Nagy teleobjektívek: a méret a lényeg?

Használati érték, kontra marketing, avagy mindenből a legnagyobb a legjobb? Neked a méret a lényeg?

A menő cégek zászlóshajói szinte kivétel nélkül a "megacsövek", a nagy, vagy - ahogy angolul jelzik - szuper teleobjektívek. A nagy tele kultusz a Canon EOS1n váz 1994-es megjelenésével kezdődött, amellyel a fotóriporterek a kor technikai színvonalához mérten kimagasló biztonsággal és sebességgel készíthettek perfekt sportfotókat nagy teleobjektívvel. A fehérre festett objektívek hatékonysága egészen egyszerűen lemérhető volt, ha megnéztünk egy sportközvetítést. Aki manapság összeállít egy álom szettet, az biztosan kalkulál egy nagy teleobjektívvel, és hosszabb-rövidebb távon szert is tesz egyre.

A fotós bemutatók során szintén ezeken a műremekeken rakódik le a legtöbb ujjlenyomat és az emberek első látásra szerelemről beszélnek. A teleobjektív gyártás legnagyobb szilikonmelle is megjelent, egy gigantikus ellenpélda, a Sigma 200-500/2.8-as zoom objektív, amely sokunk számára nem több, mint talány... engem Mekk mester cégérére emlékeztet, amely nagy, figyelemfelkeltő, és a mester képességével azonos értékű...


Mi válthatja ki ezt a mega-mánia hatást? A formatervezés, az exkluzivitás, az egyediség, a jelkép és egy gondos marketingprogram egy életre begravírozza a felhasználók agyába egy cég márkajelét, termékének paramétereit. Nem egy fotós áltatja magát, csügged és sajgó szívvel ácsorog a kirakatok előtt és érzi azt, amit oly sokan éreztünk egykor: ha ilyen objektívem lenne... Talán meg kéne adóztatni a nagy cégeket, mert a TB-nek igen nagy kiadása van a sok elvált és pszichoszomatikus - szorongásos esettel.

Legyünk egy kicsit lelketlenek, humánusak, és emberi értelemmel helyezzük a kérdést a technika színpadára, oda, ahová való. Valójában mire valók ezek az eszközök? Elsősorban sport, riport és természetfotózásra. A sportfotósnak ebben a témában nem kell tanácsokat adni, hiszen jelentős mértékben egy ilyen teleobjektív a szükségtelen nehezékük éjjel-nappal. A sportfotózás során a nagy tele problémái nem jelentkeznek olyan mértékben, mint a természetfotósnál. De melyek ezek a problémák?

A legérdekesebb dolog az, hogy a természetfotózás - amely témáját és hangulatát az emberiség alapjából, az érintetlen természetből nyeri - hazánkban a technikailag legelkorcsosultabb színtere a fotózásnak. A felvételek során itt vannak a legszélsőségesebb technikai elvárások, és a műfaj szépségének ellenére itt hangzanak el a legdurvább kritikák, és szinte állandók a képi belemagyarázások. Az emberek többnyire csak a tanfolyamokon és klubokban elsütött néhány törvényszerűséget veszik alapul és a megfelelő képekre bólogatnak, a többit az alkotóval együtt becsmérlik.

Nos, ez a természetfotózás nagyokat néz egy homogén háttér láttán, és valóban elképed egy éles akciójelenettől. De a lényeg ugyebár a kép. A nagy teleobjektívvel átlagosan jó képet nem nehéz készíteni, azonban kimagaslót alkotni roppant nehéz. Az ok a nagy nagyításban, a kis mélységélességben és nem utolsó sorban az átmérőben rejlik.

Problémák

Leszögezhetjük, a nagy teleobjektív igen specifikus, valójában számos ponton előnytelen.

Átmérő: A nagy átmérő miatt szabad téren messzire fókuszálva a nagy felületű frontlencsének köszönhetően nagyobb átmérőjű csövön kapjuk a légszennyezést, így igen nagymértékben megnő a levegő lebegő részecskéinek lágyító hatása. Az átmérővel hatványozódik a lágyulás mértéke. Ameddig egy 400mm-es 5/6-os kezdő fényerejű teleobjektívvel - aminek csupán 70mm körüli a frontlencséje - kontrasztos képet kapunk, addig egy 400mm-es, 2.8-as álom objektívvel - amely bő 15 cm-es frontlencsével szemléli a tájat -, megeshet, hogy a felvétel ködösnek tűnik. A természeti témákat tekintve tehát nem is olyan vidám a nagy telés helyzete. A felületi becsillanások hatványozódó problémáját, a frontlencsén lerakódó port most nem tárgyalnám, ez magától értetődő.

