UFO: Extraterrestrials

Az igazi probléma az, hogy a gazdaság működése elég gyenge lábakon áll. Havonta kapunk egyfajta védelmi pénzt a bolygón lévő területektől, amire érdemes rágyúrni és minél jobban végezni a dolgunkat, nem lustálkodni, mert ha kevesebb zseton jön be hónapról hónapra, akkor hamar egy végzetes spirálba kerül a játék és szép lassan bukik a birodalom. Mivel az árakat úgy rakták össze, mintha egy óvodás csinálta volna, ezért komoly stratégiai tervezésre ne is gondoljon senki. Amíg plusz az egyenlegünk, addig minden rendben van, ha viszont negatívra toljuk a csúszkát, akkor új termékeket, épületeket sem tudunk venni, de új projekteket sem indíthatunk és nem növelhetjük egy adott munkán rajta lévő szakembereink számát sem. Akik viszont dolgoznak már valamin, azok befejezik államháztartási hiányt generálva. Ha elég szorgosak, akkor elérhetik azt, hogy a következő hónapban is eleve majdnem zéróval kezdünk.

A legfontosabb feladat viszont az egész játék során, hogy egy jól felszerelt rohamosztagunk legyen, megfelelő számú kulcsfigurával. Bármikor képesnek kell lenni összeszedni egy épkézláb csapatot, különben a fejünkre nőnek az idegenek. Amennyiben valamelyik katona harc közben lesérül, főleg ha ájulásig lőtték, akkor hetekig lábadozik majd a kórházban, illetve később gyorsabban gyógyíthatóak az új techek ajándékai révén, de ilyenkor már egy hét kiesés is komoly veszteség.


A rohamosztag mellett mindenképp fontos, hogy fokozatosan növeljük és javítsuk az elfogók rendszerét. A peremterületekre érdemes a legerősebb, leggyorsabb hajókat vezérelni, míg belülre a selejtezés előtt álló hajókat. Egy komolyabb támadás esetén, mondjuk ha egy parancsnoki hajóval nézünk szembe, akkor számolni kell azzal, hogy majdnem biztosan elveszítünk egy elfogót, ami bizony újra többszázezres kiadás és jópár nap/hét amíg pótoljuk.

Ez a szituáció ismétlődik majd szép sorban az egész játékban újra és újra, egyfajta sormintaképp. Fejlődünk valamit, egyre több ufo jön, fejlődünk még és terjeszkedünk, egyre keményebbek lesznek és újra. A módszer már a legelején unalmas lesz, hiszen minden esetben kapunk egy észlelést, vagy lelőjük a hajót vagy leszáll magától, akkor odaküldjük a csapatot, akik lemészárolják őket és mehetünk haza. Ezt maximum azzal tudja a játék cifrázni, hogy tenger felett lelőve nincs túlélő, illetve a túl sűrű vadászidényben jellemző lesz, hogy tankolni sincs idő a hajókat.

A leszálláskor természetesen kezdődik a játék akció része, ami a fenti stratégiai résztől egy kicsit sem sikerült jobban. A bázisunkon történik a katona toborzás, de úgy tűnik a szabad akarat nem jellemző immár, hisz katonákat csak úgy kapunk időnként tekintet nélkül képességeikre. Minden bevetés előtt lehetőségünk van még egyszer átnézni a csapatot, átszerelni őket, de a korábbi részekkel ellentétben nem kell túlbonyolítani a dolgot, hiszen akció közben is nagyon keveset tudunk meg az ellenségről, ráadásul a lelőtt hajóból még messze nem derül ki, hogy vajon kikhez megyünk éppen látogatóba. Az újdonság a járművek használata a bevetések közben, ami kicsit felemás dolog.


A négy embernyi helyet elfoglaló mini-tankok nagyot sebeznek, sokat tudnak mozogni, de megfelelő vezető nélkül nagyon pontatlanok, ami miatt gyakran saját cimboráinkat mészároljuk le egy lövéssel. A másik hátrány pedig, hogy a gép, amennyiben megsemmisül, azonnal a mennybe repíti vezetőjét, biztosítva azt, hogy tank lövészből sose lehessen veterán. Mivel a legbénább helyzetekben is képes feltűnni egy lehetetlen helyről egy idegen, akinek a társai egyébként össze-vissza lövöldöznek, de ő persze két célzott lövést leadva felrobbantja a gépeinket. Ennél már hatásosabb, ha a helyére négy jól képzett katonát szorítunk be a gépbe, akikből kettő lehet, hogy elesik majd, de legalább nem halnak meg. A régi részekhez képest az körökre osztás is érdekesen alakult.

A pályák felfedezése iszonyat unalmas, ezt érezhették a fejlesztők is, ezért ha nem vagyunk harci szituációban, akkor egyszerre futtathatunk mindenkit a csapatból, csak győzzünk klikkelgetni. Másrészt a hátizsákban turkálás, tárcsere már nem kerül akciópontba, egy rakétavetős célzott lövés (átlagos képességű katonával) viszont majdnem egy teljes környi meló, ami azt jelenti, hogy vagy iszonyat jól céloz és nem kell közelebb mennie, vagy közelebb megy, de már nem marad ideje lőni, ezért őt szedik le. Ez azért fontos, mert a kutatásokhoz élő alanyok dukálnak, amit pedig kábító rakétával célszerű elérni.

A bénaság tetőfoka, hogy a készítők több mint 300 féle díszletet ígértek, de senki nem mert arra gondolni, hogy ezt úgy értik, hogy 4-5 tileset mellett kb. 300 térkép lesz random lehetőségek nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a grafika csúnya (amire az értékelésben térek ki külön), ráadásul olyan képtelenségek gyengítik a játékot, ami már 15 évvel ezelőtt is működött, például a lelőtt hajó füstöl és darabokra esett, ami magától szállt le, az pedig egyben van. Itt nem. Itt tök mindegy.