Meddig elég még az olaj?

A világ kőolaj- és földgázkészlete ugyan belátható időn belül elapad, ám jelenleg még bőségesnek látszik. Az azonban bizonyos, hogy a szükségletek tetőzése mindenképp bekövetkezik harminc éven belül.

Az elmúlt évek olajárrobbanása hatására elemzők, önjelölt szakértők és kóklerek is világszerte becsléseket pufogtatnak a rendelkezésre álló készletek mennyiségéről, holott ezek meghatározásához először a kutatási metodikát érdemes górcső alá venni. Miután a kőolajat és a földgázt a földfelszín alatti kőzet pórusaiból nyerik ki, a "meglévő" készletek az adott kőzet típusától, a kitermelésre használható alkalmazott technológiától és a gazdasági megfontolások együtthatójától függ. Sokszor előfordul ugyanis, hogy technológiailag lehetséges lenne az említett erőforrások földfelszínre juttatása, de a felmerülő költségek miatt egyszerűen nem éri meg a munkát elkezdeni.

Így a "felfedezett" erőforrásokat "biztos" és "valószínű" tartalékokra lehet továbbosztani. Előbbinek azt tartják a szakemberek, amelyet a jelenlegi technológiai és gazdasági feltételekkel érdemes kitermelni. Valószínű tartaléknak az minősül, amit a technológia előrehaladtával vagy gazdasági változások révén idővel alighanem megéri piacra vinni. A legnagyobb "felfedezett" olajtartalékokkal jelenleg Szaúd-Arábia, Irán, Irak, Kuvait, Oroszország, Líbia, Nigéria és Kína rendelkeznek. A földgáz tekintetében viszont az első Oroszország, ezt követi Irán, Katar, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, az Amerikai Egyesült Államok, Algéria, Nigéria, Venezuela és Irak.

A kőolajipari mérnökök társaságának (SPE) internetes oldala által idézett amerikai Oil & Gas Journal tanulmánya szerint tavaly olajból 1270 milliárd hordónyi, földgázból 6100 milliárd köbméternyi volt a világ ismert tartaléka - ebben a biztos tartalékok szerepelnek. Ez a fent említettek miatt az olaj esetében 53 milliárd hordóval, a földgáz esetében 575 milliárd köbméterrel nagyobb, mint a 2003-as becslés, vagyis ennyi pluszt jelentettek az újonnan felfedezett lelőhelyek, a technika fejlődése és a gazdaság változása. A 2003-as fogyasztási szintet figyelembe véve mindez azt jelentené, hogy 44,6 évnyi olaj- és 66,2 évnyi földgáztartalék van a Földön.

Gazdasági szempontból azonban nem elhanyagolható körülményt jelent, hogy amennyiben a vélelmezett hiány vagy egyéb okok következtében az olajárak felfelé mozdulnak el, akkor egyes, korábban jócskán veszteségesként elkönyvelt lelőhelyeket is érdemes lesz kiaknázni. Kétségtelen tény azonban, hogy az európai kontinens és az USA kimerülőben van, és e térségekben új tartalékok felfedezésére is kevés az esély. Az olajvállalatok új lehetőségei Brazíliában, a Mexikói-öbölben, Alaszkában, Nyugat-Afrikában és az ázsiai térségben találhatók, természetesen a hagyományosan gazdagnak számító Közel-Kelet mellett.

És itt szakmai szervezetek felhívják egy nem elhanyagolható fejleményre a figyelmet: becslések szerint 2025-re a világ ismert olajtartalékai a jelenleginek a kétszeresére rúgnak majd. Ennek elérésében segíteni fog, hogy egységnyi kőzetből egyre kifinomultabb technikákkal egyre több olajat tudnak kinyerni, és a mélytengeri, illetve mélyen fekvő szárazföldi területeket is jobban megéri kiaknázni, helyettesítve a kimerülő jelenlegi, felszín közeli lelőhelyeket.

Erre szükség is lesz, mert az EIA (Energy Information Administration) honlapjának adatai szerint átlagosan mintegy 2 százalékkal bővül évente a világ kőolajszükséglete, főként Kína és India energiaigényének növekedésével, bár kezd felzárkózni e téren Afrika és Dél-Amerika is. Utóbbiak növekvő szükséglete különböző gazdasági és politikai okokból csak az elmúlt évtizedben kezdett jelentkezni. Az EIA kutatói abban jelenleg egyetértenek, hogy a világ kőolajszükségletének tetőzése minimum 8, maximum 29 év múlva várható. Abban, hogy ez pontosan mikorra várható, az olajárak mellett az emberiség átlagos jóléte lesz a döntő.

Az EIA honlapja egyébként igen bátor, de semmiképp sem meglepő választ ad arra a kérdésre, mikor fogy el a világ olajkészlete: gyakorlatilag soha. Ennek oka, hogy egy bizonyos olajárszint fölött már megéri majd olyan alternatív forrásokat is igénybe venni, amelyek ma még túlságosan drágának számítanak, így az olaj iránti kereslet rohamosan csökkenni fog. Előbbiekhez tartozik például az autók hidrogéncellás meghajtása, a víz elektrolízise s egyes ma még titkos energiaforrások.

A kuvaiti energiaügyi miniszter a napokban jelentette be, hogy az ország északi részén először fedeztek fel kitermelésre alkalmas földgázmezőt. Itt hozzávetőleg 990 milliárd köbméternyi készletet mutattak ki, aminek 60-70 százalékát lehet a felszínre hozni. Ugyanitt egyébként 10-13 milliárd hordónyi olajat is találtak, amivel az ország ismert készletei 10 százalékkal gyarapodtak.