Prey

Grafika: A Doom III-t techdemónak tituláltam anno, és igazam lett. Végre megvette valaki, aki ötletet is vitt a technika mögé. Sok helyen ugyan nincs komolyabb eltérés a két játék között, de mégis egy egységes, letisztult, jól összerakott környezet, kevés koppintással és sok eredetivel. Az ánuszkapu biztos vagyok benne, hogy évekig viszi majd a prímet. Egy közepesebb konfiguráción is szépen fut a játék és ki is néz valahogy, annyira nem kritikus a különbség a minimum és az optimum között. Nem vettem észre hanyagságot sehol, tényleg ötöst érdemel ez a grafika.

Kezelőfelület: Talán valamelyik cikkben említettem, hogy ezt a pontot kihagynám legszívesebben FPS-eknél, természetesen itt sem találtak fel semmi újat. Egér, annak gombjai és a wasd és környéke kell. Nagyon pozitívnak találtam, hogy a spéci képességek és mozdulatok használatánál első alkalmakkor felvillan a billentyű grafikusan ábrázolva, amit nyomnunk kell. Semmi extra gyakorlatozás, tutorial vagy szövegelés. Amikor guggolni kell, villan a cé, amikor a testből kilépni tanulunk, akkor pedig az e. Csak egyszerűen!

Hangok és Zene: Zenére nem nagyon emlékszem a játékban, legalábbis folyamatosra, a hangok viszont nem követik a képi világot. Ugyanaz a szikár technoháború hangzás. Azt jól csinálták, hogy mindennek fémes, visszhangos effektje van, végtére is egy űrhajón játszódik a történet, de én kicsit több szürcsögésre, wloff-bloofra, wheeeere és egyébre számítottam. Persze vannak paráztatós hangok, de mondjuk elsőre poén csak, utána kicsit sem.

Játékmenet: Meg sem lepődök, hogy egyesek kevesebb mint hat óra alatt képesek végigfutni rajta, másoknak pedig akár két délutánnyit is eltart, de 10 óránál többet senki ne várjon tőle. Talán a szerencsejáték mániások, mert számos helyen vannak (indiánok kiváltsága hajrá) nyerőgépek, amikkel lehet pörgetni az időt rendesen. Nem tudom, hogy jobb lenne-e, ha hosszabb lenne, talán itt annyi újdonság van, hogy tovább is lehetne élvezn. Tény, hogy nagyon kevés alkalommal áll a buli, a szellemgalamb mindig mutatja, hogy merre keresgéljünk, nem kell kapcsolókereséssel tölteni hosszú unalmas perceket. Végig akció, izgalmak, halu és horror.

Intelligencia és nehézség: Az AI nem hagyott bennem mély nyomokat (mindig elugrottam a lövések elől). Ha észrevesznek, akkor lőnek, de legtöbbször annyi történik, hogy ha bizonyos koordinátához érkezünk, akkor indul egy szervezett támadás. Kinyílik egy kapu, egy ajtó átugrik valaki az ablakon, stb. Nem egy nagy kaland ez a rész, bár nem is illik ebbe a közegbe a sarokról-sarokra osonó és hátulról szívendöfő tolvaj ellenfél. Az űrlények ezen része buta löncshúsgyáros. Mivel az út is egyértelmű és az ellenfelek sem nagy észlények, ezért könnyedén darálhatjuk mi is őket, haladhatunk előre a gyártási folyamatok mentén. A normál fokozat után ugyan van Cherooke, de nehézség helyett inkább céllövöldéről beszélnék. Ha van egy jó egered és jók a reflexeid, akkor baj nem érhet.

Összegzés: Nyáron, amikor mindenki fesztiválokon keres élményeket, akkor meglepő egy ennyire eltalált anyag. Mivel én is nyaramat töltöm, őszintén nem is figyeltem volna fel rá segítő útmutatás híján, sőt azt sem tudom mit írnak a többiek. Ha rajtam múlna, akkor kidobnám még egyszer októberben az anyagot, vagy csinálnék hozzá egy kiegészítőt. Remélem az indiánkultúrát is felkapják és nem ez lesz az egyetlen megkísértése. Jöhetne egy indián RTS is akár.

A játék demója

Bemutató videó

1 2 [3] 4  Következő oldal >>