650 ezer éve a legtöbb szén-dioxid a Földön

Az Antarktisz jegének légbuborékai tanúsága szerint az elmúlt 650 000 évre visszatekintve napjainkban tapasztalható a legnagyobb üvegházgáz-koncentráció bolygónkon.

Az eddigi leghosszabb, jégmagból származó éghajlati adathalmaz jó pár évezredet hozzátett bolygónk éghajlatának részletes történelméhez és azt bizonyítja, hogy a hőmérséklet változásai valóban lépést tartanak az üvegház gázok szintjeivel. A szoros kapcsolatot a jövő éghajlatváltozásait előre jelző modellek és a mag adatainak egyezései bizonyítják. Az elemzés azonban jó hírekkel is szolgált: a jégkorszakok közötti meleg átmeneti időszakok elhúzódhatnak, ami ellentmondhat annak a nézetnek, mely szerint már most egy újabb jégkorszak kapujában vagyunk.

Az EPICA fúrója

A légbuborékok az EPICA által a jégtakaró alatti 3 kilométeres mélységből kifúrt jégmagból származnak, ami egyfajta naplóként tükrözi vissza a világ éghajlatának állapotát, és minden korábbi hasonló kutatásnál 210 000 évvel régebbre tekint vissza. A többlet adatok azért is fontosak, mert körülbelül 420 000 évvel ezelőtt elméletileg egy jelentős eltolódás ment végbe a Föld hosszú távú éghajlati sémájában.

A légbuborékok eltárolták a bolygó légkörének változásait az elmúlt hat jégkorszak és a köztük levő melegebb periódusok során. Ami szembeszökő és várható volt, az elmúlt 650 000 év alatt az üvegház gázok szintjei meg sem közelítették a mait. A szén-dioxid szintje ma 380 ppm-en áll, ami 27%-kal magasabb, mint a korábbi legmagasabb érték; a metánnál ez az arány 130%. Az elmúlt 50 évben a légköri szén-dioxid szintje kétszázszor gyorsabban növekedett, mint korábban hasonló időszak alatt, mondta a Berni Egyetem kutatója, Thomas Stocker.

Véleménye szerint az okok egyértelműen a fosszilis energiahordozók felszínre hozásában keresendők, illetve az iparban, ami ezek elégetésével a természetes üvegházgáz-kibocsátást jelentősen megfejeli. A hírek pont az Egyesült Nemzetek november 28-án Montrealban megrendezésre kerülő, éghajlat-változási csúcstalálkozója előtt láttak napvilágot, ahol a delegációk a károsanyag kibocsátás csökkentésére tett eddigi erőfeszítéseket fogják értékelni, illetve a 2012-ben lejáró Kiotói Egyezmény utáni tervekről tanácskoznak.

A légbuborékok egy mikroszkópos felvételen

Az elmúlt négy jégkorszak és köztes időszakaik nem tekinthetők jellemzőnek. A jeges ciklusok jóval hosszabb és hűvösebb átmeneti periódusokkal rendelkeztek, mint a legutóbbiak, melyek átlagosan 10 000 évig tartottak. A kutatók nem tudják, mi okozhatta ezt, azonban remélik, a jégmagok tartogatnak valamilyen utalást. A jelenlegi köztes időszak körülbelül 10 000 éve áll fenn. Az újonnan elemzett jég azt mutatja, hogy bár az éghajlatot folyamatos változás jellemzi, képes hosszabb meleg fázisokat előidézni akkor is, amikor a szén-dioxid szintje stabil. A jégmag időskáláján több helyen előfordult, hogy közel 30 000 éven át a hőmérséklet szinte semmit sem változott, a jégkorszakok közötti fázisok kezdete pedig nem köthető a szén-dioxid-szint emelkedéseihez.

Ezzel együtt nem lehet azt mondani, hogy a jelenlegi hőmérséklet-emelkedés a természetes folyamatok hatása, ahogy azt az éghajlatváltozással szemben szkeptikusok bizonygatják.