Bemutatkoztak az intelligens síruhák

Különleges védelemmel látták el az Egyesült Államok és Kanada műlesiklóinak versenyruháit az idei téli olimpián. A szlalompályák kapuinak ütéseit eddig vaskos kar- és lábvédők tompították, ezeket váltották ki egy d3o elnevezésű anyaggal, ami alapból könnyű és hajlékony, ütés hatására azonban páncéllá keményedik.

A d3o-val kiegészített síruhákat a Colorado állambeli Spyder cég fejlesztette ki. A ruhák sípcsontot és alkart borító részeit látták el az anyaggal. Az új versenyöltözetet az amerikai és kanadai olimpiai csapat tagjai már hónapok óta tesztelik, és teljesen megszokták a könnyített viseletet, ami az időeredmények javításához is hozzájárul, nyilatkozott Richard Palmer, az angliai székhelyű d3o Labs ügyvezetője. A technika élesben Torinóban mutatkozott be, a műlesikló és óriás műlesikló versenyeken, ahol Ted Ligety révén amerikai aranyérem született, ami talán egy kicsit a felszerelést is dicséri.


Az amerikai Ted Ligety az elsőség felé száguld
Bár a d3o pontos vegyi összetétele üzleti titok, annyit elárultak, hogy viszkóz folyadék és egy polimer keverésével állítják elő. A szintézist követően a folyékony d3o-t a védeni kívánt testrész alakjával megegyező formába öntik. A végeredményként kapott anyag egy "terhelés arányú érzékenység" elnevezésű anyagtulajdonságot tanúsít. Normál körülmények között az anyag molekulái laza kötésben vannak egymással, és könnyedén el tudnak egymás mellett haladni, azaz az anyag rugalmas marad. Azonban egy hirtelen elváltozásból eredő lökés megerősíti a kémiai kötéseket, és megállítva a molekulák mozgását egy jóval szilárdabb védőpajzzsá válik.

A laboratóriumi kísérletek során a d3o ugyanolyan védelmet nyújtott, mint a hagyományos védőeszközök többsége, állítják a készítők, hozzátéve, hogy nem könnyű pontosan megmérni az anyag tulajdonságait, mivel a szilárdulási hatás csak addig tart, amíg maga a becsapódás. A d3o Labs kutatási igazgatója, Phil Green úgy véli, hogy anyaguk kémiájának módosítása számos más alkalmazás előtt is megnyitná az utat. Egyben azt is elárulta, hogy a végcél egy "rugalmas ballisztikus védelem" megalkotása.

Egy másik lehetséges alkalmazás lenne a hangszigetelés. A hanghullámok terjedésének egy becsapódáshoz hasonló terhelést kellene generálnia, így elvileg jó eséllyel képezhetnének belőle egy olyan anyagot, ami a hang erősödésére egyre jobban szigetelne.