egy komoly sortűzbe tüzérségi támogatás nélkül. Legtöbbször parasztjaink lemészárlására törekszik, ami kezdetben még segíthet, de az ipari kor után már egyébként is belül megy a termelés.



Nyersanyagokból hús, fa és pénz van, illetve az XP pont, amit ugye beválthatunk kedvünk szerint. A klasszikus vadászat, bogyószedés, favágás és csákányos bányászás után a következő szintként a malom (lassú, de kifogyhatatlan kaja), az ültetvény (szintén lassú, kifogyhatatlan pénz), majd később a gyár (gyors, kifogyhatatlan kaja, fa, pénz) lép be. Alternatív bevétel lehet a kereskedelmi utak mellé épített állomás, ahol az időnként (folyamatosan körbe-körbe) elhaladó kereskedők fát, kaját, pénzt vagy XP-t adnak. Ezt az alap indián kereskedő után a postakocsira fejleszthetjük, majd a vas lóra, azaz a vonatra. A különbség csupán a sebességükben van. A korábbi farmos megoldáshoz hasonló a birkatelep, ahol 100 egység ételért kirakhatunk egy sovány birkát, ami egészen 300 egységig gyarapodhat, amikoris érdemes levágni. A környezetben találhatnak egységeink vad birkákat, teheneket, lámákat, amiket szintén érdemes hazavinni és ott jól megenni.

A szárazföldi hadakozás mellett nagyon jó móka a tengeri ütközet. Végre egy ágyú zárótűz után nemcsak szimplán elsüllyednek a hajók, hanem törnek az árbocok, hullanak a kötelek, a fadarabok, kigyullad a tat. Ez érvényes az épületekre is, de a hajóknál jóval látványosabb. Az alapegység a halászhajó, ami kishalaknál ételt, bálnáknál pénzt fial. Továbbá készíthetünk szimpla gályákat, kisebb hadihajókat, amik a fregattokkal ellentétben jól bírják a támadást, de ők maguk nem sebeznek sokat, illetve a mortar ágyúval felszerelt hajók (monitorok) képesek a parttól beljebb eső épületeket is szétrobbantani. A hajók száma, csakúgy, mint az őrtornyoké korlátozott, de nem számítanak bele a 200-as limitbe.

Ugyan mint említettem, a tengeri ütközetek mókás dolgok, de nagyon drágák. A hajók képesek egymást pillanatok alatt szétlőni, és újrakreálni a flottát rengeteg pénzbe kerül. Viszont egy szigetes pályán aki először képes tengeri dominanciára, annak nyert ügye van, mert ha nem hagyjuk az ellent kikötőt építeni, akkor kevés esélye van bármit is csinálni. Mivel kikötőt általában csak néhány helyre lehet letenni, ezért viszonylag könnyen megoldható ezeknek a helyeknek a levédése. Sőt van olyan hajó, ami partközelben barrakként funkcionál, ez pedig jóval könnyebbé teszi a távoli csaták utánpótlását.