Digitális jogkezelés - jut is, marad is?

Egyre több kérdést vet fel a DRM napjainkban. Egyesek szerint megnyitja az utat a digitális tartalmak internetes árusítása számára, mások szerint azonban épphogy annak lehetőségeit szűkíti.

A DRM (Digital Rights Management - digitális jogkezelés) fogalom olyan módszereket foglal össze, melyek célja a felhasználó lehetőségeinek korlátozása valamely digitális tartalommal kapcsolatban. Ez lehet valamilyen videó, hanganyag vagy éppen könyv. A legtipikusabb felhasználási mód az adott tartalom másolásának megakadályozása, vagy a felhasználás módjának szabályozása. Ilyen DRM technológia teszi lehetővé például, hogy egy rádió adását ne lehessen rögzíteni, vagy hogy egy DVD-t csak meghatározott régiókban lehessen lejátszani. A felhasználások azonban mindig a vásárló lehetőségeit csökkentik, emiatt sok kritika éri ezeket módszereket - legalábbis indokolatlan használatukat.

A DRM - a népszerű tévhittel ellentétben - nem a jogszerűtlen cselekmények megakadályozására készül. Elsődleges céljuk az amúgy teljesen jogszerű felhasználások szabályozása. Ez sok helyen problémákhoz vezethet, ugyanis - teljesen jogosan - hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a megvásárolt lemezzel nem csak a fizikai terméket kapjuk, hanem a lehetőséget is annak felhasználására. Ez persze elsősorban a lejátszást jelenti, azonban a másolatkészítés ugyanígy hozzátartozik a felhasználási szokásokhoz. Az, hogy átvesszük a CD-t egy mp3 lejátszóra vagy hogy felvesszük a tévé adását természetes számunkra.

Nem is csoda, hogy az ilyen megoldások terjedése egyre több kritikát vált ki irányukban. A legközismertebb Sony "rootkit" ügynek ugyan nem sok köze volt magához a DRM-hez, ennek kapcsán mégis nagy nyilvánosságot kaptak a technológia negatív oldalai. Azonban kevesen tették fel a kérdét, hogy mi motiválhatta a céget, hogy egy ilyen terméket dobjon piacra. A Sony célja - mint minden más hasonló megoldásokat alkalmazó kiadónak -, hogy megakadályozzon minden számára potenciálisan negatív felhasználást. Ehhez annyira tartották magukat, hogy kénytelenek voltak ilyen nemcsak etikátlan, de akár sok éves börtönt is jelenteni képes módszerekhez folyamodni.

Összetalálkoztak ugyanis a nagy problémával: kriptográfiai szempontból nézve olyan, hogy másolásvédelem nem létezik. A lejátszáshoz ugyanis szükség van a titkosított anyagra és a kikódoló kulcshoz is, nem lehet titkosítani úgy, hogy azt a felhasználónak tökéletesen le kell tudnia játszani. Aki rendelkezik megfelelő szaktudással, annak nem okoz problémát a legösszetettebb másolásvédelem megkerülése sem. Az internet segítségével ma már egy pillanat alatt le lehet tölteni olyan programokat amik egy pillanat alatt kikódolják számunkra az anyagot.

Arról nem is beszélve, hogyha a felhasználók a másolásvédelem miatt problémákba ütköznek, sokszor ahelyett, hogy maguk kerülnék meg, inkább letöltik az anyagokat az internetről. Ez hosszútávú károkat okozhat a kiadónak, hisz sokakban felmerülhet, hogy mi értelme is volt megvenni a lemezt? A fájlmegosztó hálózatokról elérhető másolatok ugyanis ugyanolyan minőségűek, ám nem rendelkeznek másolás­véde­lem­mel így nagyobb értéket jelentenek a letöltőnek.

Megéri szándékosan csökkenteni az eladott termék értékét? Nyilvánvalóan nem. A legtöbb megoldás alapja, hogy a felhasználók ne is vegyék észre a védelmet. Ezek csak az egészen extrém felhasználásokat akadályozzák meg. Az Apple tulajdonában lévő iTunes zeneboltból letöltött számok például ötször másolhatóak, így a legtöbb felhasználó nem is fog összefutni a korlátozással.

Azonban a nem látható védelem is okozhat problémát. A DVD régiókódjai például sok esetben fontosak a kiadók számára, hiszen mire nálunk moziba kerül egy film, könnyen lehet, hogy máshol már kapható a boltokban. Ez a legtöbb felhasználó számára nem is látható védelem - egészen addig persze, amíg egy külföldről megrendelt filmet nem fog tudni lejátszani. A legnagyobb problémát ugyanis sokak szerint az okozza, hogy a kiadók - szinte rutinszerűen - olyan védelmeket is telepítenek, amiknek semmi értelme nincs. Egy csak magyar nyelvű, vagy éppen ritkaságnak számító DVD-re például nem sok értelme van régiókódot tenni, a legtöbb esetben azonban ez mégis megtörténik. Így ha valaki valami ritkább, a régiókódjában nem elérhető anyagra kíváncsi, akkor nem lesz lehetősége megnézni.


A DVD lemezek régiókódolási térképe
A sok negatívum és az egyre hangosabb kritikák ellenére a DRM várhatóan nem fog visszaszorulni- Ennek fő oka, hogy egyre inkább előtérbe kerül az online tartalomszolgáltatás, ahol pedig még jobban a termék virtuális jellegére helyeződik a hangsúly. Itt sokkal kreatívabban alkalmazzák a szabályozást, ugyanis sokszor nem is az adott tartalomért, hanem magáért a szolgáltatásért kell fizetni. Például adott havidíjért hozzáférhetünk az összes fent lévő anyagokhoz. Ebben az esetben a letöltött "terméket" gyakorlatilag csak béreljük, így a másolatkészítés korlátozása mellett azt is ellenőriznie kell a rendszernek, hogy abban a hónapban fizettünk-e a szolgáltatásért.

A DRM valószínűleg sok kérdést fel fog vetni a közeljövőben. Egyre több különböző ilyen megoldással találkozhatunk mindennapi életünk során és egyre újabb kérdések látnak napvilágot a módszer használatával kapcsolatban.