Quake 4

Az ilyen helyzeteket a legkönnyebben a jó fegyverválasztással tudjuk feloldani. Úgy éreztem, hogy a Quake 4 egyjátékos része nem az ugrabugrálásra van kihegyezve mint mondjuk egy Unreal, hanem inkább a jó taktikára. Alapfegyverünk a Blaster, ami kifogyhatatlan energiafegyver, és a szimpla gyors lövés mellett képes némi szuflát is összegyűjteni, de általában nem éri meg. Már a második pályán kezünkbe vehetjük viszont a gépfegyvert, ami univerzális társunk lesz a játék végéig. Legjobb tulajdonsága, hogy gyors és messzire is elég pontos. Ráadásul adhatunk le vele célzott félautomata lövéseket is, ami a nagyobb sebzés, pontosabb célzás mellett sok lőszert is spórolhat.

Ajándékként egy lámpa is felkerült rá, ami főként a Doom hangulatú sötét helyeken jöhet jól, mert nyilván keresőnek felesleges lenne, az ellenségek elég feltűnően jelzik ha megérkeztek valahová. A következő kedvenc a shotgun. A megszokotthoz képest valamivel kisebb szórással, de ugyanolyan nagy sebzéssel dolgozik, de hátránya, hogy nagyon lassan tölt újra és egyesével kell beleadagolni a töltényeket. Később tovább lehet fejleszteni, ekkor már tárazhatóvá válik.



Ó igen. Egy érdekes újítás, amit az FPS-ekben nem nagyon szokhattunk meg. A fegyvereket eleve kollégáinktól kapjuk meg komolyabb küldetések előtt, továbbá esetenként tovább is fejleszthetjük őket. Egyik fegyver sem mondható a legjobbnak, hiszen mindegyiknek van valami olyan hátránya, ami a legtöbb helyzetben erősen csökkenti a hatékonyságát, de bizonyos szitukban pedig kiemeli a többi közül. Ez alól tényleg a gépfegyver a kivétel, mert az mindenhol tud bizonyítani. A gránátvetőt pörgős akciókban elő sem érdemes venni, mert nehéz vele célozni egy ellenfélre, illetve ha nem találjuk el, akkor sehol nem lesz már, mire felrobban a töltet. Árkokba, folyosókra nagy tömeg ellen viszont utolérhetetlen.

A rakétavető szintén nem sebességéről híres, viszont óriási pusztítást tud végezni. Hátránya, a lassú újratöltés megoldódik a továbbfejlesztéssel, amikor is három rakétát tudunk betárazni automatikusan. A régi jó barát, a nailgun is feltűnik, ami ugyan hatékonyan készít löncshúst, darálthúst, de lassan pörög fel, olyan chaingun módra. Ennek a továbbfejlesztése célkövető szögeket ad, ami igen hasznos lehet a gyorsan mozgó célpontok ellen. Megmaradt a railgun és a lightning gun is, és persze a BFG kategóriás stukker, amit itt Dark Matter Gunnak, azaz sötét anyag fegyvernek hívnak.



Mivel a fegyvereket viszonylag hamar megkapjuk ezért a játék markáns részében élhetünk ezek taktikai előnyével. Érdemes is, mert csapattársaink ugyan jó fejek, és ahogy mondtam hentelnek helyettünk is, de nem halhatatlan egyik sem. Sokkal jobbak és erősebbek, mint amilyenek a hasonló játékokban a csapattársak, viszont amennyiben agyonlövik valamelyiket, akkor őt buktuk örökre. Ebből kifolyólag a medikus és a technikus kollégák VIP helyet foglaljanak el mindenkinek a szívében. Érdemes gyakran mentegetni, ha már lehetőség van rá bármikor, tehát nem vagyunk checkpointokhoz és pályavégekhez kötve. Izgalmas fordulat még a játékban - igaz trendi feature ez mostanság -, hogy beülhetünk egyszer-kétszer járművekbe is (lebegőtank, mech), illetve telepített fegyvert is használhatunk (vonaton védekezés céljából).

A járművek a Halóban látotthoz hasonlóan regenerálódnak, viszonylag nehezen döglenek be. Szerencsére nem hegyezték ki erre a játékot, egyáltalán nem erőltetettek a járgányok, az a néhány eset, amikor szükségünk van rá tényleg csak feldobja a hangulatot. Ami viszont zavaró volt gyakran, az a csapattársak bénasága a mozgás terén. Ha mi megyünk elől, akkor gyakorta szorosan követnek, viszont egy hirtelen visszafordulásnál másodpercek telnek el mire ki bír állni az útból és el lehet mellette menni. Ha meg többen vannak, akkor akár lökdösődés is kialakulhat, mert nem képesek felfogni, hogy nem randizni akarunk velük, hanem arra akarunk menni, ahol ők állnak. Ennek ellenére nem mondanám, hogy elrontották volna az AI-t, mert egyébként egész okosan viselkednek.