2006. június 23. 18:07, Péntek
Grafika: 
Vizuálisan az Episode 1 számos újdonságot vonultat fel az alapjáték motorjához képest. Ugyan már az is lélegzetelállító volt néhány esetben, de tény, hogy a készítők kihasználták az elmúlt időszakban lezajlott videokártya evolúciót. Elnézegetve az új FPS-ek előzeteseit még mindig óriási lehetőségek vannak. Jómagam még mindig azt gondolom, hogy ezek tech demók, főleg ilyen rövid történet mellett, de tény, hogy ki kell elégíteni a legújabb videokártyákért százezreket fizető gamerek igényeit is.
Kezelőfelület: Egyre többet gondolkodom azon, hogy az FPS-ek esetében ezt az értékelési szempontot elhagyom. Mi okozott volna meglepetést, amikor minden teljesen szabványos, minden teljesen a helyén van, mindennel meg vagyunk elégedve?
Játszhatóság: 
Übernegatív, hogy csupán pár órára redukálódik a játékidő, viszont ha félévente kijönne egy belőle, akkor elégedett lenne minden rajongó. A kiszabott ár nem is olyan irreális. A profi játékosoknak azért, mert a rájuk szabott menet igényes és finoman rajzolt történetet rejt, a kezdőknek pedig érdekes, mert nekik akár több 10 órán keresztül is jó móka lehet.
Intelligencia és nehézség: A rövid játékidőt ellensúlyozza, hogy nagyon éles eszű játékosra számít. Sok feladvány von be a megoldásaok közé valamely fegyvert, vagy éppen a környezetben fellelhető tárgyakat. Jó látni, hogy van még olyan fejlesztő, aki nem ment le a gagyi irányába. HL2 veteránoknak készült ez a rész, szóval valamivel komolyabb felkészültséget igényel, de hamar rá lehet kapni az ízére. Az ellenfelek, ahogy említettem okosodtak, bár nem lettek terminátorok. Kicsit stílusosabban mozognak, de azt hiszem ez csak luxus adalék, bár pozitív elmozdulás.
Hangok és zene: 
Olyan rövid a játék, hogy nem is kell hozzá egy egész CD-nyi zene, a hangok viszont nagyon jók. A profi szinkronok, mint Robert Guillaumme, Michelle Forbes és Merle Dandridge (Alyx), megmaradtak a korábbi részekből, szóval nem kell rettegnünk a jövőtől. A robotkutya ugatásától pedig senki ne ijedjen meg, benne van a pakliban.
Összegzés: Aki figyelmesen olvasott, az észrevehette, hogy sokadik alkalommal említettem meg milyen rövid a sztori. A legnagyobb bajom ez: nem tudtam még megemészteni, hogy ez is eladható ebben a formában. Tényleg el kell kezdeni a mozifilmek szintjén emlegetni egy játékot. Az FPS-TPS vonal nem törekszik immár a hosszú játékidőkre, ez sem lesz életreszóló élmény. Az egész sorozatot begyűjtve viszont egy kerek egészet kapunk a kezünkbe és talán unalmas perceiben a játékos nekivág majd még egyszer az egésznek, egyszerre előlről.
Drizzt Do'Urden kalandjaival voltam így: egyesével olvastam a 11. kötetig, majd egyszer megkaparintottam mindet és rövid idő alatt elolvastam a kb. 3000 oldalnyi Forgotten Realmst. A Half Life is ilyesmi lesz a végére, sok kicsi rövid részből egy egész hétvégés zúzda áll majd össze. Persze amolyan hideg élelmes, gumikacsás hétvégére kell gondolni. Addig is a fanatikusok kezdjenek visszaszámolni: év végén, valószínűleg karácsonyra megjelenik a második epizód is.
Kapcsolódó linkek:
Videó #1
Videó #2
Videó #3
Videó #4
Informatika és tudomány