Vietcong 2

Mi több, továbbra is húzom a számat amiatt, hogy még mindig minden szögletes, beleértve a grafikai elemeket és a karakterek mozgását is. Az arcok ugyan szépen kidolgozottak, de ez inkább a textúrára vonatkozik és nem a mozgásokra és a mimikára, bár látszik, hogy ezzel legalább foglalkoztak.

A szidalmazás után jöjjön az, ami miatt bizony bele lehet szeretni: A grafika kockasága egy dolog, viszont a textúrák változatosak és élethűek. Mivel egy forró tűzharcban biztos nem a pixeleket fogjuk számolgatni a falon, ezért azt mondom éppen elegendő az a kidolgozottság, ami van. A fegyverek textúrái igaz nem ütik meg az id féle progikban megszokottat, de élethűek és szerencsére a stukkerek is sokfélék. Minden fegyverrel tudunk kapásból is lőni, illetve célzott lövéseket is leadni. Könnyebb fokozaton elégséges ha nagyjából az ellenfél felé lövünk egy sorozatot, valószínűleg spriccelő vér kíséretében esik majd össze. Nehezebb fokozatokon viszont kénytelenek leszünk célozni is, mondjuk térd, nyak, fej irányába, így hamarabb és lőszertakarékosan távolíthatjuk el az akadályokat.



A játék igazi előnye viszont nem a fegyverekben és a textúrákban, hanem a hangulatban van. Amíg játszottam, addig én is egy szenvedő, önfeláldozó amerikainak éreztem magam és tudtam, mindent meg kell tenni azért, hogy a társaim túléljenek, még akár a saját pixel-életemet is kockáztattam volna értük. Annyira belemelegedtem, hogy utána majdnem elmentem a McDonaldsba is, de nem voltam messze attól sem, hogy bepereljek valakit valami hülyeségért. Amennyire én el tudom képzelni, Vietnam tényleg ilyen volt. Fülledt meleg éjjelek, és sokszor a legváratlanabb helyekről felvillanó torkolattűz. Sok halott az utcákon és széttörve minden. Prostik és drogok az utcán, helikopterek a levegőben.



Érdemes kitérni még arra is, hogy a trendnek megfelelően nem egyszerű FPS-ről van szó, hanem bizony csapat FPS-ről. Már a történet legelején kell irányítanunk társainkat, bár igazság szerint, akkor még nem jöttem rá, hogyan is veszem őket rá pontosan a követésre vagy arra, hogy fedezékbe vonuljanak, úgyhogy otthagytam őket és mégis jöttek mögöttem sértetlenül, pedig alig lehetett látni a golyózáportól. Később kitapasztaltam ezt a funkciót is.

Lényegében tudunk utasításokat adni, klasszikusan a kövess, várj itt, menj oda, stb. Illetve tudunk segítséget kérni, mondjuk a medikustól gyógyítást, a mérnöktől lőszert, stb. Sajnos ez a rész szintén nem tartozik a játék erősségei közé, mert sokszor nyögvenyelős és nem tudni, hogy megették-e a parancsot a jószágok, vagy feleslegesen verem a billentyűzetet. Lehet persze, hogy azért lett ilyen zaklatott az irányítás is, hogy még jobban visszaadják a hangulatot, de elnézést nekem ez sok volt.