Caesar IV

Grafika: Az ilyesfajta szimulációktól sosem vártam lélegzetelállító csodaszép megjelenést, az alapvető igényeket ki is elégíti, de kicsit szomorú, hogy a maximális és minimális grafikai beállítás között viszonylag kevés észlelhető különbség van a fényeket leszámítva. Az épületek messziről szépek, de közelről már kockásak, kissé elnagyoltnak tűnnek, ez vonatkozik az emberekre is. A víz, ami manapság már a legtöbb játékban kirívóan szebb, mint a többi részlet, szintén elnagyolt. Az AoE III-hoz képest elég vérszegénynek tűnik. Ehhez képest sokat tölt a játék és maximum beállítások mellett komolyabb vasakat is megizzaszt.

Játékmenet: Ha súlyozni kellene a pontokat, akkor ennél a játéknál ide nyomnám a legtöbbet és szerencsére a fejlesztők erre oda is figyeltek. Még a gyakorlott játékos is kénytelen folyton klikkelgetni valahová, észben kell tartani, mit hogyan állítottunk be, figyelni kell az arányokat, a különböző áruk fogyását, termelését, kapacitásokat. A mikromenedzsment rész egyensúlya véleményem szerint nagyon el lett találva. Nem kell millió adatot egyeztetnünk, de nem is automatikus minden. Ami talán aggodalomra adhat okot, hogy a 8-10. várost már csukott szemmel lehet felépíteni, a szcenáriók nem hoznak annyi újat, hogy hosszú távon is érdekes maradjon. Sőt örök csalódás, hogy miután elértük a küldetés céljait, kezdhetünk mindent előlről, néhánnyal több épülettel. Az elméleti játékidő körülbelül 20-30 óra gyakorlott játékosoknak.

Kezelőfelület: A menüs felületekkel semmi gond nincs, viszont az építés, a navigáció elég szerencsétlenre sikerült. A minden négyszögletes effekt elég gáz, kockavárosokat tudunk csak építeni, habár lehetőség van 45 fokonként forgatni minden épületet, de nem érdemes, mert csak helyet veszítünk a sok variálással. Maradjon csak Manhattan minden római város. Az viszont piszok idegesítő, hogy vannak 1-2 kis négyzetnyi, 1-2-3-4-5-stb nagy négyzetnyi épületek, tehát sokszor lehet belefutni abba a hibába, hogy nem tudunk szabályos területeket úttal körbe venni, nem lehet minden helyet kihasználni. Nem tudom miért kellett 1 egységgel nagyobbnak lennie mondjuk az adószedő háznak, hogy ne férjen simán a prefektus és a mérnök mellé. Apró gigszerek, nem rontják el a játékot, de iszonyat zavaró tud lenni élen a kamerakezeléssel.

Hang, zene: Római dallamok szállnak a szélben, békés, háborús, elégedetlen és térkép függő alap összesen 1 óra 43 perc terjedelemben. Nagyon sok játék után sem találtam unalmasnak, tökéletesen betölti a háttérzaj szerepét, nem vetemedtem arra, hogy saját zenét lőjek a játék alá. A szövegelések viszont annál unalmasabbak, ugyan a figuráknak van több beszólásuk, de a menükben mindig ugyanazt halljuk, a'la medióka. Megőrültem tőle.

Összegzés: Nagyon vártam ezt a játékot, a CivCity-t azért is aláztam meg nyugodtan, mert tudtam, a Ceasar IV majd megmutatja. Kellemes, hangulatos játék lett, de a blőd hibák és az elnagyolt játékrészek csalódást okoztak. A negatívumokból leszürhető, hogy vagy a Sierra kapott vérszemet vagy a fejlesztők aludtak el: az ötletek jók, a kezdeményezések jók, a hiba a kiforratlanság. Nem dobbant meg úgy a szívem, mint az elődeivel való játék közben, nem voltak olyan fordulatok, mint a Pharaóban (dagály, piramis), de azért megszerettem kicsit. Valószínűleg nem hagy mélyebb nyomot bennem, 8 év után többet vártam volna. Én mostmár a Sid Meier: Railroads-ot várom.

Kapcsolódó letöltések:

A játék demójának letöltése

Videó #1

Videó #2

Videó #3

1 2 [3] 4  Következő oldal >>