Black and White 2

Grafika: Mostanság nagy kihívás egy kiadónak, hogy atomerőműre építsen egy játékot és varázslatos grafikája legyen, vagy éppen legyen kicsit szerényebb a megjelenés és több ember élvezhesse azt. Ebben az esetben úgy fest egész egészséges egyensúlyt sikerült megtalálni. Akár szerényebb konfigurációval is élvezhető, ugyan a speciális effektek egy része csak a Pixel Shader 3-at támogató kártyákon érhető el. Ezek nélkül viszont még mindig kellemes látványban lesz a játékosnak része, hisz ez főként a víz csillogásában nyilvánul csak meg. Kellemes látvány viszont a széltől dülöngélő fű, a szélfútta lobonc az állatunkon, a füst és maga a környezet, illetve az égbolt. A varázslatok megvalósítása nagyjából az előző részben látottakhoz hasonlít, illetve a környezet sem üt el annyira. Jó érzés volt, hogy nagyon gyors a zoomolás ellentétben a Simcity 4-gyel. Itt nagyon nehezen tudtam eldönteni, hogy ez vajon sok fejlődésnek számít-e vagy kevésnek az előző részhez képest, de az biztos, hogy grafikában nem forradalminak szánták a játékot.

Kezelőfelület Egy-két óra alatt ugyan meg lehet barátkozni a kezeléssel, de elég szerencsétlen tud lenni, hogy a messzebb lévő tárgyakat alig lehet eltalálni isteni kezünkkel, illetve sokszor értékes másodpercek telnek el a precíz pozícionálással. Egyébként itt is szinte mindent meg lehet oldani egérrel, megvannak a billentyűzet kombinációk is, de valahogy mégsem az igazi. A scrollozás szintén érdekes dolog, mert nagyon vicces, hogy a kéz húzza magát a földön, de nem valami praktikus. Inkább érdemes kizoomolni, és dupla klikkel ráközelíteni a kívánt területre.

Játékmenet: Egy ízig-vérig valós idejű stratégia megspékelve a házi kedvenc funkcióval. Benne van a lehetőség a ringatózós építkezős és a durva akciódús háborús ritmusra is. Az előző részhez képest sokkal tágabb lehetőségek mind épületek, mind extrák szintjén. A választás lehetősége tovább fokozza az élményt, sőt, ha úgy vesszük megduplázza a rászánható időt, hiszen érdemes lesz végigmenni rajta a sötét avagy a világos ösvényen. Ami talán megingathatja a türelmes játékost, hogy minden szigeten neki kell vágni újra az építkezésnek és a gazdaság egyensúlyba állításának, ami a legtöbb játéknál szintén teljesen természetes, de itt mivel kicsit vontatottabban történik, ezért lehet, hogy unalmassá válik sokak számára. Bár, ha úgy vesszük Columbo felügyelő nyomozásai is vontatottnak hatnak, mégis a legzseniálisabb krimik egyike a sorozat.

Zene és hangeffektek: A zene ugyan szép és hangulatos, de nem hagyott bennem mély nyomokat. Mostanában divat, hogy már nem csak instrumentális zenék hangoznak fel játékok közben, ez itt is így van, megjelenik néhány dal énekhanggal együtt. A hangeffektek pedig szintén úgy hatnak, mint a zene: megfelelőek. Nem aléltam el tőle, de egy rossz szavam sem lehet rájuk. A fa reccsen, a kő puffan, minden teljesen a helyén van. Ami viszont nagyon feldobja a hangulatot, az a két rosszcsont segítő, hisz be nem áll a szájuk és sikerült nagyon jól összehangolni a mozdulataikat a szövegekkel, így még jobb a hatás.

Intelligencia és nehézség: Nem mondanám túl komoly kihívásnak szinte egyik küldetést sem, az elején még szájbarágós, később pedig már sok minden rutinszerű. A szabad választásban ugyan benne van, hogy a rossz döntés a későbbiekben nehezítheti a feladatokat, de azt hiszem nem érdemes abból kiindulni, hogy valaki sorozatosan elrontja a dolgokat, vagy éppen nem tudja eldönteni, hogy jó vagy rossz akar lenni. Főleg, hogy eleinte nem is kell ezt megtenni, körülbelül a 3-4. szigeten válik égetővé a kérdés. Egészen addig komoly következmények nélkül állhatunk át a sötét oldalra. Jóságos istenként egyébként szintén könnyebb a dolgunk, csakúgy mint a Fable esetében, talán ez Molyneux nevelési szándékának köszönhető, igaz gonoszként gyorsabban lehet haladni. A háborúk irányításához nem kell generálisnak lenni, körülbelül annyi az egész, hogy a rendelkezésre álló seregeket összeengedjük az ellenséggel. Komolyabb ütközeteket eredményezhet, ha mondjuk a lények is beszállnak a csatába, vagy ha már komoly veterán vagy elit seregek csapnak össze. Persze csodát az ellenfél AI-jától ne várjon senki.

Összegzés: Sok-sok fejlesztésen ment át a Black and White az első rész óta, az igaz. Viszont alapjaiban maradt ugyanaz, kicsit pörgetett játékmenettel, ami szintén jó. Grafikailag is fejlődött, de nem annyira, mint azt sokan szerették volna, szóval ahogyan a címe is fekete-fehér, úgy az érzelmek is vegyesek a programmal kapcsolatban. Számos vélemény elhangzott a megjelenés óta, valaki szidja, valaki isteníti, én most megmaradnék a visszafogott öröm mellett. Véleményem szerint színesíti a 2005-ös év végi palettát, de a többi versenyzőt figyelembe véve nem hiszem, hogy koronázni kéne. Minden esetre egy sok órás elfoglaltság lehet a stratégáknak mondjuk a Civilization következő részének megjelenéséig, vagy két jó Age of Empires-parti között.

Kapcsolódó letöltések:

1. videó

2. videó

3. videó

4. videó

5. videó

1 2 [3] 4  Következő oldal >>