Megsem­misültek a teremtés oszlopai

A NASA szerint egy szupernóva robbanás formájában elérte a vég a Hubble űrtávcső talán leghíresebb és leglenyűgözőbb felvételének alanyait, a teremtés oszlopaiként emlegetett hatalmas portornyokat.

A Spitzer űrtávcső felvételén az oszlopok közelében már egy hatalmas forró porfelhő látszik, amit minden bizonnyal egy csillag halála indított útjára. A csillagászok szerint a szupernóva lökéshulláma már elérte a teremtés oszlopait. A Spitzer által most észlelt esemény 6000 évvel ezelőtt zajlott le, azonban mivel a szóban forgó terület, a Sas-köd fénye 7000 év alatt ér el hozzánk, még körülbelül egy évezredre lesz szükség, hogy magát a megsemmisülést is lefotózza a jövő egy űreszköze.


A "teremtés oszlopai" a Hubble felvételén
A Spitzer felvétele elérhető a NASA és a tudományos munkát vezető Caltech oldalán is. Ezen a teljes ne­bu­la lát­ha­tó, a maga hatalmas és viharos csillag­kö­zös­ségével, és természetesen itt tornyosulnak a jelleg­ze­tes poroszlopok is. A Hubble 1995-ben örökítette meg az objektumot, felvételével lenyűgözve a világot, olyannyira, hogy a Spitzer eredményeiről most beszámoló Nicolas Flagey saját bevallása szerint en­nek hatására kötelezte el magát a csillagászat mellett.

A szakértők régóta jósolgatják, hogy egy szupernóva hamarosan véget vet a jelenségnek, a területen ugyanis legalább 20 olyan csillagot észleltek, melyek már életük legvégső szakaszába léptek. Emiatt az esemény bekövetkezése csupán idő kérdése volt. A Spitzer felvételei pontosan azt bizonyítják, hogy az egyik időzített csillagbomba valóban felrobbant, magát az eseményt az égbolton azonban csak 1000-2000 év múlva fogjuk látni egy szokatlanul erős fényű csillag képében - magyarázta az Amerikai Csillagász Társaság seattle-i ülésén Flagey, a Caltech végzős hallgatója, a francia Institut d'Astrophysique Spatiale munkatársa.

A Spitzer űrteleszkóp infravörös tartományban dolgozik, azaz jóval messzebbre ellát, mint az emberi szem, így vált lehetővé, hogy megpillantsa a port, majd egy másik hullámhossz alkalmazásával pedig át is tekintsen rajta. A Spitzer felvételén a három oszlop éterien áttetszőnek tűnik. A Hubble felvételén látható amint egy beágyazódott csillag formálódik a legnagyobb oszlop csúcsán.


A Spitzer felvételén a Sas-köd, külön jelölve a portornyok, bevágva a Hubble felvétele is
Az oszlopok felett azonban ott tornyosul a szupernóva robbanás szülötte, egy hatalmas forró porfelhő, amit a képen vöröses színben tüntettek fel szemben a zöldes, hidegebb porfelhőkkel. A kép nagyon hasonlít több korábbi szupernóva észleléshez, ezért Flagey és kollégái szinte biztosra veszik, hogy ebben az esetben is egy csillag haláláról lehet szó. Emellett kivehető egy kagylóalakzat is, ami a kifelé irányuló lökéshullámot testesíti meg.

A porfelhőt már az ESA Infravörös Űrobszervatóriuma is észlelte, a Spitzer nagyobb hullámhosszakkal dolgozó műszere azonban jóval átfogóbb képpel szolgált, melyből be lehetett azonosítani a történéseket. A hatalmas oszlopok szétmorzsolódásával gáz és por terjed szét a régióban, melyben új csillagok alakulhatnak ki.