You Are Empty

Fegyverekből alapjában véve két típust lehet elkülöníteni, az egyik a valóban létező XX. század közepén használatos szovjet stukkerek, mint a korhű pisztoly, puska vagy golyószóró. A későbbi pályákon pedig rálelhetünk kitalált fegyverekre is, mint az elektromos puska, de a szögbelövő sem kutya. Ellenfelekből összesen 30 féle fog nekünk esni a pályák során, melyek közül már az első 1-2 óra elteltével találkozunk a nagyrészükkel. Anélkül, hogy lelőném a poénokat, az első részből a három legmeredekebb figurát emelném ki.

A legelső a vészjóslóan nyögő, vonagló, vonyító kórházi páciens, aki kényszerzubbonyban, de legalább a kórházi ágyának a lepedőjébe bugyolálva botladozik felénk, s habár az egyik kezében egy vészjósló karó van, mégis a Horn Gyulá-s fejdíszével fejel le minket, ha támadni akar. Kicsit közelebbről megnézve tisztán látszik, hogy eredetileg fogszabályozásra érkezett a rendelőintézetbe, de sztahanovista lévén vállalkozott egy kísérletben való részvételre is.


Kicsit később találunk egy levelet, melyben elvtársaink felhívják a figyelmet egy szokatlan jelenségre, miszerint a csirkék sokkal gyorsabban fejlődnek a múlt hét óta, érdemes lenne utánajárni. Ekkor már gondoltam, hogy hamarosan valami durva dolog fog történni, de arra nem számítottam, hogy 4 méter magas Jurassic Park hangulatú vércsirkék forgatják majd szemeiket a hullám felett, miután csőrükkel kiszipkázták az agyvelőmet. A harmadik, még nem spoiler bemutató pedig az elfajzott kommunista agrármunkásnőről rántja le a leplet. Ők szép munkásnadrágban és parasztingben, kicsit borzos frizurával közeledve fejezik ki nemtetszésüket az iránt, hogy mi a kapa helyett pisztolyt fogtunk.

Mondanivalójuknak és a szovjet eszméknek pedig egy újonnan élesített sarlóval adnak nyomatékot. Velük szerencsére könnyű végezni, hiszen annak ellenére, hogy nagy létszámban támadnak, elegendő egy jól irányzott fejlövés vagy két masszív ütés a franciakulccsal. Vannak olyan ellenfelek, akik ellen inkább komolyabb fegyverekkel érdemes indulni, de érdemes a lassabb és törékenyebb jószágokat a jobban támogatott lőszerekkel telepumpálni és a keményfiúkra hagyni a durvább adalékokat.


A sztori során a harminc különböző megzakkant mutánson túl főellenségek is tarkítják utunkat, de maximum néhány visszatöltés erejéig lassíthatják az előrehaladást. A készítők hihetetlenül jó mesterséges intelligenciát ígértek, amit többféleképp is lehet értelmezni, hiszen ha mutáns zombikról beszélünk és nem harcedzett amerikai tengerészgyalogos kommandóról, akkor a hihetetlenül jól eltalált AI megfelel a valóságnak, mivel legtöbbször semmi mást nem csinálnak, minthogy észrevesznek minket és elindulnak felénk. Ahhoz képest, hogy a szellemi szintjük igen alacsony a történet idején, bárhonnan észrevéve minket képesek rájönni, hogy a romok között merre kell kerülni, hogy azonnal hozzánk jussanak. Vannak gyorsabb egységek is, akiket érdemesebb nagyobb kaliberrel messziről kilőni, de a legtöbb ellenfél könnyen leszerelhető, még mielőtt elérnének minket.

A játék elején egyébként még nem értettem az intrót, ami egy kellemesen eltalált rajzfilmszerű sztori akar lenni, de az összes átvezető megnézése után fény derül mindenre. Sőt az egész játék történetestül, grafikástul, díszletestül egy óriási kritika a fejlesztők részéről a volt szovjet rendszerről. A játék valójában egy nagy fejetlenségen vezet minket végig, ahol értelmetlen dolgok után kutatnak, miközben az emberek látványosan halálra dolgozzák magukat a teljesen személytelen gyárakban és farmokon.