"Elveszett világra" bukkantak In­do­né­ziá­ban

Ha nem is dinoszauruszokra, de tucatnyi új, egzotikus madár, lepke, béka és növény fajra bukkant egy 2005 decemberében indult expedíció Új Guinea észak-nyugati részén egy hegyvidéki dzsungelben.

A hatalmas Mamberamo-medencétől északra fekvő, felhőkbe burkolózott 2200 méteres csúccsal rendelkező Foja hegységet egy nemzetközi kutatócsapat vette szemügyre. Az úttalan vadonba - ami nem kevesebb, mint 3000 négyzetkilométernyi területen helyezkedik el - még a helyi Kwerba és Papasena bennszülöttek sem merészkednek be. A 25 főből álló expedíció helikopterekkel jutott be a dzsungel mocsaras tisztásaira.

Az amerikai, indonéz és ausztrál szakemberekből álló csapat vezetője, Bruce Beehler, a washingtoni Conservation International munkatársa "földi paradicsomként" jellemezte a helyet, melyen látszott, hogy ember oda még nem tette be a lábát. Egyetlen ösvényt sem találtak, az állatok pedig egyáltalán nem ijedtek meg a kutatóktól, akik számos felfedezést tettek.

Ilyen volt egy új mézevő madár, ami jellegzetes élénk narancssárga foltot visel a feje elülső részén és csupán a helyiek látták eddig, így az első új madárfaj lett, amit a szigeten az elmúlt 60 évben dokumentáltak. A madarak mellett 20 új békafaj, 4 új lepkefaj, 4 új pálma és egy óriás rododendron virág felfedezése került az expedíció tarsolyába. Sikerült elkészíteni az első fotókat egy, eddig csupán 19. századi gyűjteményekből ismert madárról a "Belepsch hattollú paradicsom madaráról", melynek élőhelyéről eddig semmit sem tudtak, és nem egy expedíció indult már a felkutatására.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A madár a hím fején elhelyezkedő hat, egyenként 10 centi körüli hosszú, vékony tollairól kapta a nevét, amit párzási rítusaikor felborzolva a tojó meghódításához használ. Lencsevégre kaptak egy arany mellényű lugasépítő madarat, amint ágakból összerakott kunyhószerű fészke előtt kék erdei bogyót tart a csőrében, valamint felfedeztek egy Indonéziában eddig ismeretlen fán élő kengurut.

A kutatók az esős évszakban jutottak el a világtól elzárt tájra, ami erősen korlátozza a repülő rovarok számát. Beehler úgy véli, a száraz évszakban számos újabb pillangó fajt fedezhetnének fel. A kutatók szerint ez a terület Ázsia legnagyobb érintetlen vadonja, melyhez hasonló övezetek az afrikai kontinensen és Dél-Amerikában is létezhetnek. A kutatók közel egy hónapot töltöttek az őserdőben, ez idő alatt két irányba 4-4 kilométert tettek meg. Ebből is érzékelhető, hogy milyen kis részt jártak be és sejthető, hogy akadna még felfedezni való bőven.

Az ilyen érintetlen területek világszerte egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve az emberi terjeszkedésnek és az ebből adódó környezetszennyezésnek köszönhetően, éppen ezért az indonéz kormány a legtöbb látogató - mint a fakitermelők és az ásvány kutatók - számára nem ad belépési engedélyt a területre.