Súly: Az objektív kreatív használata során sokkal nagyobb ütéseknek, stb. van kitéve, mint egy könnyen mozgatható kistestvér. És nagyon kevés típus bírja károsodás nélkül a nagyobb ütődéseket, vagy leejtést. A nagy tömeg a súlypontot is megváltoztatja, ezért sínes állványfejet célszerű használni, amellyel valamelyest kiegyensúlyozható a felszerelés. Ilyen szempontból az új Wimberley fej a legjobb.

Kép: Képzeljünk magunk elé egy szép festményt. Az igazán fennkölt látvány nem egy állat, amely úgy-ahogy homogén háttér-előtérben lebeg. A fajfotósok, madarászok nagyon szeretik ezt a tele hatást, azonban a képi megjelenítés csúcsa az, amikor egy fantasztikusan szép tájban mutatunk be szépen, illusztrisan, vagy álomszerűen egy állatot. Ezek a képek valójában emberi perspektívában mutatnak jól, nem a nagy teleobjektív hátteret is nagyító kis mélységélességével. A legszebb perspektívája a 35-135mm-es tartománynak van - ezzel csak az a bibi, hogy sokkal közelebb kell férkőzni a témához. Eldönthetjük: a mai trendnek dolgozunk, vagy a látványra, a képre összpontosítunk?

Koppanások: Aki nagy teleobjektívet vásárol egy új dologba vág bele. Meg kell tanulnia telével fotózni. Attól, hogy lépten-nyomon homogén háttérrel fotózunk, még nem írjuk be magunkat a Louvre történetébe... Egy nagy teleobjektívet nehéz mozgatni - néhány év alatt persze ugyanolyan könnyűvé "válhat", mint egy nagylátószögű optika. A mélységélesség rendkívül csekély, ezért lehetőleg blendézzünk, különben a képeken az eleinte előnynek vélt kis mélységélesség elmozdulva a témáról, rossz képet eredményezhet. Tévedés az, hogy csak a fajok szemét kell élesre állítani. Egy szép felvételt tönkrevághat, ha azt kell fürkészni, hogy éles-e a szeme. Az egyértelmű élesség a legjobb. Tehát blendézni célszerű. Akkor hát minek a nagyobb objektív?

Az egyetlen nyomós ok

Ha kell, van fényerő. A nagy fényerő előnye a magabiztosabb autofókusz működés, a rövidebb expozíciós idő, illetve az extenderek használata. A fényerő kérdését azonban rövidesen bedönti az egyre jobb minőségű ISO erőltetése - egyes digitális gépeken már Fujifilm Velvia (ISO 50) megközelítő minőségben fotózhatunk ISO 400 érzékenységgel -, valamint az APS-C méretű szenzorok elterjedése. Manapság egy 300-as teleobjektív tökéletesen elegendő a legtöbb feladat elvégzésére.

Talán nem véletlen, hogy számtalan természetfotós előnyben részesíti a kis teleobjektíveket és a repertoárban joggal kap helyet egy 400 mm-es 5.6-os rendkívüli élességű teleobjektív, amelynek súlya alig haladja meg az 1 kg-ot. Mielőtt beleugrunk a mélyvízbe, célszerű mérlegelni. Mindig tegyük fel a kérdést, hogy valójában mi a célunk, mit és hogyan szeretnénk fotózni? A képből induljunk ki, ne abból, amit mások ránk akarnak beszélni. Talán nem véletlen, hogy a mai elhajlott világban sokan bontanak vitorlát és hajóznak direkt széllel szemben. Kisebb objektívvel, egyszerűbb géppel, jobb képekkel. Természetesen van, aki pszichológiai alapokon dönt a nagy dolgok mellett, kell a lelkivilágának a csúcsmodell, de ez a cikk nem nekik szól.