Warhammer: Mark of Chaos

Grafika: A Medieval II: Total Warhoz illik hasonlítani. A két programot egy napon szemléltem meg először és őszintén szólva a Warhammer jobban tetszett. Ugyan nem végtelen tereket kapunk, mint a Total War-ban és az egységeket sem lehet annyira közelről megvizsgálni, de sokkal részletesebb, sokkal változatosabb terpeket kapunk, szebb spéci effektekkel és izgalmas scriptelt és FMV-betétekkel. Az intró külön dicséretet érdemel, ez volt számomra az elmúlt legalább fél év legjobb intrója.

Játszhatóság: Szomorú, hogy a kampánymódon kívül kevés szórakozást ígér a játék, ráadásul az egységek variálhatósága viszonylag kicsi, talán multiplayerben lehet jelentősége a trükközésnek, de a fejlesztések gyengesége, illetve a sokszor ismétlődő típusú küldetések kissé unalmassá teszik. Egyébként a stratégiai része teljesen rendben van, sőt tényleg oda kell figyelni arra, hová tesszük csapatainkat, ki lő először és mikor vetjük be a vésztartalékokat, az oldalról befutó felmentő seregeket. Remélem egy kiegészítő formájában még találkozunk a játékkal, mert van benne kraft, csak ki kéne hozni belőle.

Kezelőfelület: Ha már a Medieval II-höz hasonlítottam, akkor el kell mondani, hogy irányításban is lekörözte nálam a túlkomplikált kamerakezelésű társát. Nem értem teljesen, hogy miért nem lehet egérrel forgatni a kamerát, de ezt leszámítva teljesen felhasználóbarát a játék. A csapatok menedzselése, az ikonok és az extra tárgyak (hősöknél) aktiválása mind a pörgős, akciódús játékmenetet hivatott szolgálni.

AI, Nehézség: Könnyű fokozaton könnyű, normalon csak tapasztalt pilótáknak, nehéz fokozatot pedig csak az állítson, aki vért akar pisilni. A komoly kihívás a játékban, hogy nem bázist építünk és seregeket pottyantunk le a földre, hanem egy meglévő sereggel haladunk előre, gyakorlatilag az RTS-ekben annyira nem szeretett kommandós akciókra hasonlít minden küldetés. Egy harcban nem lehet túl sok veszteségünk, mert az azt követő valószínűleg keményebb csatákba szinte üresen érkezünk akkor majd. Pénz eleinte kevés van, ha sikerül összerámolni egy olyan csapatot, ami már ütőképes és nem hullik el a fele minden alkalommal, akkor összegyűlhet több pénz is. A fejlesztés és az új egység közti dilemma is érdekes lehet, mert egy fegyver és egy páncél fejlesztés árából vehetünk egy új csapatot, de mivel a slotok száma is korlátozott, ezért egy idő után mégis érdemes fejlesztésbe nyúlni. A gépi intelligencia közepesnek mondható, de kielégítő. Amint meglát, támad belátása szerint, ha lesebződött akkor menekül, ha mindegy már, akkor mégis visszafordul.

Hangok és zene: A szinkronhangok és az egység szövegelések igazi fantasy hangulatot teremtenek, bevallom én sokszor izgultam átvezető képsorok közben, hogy vajh mi fog történni, ami az eseményeken túl a megfelelő előadásmódon is múlik. A zenék igazán darkosak, sokszor idegesítő tud már lenni, mert annyira sok percnyi zene azért nem áll rendelkezésre. Ami van, az viszont jó minőségű szimfonikus zene, pontosan megfelelő nagy háborúk vívásához.

Összegzés: Örülök, hogy egy igazán kellemes történet részese lehettem a Warhammer világában, de nem örülök, hogy egy nagyon jól sikerült motort és hangulatot mégsem tudtak teljesen kidomborítani a fejlesztők. Egyrészt a kampány végén csak nézek magam elé és kis gondolkodás után uninstallálom, pedig ez azon játékok egyike volt, amit a cikk megírása után is szívesen indítottam el, csak már nem nagyon volt mit csinálni. Nagyon ambivalens érzés fog el, hiszen a kampány önmagában is unalmassá tud válni, ha leszámítjuk a történetet persze. Igazából jó játék lenne, ha nem kellene klikkelgetni és ebben a formában kapnánk egy filmet vagy egy regényt.

Kapcsolódó letöltések:

A játék demója

Bemutató videó

1 2 [3] 4  Következő oldal >>