Ancient Wars: Sparta

Grafika: Annak ellenére, hogy egy közepesen-gyenge játékról van szó, amit csak és kizárólag mazohista ókor fanatikusoknak és 300 hívőknek merek ajánlani, a grafika meglepően jól sikerült. Az első percekben még örültem is: szép modellek, látványos textúrák és fények, egész jó víz megvalósítás és minimális hibák. Csak kicsit később derült ki, hogy ez a játék gyakorlatilag összes előnye. Grat a grafikusoknak, de ennyivel nem lehet eladni egy játékot. A gépigénye sem zűrös, viszont a kamera zoom lehetett volna kicsit szabadabb, egy nagyobb csatát nehéz belátni vele. A Medieval II-höz képest azért persze nem olyan jó a grafikája.

Játszhatóság: Egy jó játékhoz az embernek körülbelül 1-2 óra alatt jön meg a kedve. Nehezen indul, de később kiderül, hogy milyen zseniális dologról is van szó. Itt éppen fordítva van. 2 óra elteltével már hánytam tőle, és rájöttem, hogy hiába volt szimpatikus elsőre, ez gyakorlatilag játszhatatlan. Kinek van arra ideje, hogy minden alkalommal egy órát szívjon mielőtt történik valami? Még a Settlers is izgalmasabb volt, pedig azt sem a pörgős játékmenet miatt szerettük. Aki nem akarja kínozni magát, az inkább tegyen fel egy Starcraftot vagy bármi mást.

Kezelőfelület: Az ikonok jelentése egy idő után kitisztul, a klasszikus vezérléstől nem tértek el számottevő mértékben. Minden funkció könnyen elérhető és a minimap is egészen hasznos tud lenni. A baj egyedül annyi, hogy nem lehet túlzottan magasra zoomolni, így nem láthatunk be egy egész bázist vagy egy egész csatát. Ha ez az ókor korlátozott lehetőségeit akarta jelenteni, akkor rossz vicc volt.

AI, nehézség: A kampányok nehéznek egyáltalán nem mondhatók, talán csak akkor ha nem jövünk rá a trükkökre. Egy jó ideig a hős a nyerő, csak meg is kell védeni, később pedig egy jól összeállított sereg mindent visz. Az egységek közt maximum annyi különbség van, hogy követ hajít parittyából vagy nyilat lő, tehát túl komoly taktika nincs. Vannak a közelharcosok, a távolra lövők meg az ostromgépek. Aki nem éri be ennyivel, az szomorú lesz.

A hősök képesek ugyan fejlődni, de azt is elég lassan, ráadásul néhány képességük használhatatlan vagy értéktelen. Például az egyiptomi szintenként 3%-kal tudja növelni az aranybányászatot. Az AI viszont legalább egy átlag szintet megütött. Képesek nem zombi módon mozogni, de még itt sem sikerült megoldani, hogy ha megtámadom a bázis egyik végét akkor a messze levő egységek odarohanjanak védekezni. Ha a sziget egy eldugott zugában pihengetnek, akkor nem lesz vége a játéknak, amíg meg nem találjuk őket.

Az is szép, mikor másfél órán keresztül 5 percenként leküld egy ugyanolyan összetételű csapatot, hátha azóta feloszlott a védelem. Fura, hogy néha beakad az AI, olyankor nagyon buta, egyébként viszont közepes.

Összegzés: Mérges vagyok, mikor ennyi sok időm megy el egy ennyire hulladék játékra, de ezeket is be kell mutatni, hogy tudjuk miért is annyira jó a Supreme Commander, vagy miért szeretjük az Age of Empires-t. Ez egy kliséjáték. Volt egy téma, volt egy film, csináltak rá egy játékot, tuti eladtak belőle nagyon sok darabot és még el is fognak, mert az van ráírva: Spárta. Akik kevésbé érdekeltek a minőségi szórakozásban, azok hihetik majd azt, hogy egy igen bonyolult és aprólékos játékkal játszanak és most olyanok, mint a Warcraftos ismerőseik. Nem. Azért fognak sokat a játék mellett ülni, mert hosszú. Legszívesebben a kukába hajítottam volna. Senkinek nem ajánlom.

Kapcsolódó letöltések:

Demó

1 2 [3] 4  Következő oldal >>