Lord of the Rings: Battle for Middle Earth II

Grafika:
Tavaly is teljesen pozitív kritikát kapott a motor és azóta még fejlődött is, szebbek, részletesebbek lettek a tereptárgyak, jobb minőségű textúrák jelentek meg, sőt a Shader effekteket is fejlesztették. A különböző felületek még élethűbbek, a víz szebben hullámzik, a jég pedig szebben csillog. Az egységek mozgása kielégítően részletes és külön öröm, hogy komoly sokszereplős csatákat tudunk vívni a képernyőnkön. Persze csak akkor, ha van hozzá megfelelő hardver is, hiszen a grafikai elemek javulása a gépigényt is feljebb tornászta kissé. Mivel tavaly is az volt a legnagyobb probléma, hogy sokat kíván a játék, ezért ez lehet talán az egyetlen negatív pont. Valamit valamiért persze.

Kezelőfelület:
Lényeges változás nem történt, a játékon belül az ismert és megszokott manőverekkel operálhatunk, természetesen a lényeges dolgok a szinte már szabványos módon működnek. Néhány dolog elhelyezését nem találtam teljesen logikusnak, nem lenne rossz, ha a kezelőfelület néhány részét lehetne mozgatni, igény szerint elrendezni, ami fontos lehet egy multiplayer játék során. A menü felépítése egyszerű, nem okoz semmilyen meglepetést. Mivel az egységek nagy része csapat, továbbra is megmaradt a színes keret, ami körbe rajzolja csoportonként a népet. Ezzel ugye elkerülhető, hogy őrülten kelljen próbálkozni, hogy egy tömegjelenetnél sikerüljön a kívánt egységre kattintani.

Játékmenet:
Ezt a pontot általában a kampányok értékelésére szoktam használni, ezért érdemel alacsony pontot. Sajnos tényleg nincs új a nap alatt és azt gondolom, hogy amíg a Blizzard ki nem jön a Starcraft 2-vel kb. 2010-ben, addig nem is lesz. A tömeggyártók, mint az EA, nem hagynak időt a fejlesztőknek arra, hogy normális történeteket, normális kampányba, újdonságként ható fordulatokkal érjenek el. Addig is jöhet a klónküldetések támadása. A War of the Ring viszont izgalmas és ez tényleg képes lekötni az embereket, feltéve, hogy emberek ellen játszik, ugyanis gép ellen ugyanolyan unalmas, mint a kampány.

Hang, Zene:
A hollywoodi produkciók adaptációi valamilyen érdekes oknál fogva ebben a pontban mindig jól szerepelnek. A zenék továbbra is a film hangulatát idézik, a szinkronhangok között pedig újra felismerhetjük akár Ian McKellen (Gandalf) vagy Christopher Lee (Saruman) érces tónusát is. A játék közben gyakran megszólalnak a hősök és kommentálják az eseményeket, ami aranyos hozzáadott bónusz az egyébként is jó effektekhez.

Összegzés:
Látszik, hogy egyáltalán nem koncentráltak az egyéni játékra, kizárólag multi, multi, multi. Ez nem is baj, de akik nem játszanak interneten keresztül, azok gondolják meg kétszer, mielőtt leemelik a polcról a játékot. Azok is gondolkodjanak rajta, akiknek nincs csúcs videokártyájuk és sok memóriájuk a gépben, mert az élvezet csak akkor teljes, ha a látványon sem kell spórolni. Persze a multiplayer játékok esetén a grafika sokadlagos prioritás, de a mai igények sajnos erre jobban éhesek. A Tolkien rajongók biztosan örülni fognak, egy olyan anyagot kapnak a kezükbe, ami nem egy feldolgozás, újrajátszás, hanem egészen új és egészen egyedi kalandokba keveredhetnek kedvenc világukban, akár saját hősükkel is.