UFO: Extraterrestrials

Grafika: Visszanézegetve a korábbi UFO játékokról készült képeket, ennek a grafikája körülbelül az X-COM: Enemy Unknown szintjén van, annyi különbséggel, hogy a felbontást megnövelték valamivel és normálisabb textúrák kerültek be. Egyébként sok különbség nincs a 2007-es és a 1994-es grafika között. A játékban egyébként nem találtam se kívül, se belül opciót a felbontás állítására, az fixen 1024x768, ami egy nagyobb TFT monitoron elég érdekes látványt eredményezett.

Erre a grafikára még jóindulattal sem tudom azt mondani, hogy azért stilizált, mert itt a lényeg nem ebben van, hanem a taktikában, hiszen az előző két UFO játék, az Aftermath és az Aftershock már eleve fényévekkel ez előtt állt. Nem tudom elhinni, hogy egy olyan játék amit sokan vártak (csak a név miatt), amit kicsit be is hypeoltak, sőt a videókon viszonylag jól nézett ki, az valójában egy ekkora hulladéktelep legyen. Igaz legalább nem nagy a gépigénye, de éppen erre mondtam a cikk elején, hogy ez arra volt jó, hogy eszünkbe jusson a régi érzés és elővegyük valamelyik korábbi verziót. Visszatekintve az Aftermath nem is volt olyan rossz, mégis erősen fogott akkoriban a ceruzám, most még erősebben.

Játszhatóság: Tekintve, hogy láttunk már jónéhány variációt erre a témára, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ebben sem jeleskedik a játék. Amennyiben tökéletesen lemásolták volna valamelyik működő változatot, akkor azt mondom, hogy koppintás, de nem baj. Mivel az eredeti X-COM-hoz való visszatérés részben sikerült csak, igazából a grafikai visszatérés a legérezhetőbb, ezért teljesen vállalhatatlan a játék hosszú távon. Néhány napot el lehet vele szórakozni, de nem ér meg egyszerűen többet. Unalmas klisék, idegesítően ismétlődő mókuskerék hatás, illetve a számtalan logikai bukfenc és hiba egy idő után feldühít.

A stratégiai részben egy rossz döntés csak jóval később érezteti hatását, az akcióban persze azonnal, de aki fanatikus és szeretné magát ezzel kínozni, az ne feledkezzen meg most sem a save game varázslatról, ahogyan a korábbi UFO játékoknál is szinte kötelező lépés volt. Az idő kerekét egyébként a pause mellett lehet 20 perces, órás és napi egységekben pörgetni, bár körülbelül amíg megcsinálunk valamit, addig leglassabb, utána pedig pörgetés a leggyorsabbon, amíg történik valami. Olyan sosem lesz, hogy harmóniában leszünk a játékkal, hogy folyamatosan pörög az idő, mi pedig elfoglaljuk magunkat apró kis dolgokkal, mint a gondos kertész a gyomlálással.

Kezelőfelület: Leszámítva azt, hogy néhány gyakran használt funkció olyan helyen van, ahol 1500. alkalommal is értelmetlennek találom, nincs semmi komoly kivetnivaló az interfésszel. Mivel nincs túl sok lehetőség, ezért békésen megférnek egymás mellett a gombok, a katonák vezetgetése sem komoly feladat. A forgatás mondjuk kicsit nehézkes, de megszokható.

Hangok és zene: A grafikához hasonlóan ezen a téren is a gyalázat kategóriába sorolom a játékot. 10 évvel ezelőtt ez még menő lett volna, de nagyon egyszerű, valószínűleg valami kínai piacon vett hangminta gyűjteményből válogatták ki a hangokat. Környezeti zajok szinte nincsenek, bár a játék műfajánál fogva inkább hasonlít kimerevített, képregényszerű jelenetek egymás utáni sokaságára. Régen mindenki hányt attól, ha valamiből klón készült, mára viszont mintha nagyobb lenne a társadalmi elfogadottságuk, hiszen egyre kevesebb új van a nap alatt, ezért könnyű összetéveszteni a klónt a folytatással és a hasonló tematikájú újdonsággal.

AI, nehézség: A nehézségi fokozat beállításával főként a találati pontosságot és az UFO aktivitás intenzitását tudjuk szabályozni. Intelligenciáról ritkán van szó, bár egy felfedezett ellenség képes elmenekülni és bújdosni, de legtöbbször irreleváns dolgokat művelnek. Amennyiben úgy érzik túlerőben vannak, akkor támadnak, de gondolkodást senki ne feltételezzen. Annyira jönnek közel, hogy lőtávolban legyenek, majd szórják az áldást. Szerencsére ilyenkor pontatlanul, bár egy jó AI mellett ez a játék gyötrelem lenne az tény. Az is klisé, hogy a lelőtt űrhajóban mindig marad bent pár szerencsétlen és közelebb menve ők vagy kisétálnak és eszeveszetten lövöldözni kezdenek vagy elbújnak bent. Egy majdnem kész küldetés végén pedig nincs is szebb időtöltés, mint keresgélni a nyomorult kis szörnyet, aki úgy döntött elbújik valamelyik sarokban.

Összegzés: Az UFO fejlesztő-aspiránsok előtt két út áll. Vagy készítenek egy igazán méltó utódot vagy elfelejtik ezt az egész tematikát. Ahogyan már az Aftermath és az Aftershock is kissé megosztó volt, lehetett érezni, hogy a Microprose egy olyan időben egy olyan módon kapta el ezt a játékot, amit nehéz megismételni. Nem hiszem, hogy a Chaos Concept rosszindulatból zúdította volna a világra ezt a játékot, de nehezen tudom elképzelni, hogy az élvonalban lévő játélkosok komolyan számításba vegyék.

A hipermarketek turkálós ládáiban a helye már megjelenés után, mert egy kisebb teljesítményű laptopra utazáshoz tökéletes lehet (a felbontás is éppen jó), de erre a célra viszont milliónyi flash alapú játék áll rendelkezésre. Úgy látszik idén a tavasz sok csalódást tartogatott játékok terén, de bízom benne, hogy az ősz annál gazdagabb lesz majd. Egy kis nosztalgia kedvéért pedig tényleg előrántom az egyik korábbi részt, ezt pedig elfelejtem amilyen gyorsan csak lehet.