You Are Empty

Grafika:
A játék jó ideje készül már és ez bizony meg is látszik a grafikai motoron. Habár a tavalyi év végén újratatarozták a motort és belekerült a HDR, illetve a Bloom Lighting, de ennek ellenére egy teljesen vegyes grafikával állunk szemben. Az effektek és az összhatás többnyire jó, a karakterek fizikája rendben van, mégis sok apró részlet hibádzik. Túlságosan szögletes minden, nagyon sok textúra kis felbontású vagy elnagyolt és az ellenfelek textúrái is hol jók hol nem jók. Az ilyen klasszikusokról nem is beszélve, mint a saját magunk alá nézés, láb nélkül persze. Ennek ellenére a fények, árnyékok rendben vannak, a hangulat és az összhatás pedig képes átvinni a legtöbb embert az ilyen apróságok felett.

Játszhatóság:
Sajnos teljesen lineáris a játék és néhány pálya után még azt gondoltam, hogy mennyire ügyes vagyok, hogy egyből megtalálom merre kell menni, de később rájöttem, hogy minden esetben kicsit fényesebb vagy kicsit más színű az az átjáró, lépcső, létra, sikátor, ajtó amin át kell haladni a következő helyszín felé. Szerencsére a kulcsok és ajtók keresése nem vesz el sok időt, mindig van ezekhez segítség is, viszonylag folyamatosan lehet haladni. Az ellenfelek mindig ugyanott vannak, mindig ugyanazt csinálják, ezzel alacsonyítva le a játékot egy normális henteléssé. A különböző helyszínek viszont feldobják a hangulatot, illetve a rövid átvezetők és a filmhíradók plusz hozzáadott értékként vannak jelen, így emelve ki a játékot a középszerűségből.

Kezelőfelület:
Az alapbeállításokkal volt néhány problémám, annak ellenére, hogy a szükséges videokodekek mellett teljesen udvariasan felajánlja a videokártya drivernek telepítését is, amiben már megvan az optimalizáció. Viszont nem ismeri fel automatikusan a grafikus beállításokat, szinte sajnálja a kraftot magától, pedig teljesen átlagos gépigényű. A játék közbeni irányítás nem okozott gondot, a lövésen, speciális lövésen, mozgáson és a tárgyakkal való interakción túl más lehetőség nincs is, ezért nem szükséges leckéket venni a játékhoz. A pályaszakaszok végén automatikusan ment, de itt sem árt gyakran gyorsmenteni, mert elég lehúzós újrajátszani egy egész pályát.

AI, Nehézség:
A könnyű fokozaton úgy lehet haladni, mint kés a vajban, a legnehezebben viszont már tényleg kezd méltóvá válni a címhez a játék. Azt nagyon sajnáltam, hogy a félelmetes, groteszk hangulat csak dísz, és nem terjed ki a játékmenetre is. Aki képes jól célozni egérrel, annak nem lehet probléma a játékon végigrohanni és nem is fog gondot okozni a lőszerrel való spórolás. A kevésbé gyakorlottak lehet, hogy szívni fognak, mert össze-vissza durrogtatásra tényleg nincs elég lőszer. A mesterséges intelligenciáról már fentebb szóltam: valóban jól eltalált AI-ról csak akkor lehet beszélni, ha tényleg mutáns zombikban gondolkodunk. Egy nagyobb csoport közelharcos támadó lemészárlása egyébként kicsit hasonlít a Moorhuhnra, csak itt nem keresztbe haladnak, hanem jönnek felénk.

Hangok és zene:
Ez a rész fogott meg a legjobban. A szovjet zenék, amik béna kis rádiókból és mindenféle közösségi zajkeltőkből szólnak, időnként vicces hangulatot árasztanak, de a rémisztő effektek és zajok is sokat számítanak abban, hogy a játék élvezhető legyen. A játékot ukrán fejlesztők készítették és ennek megfelelően létezik orosz szinkron is, ami állítólag még dob egy lapáttal erre a feelingre az angollal szemben.

Összegzés:
A cím és az ígéretek alapján nagyon vártam ezt a játékot, sőt készültem egy vérpisilős hétvégére vele, de nem váltotta be a reményeket. Annak ellenére, hogy hangulatos és vállalható megjelenéssel is bír, kicsit többre tartottam ezt a címet, ami nem jelenti azt, hogy nem szerezhet izgalmas órákat a játékosoknak. A szovjet hangulat nagyon ott van, akár egy kis digitális törióra is lehetne, ha valaki képes elvonatkoztatni a pszichosugártól és a mutáns zombiktól. A játék egyébként egyelőre digitálisan vásárolható meg 30 dolláros, azaz nem túl magas áron.