Command and Conquer 3: Tiberium Wars

Grafika: Ugyan a terep csak mérsékelten háromdimenziós, de az ízléses textúrák, fancy fényeffektek és az egységmodellek kárpótolnak érte. Egy jó RTS véleményem szerint pontosan így néz ma ki. A különböző tereptextúra szettek változatosak, bár kétszer annyi fajtával elégedettebb lett volna mindenki. Külön öröm, hogy a gépigény nem szakad el a valóságtól, a Supreme Commanderrel ellentétben kevesebb RAM-mal is megelégszik és a vállalható videóvezérlővel rendelkezők bátran tolhatnak fel minden beállítást a maximumra akadozás nélkül.

Játszhatóság: A kampány egy futó kaland lesz csupán, nem érdemes ez alapján meg- vagy inkább elítélni. Határeset, de talán már azért is megéri megvenni azoknak, akik nem játszanak többjátékos módban, mert szép kerek, izgalmas történetet kapunk, több élményt ad mint két DVD film, az ára pedig azonos. A videóbetétek miatt külön megéri végigcsinálni a kampányt, hiszen ennyi erőltetett vagy inkább affektáló párbeszédet a Barátok Közt első 50 epizódja óta nem láthattunk sehol.

Kezelőfelület: A jobb oldali konzol viszonylag ergonómikus lett, minden elérhető egy kattintással, a legfontosabb elemek pedig kicsit sem szakadnak el a klasszikus, jól bevált sémáktól. Az aktuális üzenetek linket tartalmaznak, rákattintva pedig olvasgathatjuk a küldetés részleteit vagy a hírszerzés legújabb eredményeit stb. Igaz, első pillantásra nem volt minden tiszta és világos, de pár játék után bele lehet jönni és kiderül, valóban minden kézre esik a gyors játékhoz. Az ikonokat nem árt megtanulni, hogy melyik kép melyik épületet rejti, mert egy multi játékban nincsenek hosszú másodpercek a keresgélésre.

AI, Nehézség: Ez némileg csalódás, hiszen a küldetések nehézsége messze alulmúlja a várakozásaimat. Még viccenek is rossz, hogy a hard fokozat nem okozott semmivel sem nagyobb kihívást, mint a normál, ami pedig akár kezdők számára is ugorható akadály. A mesterséges intelligencia viszont egész jól teljesít, bár sok hiba maradt még benne. Egy rusher AI, ha elég jó védelmet alakítunk ki, akkor leáll a támadással és szinte semmit nem fog csinálni, még egységeket sem gyárt túl sokat. Érthető, hogy a cél a multi, de nem lett volna baj, ha a magányos játékosok sem maradnak ki az igazi mókából.

Hang, zene: Az átvezető videókban aranyos, ahogy a színészek úgy tesznek, mintha akkor álltak volna először kamera elé életükben, filmnek nem lenne jó, egy stratégiai játékhoz képest viszont messze meghaladják azt a pluszt, ami elvárható. A Supreme Commanderben nekem fájt kicsit, hogy az egységek nem csacsognak folyton, az itteniek viszont bepótolnak mindent, igaz nincsenek extra megnyilvánulások, de örömteli, hogy nem lett trend a katonák elnémulása. A zenék felejthetőek, valamivel többet vártam volna ezen a területen a játéktól, bár ezt már a maximalizmus mondatja.

Összegzés: Igencsak vigyorognak mostanság az RTS rajongók, hiszen még fel sem ocsúdtunk a sokat citált Supreme Commander jelentette döbbenetből, meg sem vívtuk a Digital Reality alternatív világháborúját a Warfrontban és máris a zöldkristályos közeljövőn kell törni a fejünket. A Warfront talán közelebb áll a Command and Conquer vonalhoz, de mégis három játék, három célközönség is lehet. A többjátékos helyek királya biztosan ez a darab lesz, sikerét is az igazolhatja, ha fél év múlva még mindig nagy tömegek lövik rommá egymás silóit. Akkor valóban méltó a sok csillagra.

Kapcsolódó letöltések:

Videó

Demó

Patch

1 2 [3] 4  Következő oldal >>