Vegyük meg a legjobb fényképezőgépet!

A fényképezőgép tehát eszköz, és ennek a gondolatnak a szellemében emelhetnénk ki egy mai fotóst, Alex Majolit és felszerelését. A 34 éves Majoli, aki a Magnum fotósa bizonyos értelemben az ár ellen halad. Dokumentarista fotós lévén hónapokat, heteket töltött Kínában, Kongóban, Izraelben és Irakban háborús övezetekben. Kiváló munkássága elismeréseként megkapta az amerikai fotós újságírók szövetségétől az Év Legjobb Sajtófotósa díját. Ennek alapján azt gondolná az ember, hogy Majoli egy nagy, gyors és golyóálló SLR géppel dolgozik. De ez nagy tévedés.

Majoli évek óta Olympus C-5050-es gépet használ, tehát professzionális feladatok elvégzéséhez egy középkategóriás gépet talált magának megfelelőnek. Az olyan fotósnak, aki ismeri a mai fényképezőgépeket, ennek az információnak önmagában is nagyon sok tanulsága van. De menjünk tovább és nézzük meg, maga Majoli mit mond ezzel kapcsolatban. "Sokan bolondnak néznek, de ha megtanulod kezelni ezeknek a gépeknek a korlátaiból adódó sajátosságait, és megfelelő szintre fejleszted technikádat, felfedezed azok nagyon jó és különleges adottságait." -mondta Majoli "Olyan gépet szerettem volna amivel valahogy másképpen lehet megközelíteni a témát. Ezzel a géppel másképpen fotózol."

Majoli 1990 óta hivatásos fotós, és 2002-ben került a kezébe egy 4 megapixeles Olympus C-4040-es. A kis fizikai méret, és a jó minőségű, magas felbontású képek kombinációja miatt a fotós rögtön beleszeretett a gépbe. Nagyon tetszett neki a masina hangtalan működése, és a jellegzetesen nagy mélységélesség: "Fantasztikus, valami olyasmi látvány mint amit az ember a filmeken lát. Minden éles."- mondta Majoli. Korábban Majoli főleg távmérős Leica gépet és kicsi, 28 és 35 mm-es Leica M-system lencséket használt, de volt olyan feladata, melyet Canon EOS 30D-vel oldott meg.


Azonban egy tipikus fotózási napon Majoli szinte mindig Olympus bridge gépet használ és nem tükörreflexest vagy mást. Az Olympus C-4040-el kezdte, majd jött a C-5050 és C-5060, jelenleg pedig már néhány C-8080-as gép is található a táskájában (tehát több is van belőle). Külső vakuja nincs, mert soha nem használ, csupán hat vagy hét 512 MB-os memóriakártya van még nála. Összesen legfeljebb hat darab gépet hord - ezek összsúlya megegyezik két méregdrága Canon EOS-1D Mark II súlyával.

Majoli szerint az egyik fő probléma a gép, legfőképpen az autofókusz lassú sebessége. Ennek kiküszöbölésére fejlesztette ki egyedi technikáját és együtt tud dolgozni a gép ritmusával. Természetesen a dolog így sem kompromisszumtól mentes. Általában az autofókuszt eleve kikapcsolja, és kizárólag manuális módban dolgozik - így a gép lényegesen gyorsabb lesz.

Sajtófotósként Majolinak a legtöbbször nincs szüksége sorozatfelvételre, egy iraki fotózás alkalmával mégis erre volt szükség. Majoli ezt úgy oldotta meg, hogy mindig egyszerre két gép lógott a nyakában. Az egyik gépnek rövidebbre állította a nyakpántját mint a másiknak, így a gépek nem ütődtek egymáshoz. A gépek három egymás utáni felvételre képesek sorozatban. Amikor az egyik hármat exponált, megfogta a másikat, és amíg a másikkal exponált, az előző felírta a memóriakártyára az anyagot. Mire végzett ezzel a géppel, a másik készen állt az újabb fotózásra, így Majoli folyamatosan tudott sorozatfelvételeket készíteni.

Majoli - sok más fotóművésszel együtt - rendkívül nagyra értékeli a képernyőn lévő élőképet, és az állítható kijelzőt. Ehhez párosul a hangtalan működés: "Ez valóban megváltoztatta a fotózásomat. Körülöttem az emberek nem is veszik észre hogy fotózók. Ez egész egyszerűen fantasztikus." -mondta Majoli.

Az a tény, hogy ezeken a gépeken nem cserélhető az objektív nem zavarja Majolit, mivel neki az Olympus zoom lencse átfogása és minősége teljesen megfelel. Képeit JPG formátumban, a legjobb minőségben tárolja. Gépén a kontrasztot és a színelítettséget alapállásban hagyja, az élességet -1-es állásra, a fehéregyensúlyt kültéri fotózásnál kültéri állásba teszi. Majoli egyetlen dologgal elégedetlen, a digitális fotók kontrasztjával.

"Korábban a filmes Leicával a sötét, árnyékos részeken próbáltam a lehető legtöbb részletet megjeleníteni. Digitális géppel viszont minden látszik, és ez több mint amire szükségem van. Megpróbálom azt rekonstruálni amit a régi felszerelésem használatakor láttam. Ez valószínűleg egy pszichológiai hiba, és emiatt rendszeresen a Photoshop előtt találom magam kontrasztállítás közben. A digitális kép más, a film feketébb. Nekem szükségem van a feketékre. Persze lehet ez már csak afféle szokássá vagy hóborttá vált nálam" - mondja Majoli.

Munka közben kollégái általában furcsa szemekkel néznek rá, viszont olyanok is vannak, akikre Majoli módszere nagy hatással van. A mostani felszerelésével boldog és elégedett, de neki ideális fényképezőgép mégsem létezik. "A legjobban a régi Olympus OM-1-et,és a Leica-t hiányolom. Az álmom egy Olympus C-5060 méretű digitális gép, kisméretű cserélhető fix gyújtótávolságú lencsékkel és nem zoomlencsével. Talán jó lenne ha gyorsabbak lennének a lencsék, mondjuk f/1.8. A felbontás rendben van, nem kell 20 megapixel. Ja, és mégegy dolog, csodás lenne, ha minden eszközöm ugyanolyan akkumulátorról és töltőről működne."

Majoli csak egy a sok közül, de jó példája annak, hogyan kell fotós felszerelést választani, egyáltalán, hogy és mennyit érdemes erről a kérdésről gondolkozni. Képein világosan látszik tudja mit csinál, tudja mit keres. Látszik hogy megtalálta a "legjobb" felszerelést, amit szeret, és amivel jól tud alkotni. A mai hatalmas árudömpingben, a szinte mindennap megjelenű újabb fényképezőgépek áradatában sok fotósnak érdemes eldöntenie hogy mit akar, mi a célja: a fotózás vagy a fényképezőgép vásárlás?