EU-döntés: A Microsoft után vajon jönnek a többiek?

Az elmúlt napok legérdekesebb eseménye az informatikai ipar szempontjából kétségtelenül a Microsoftot elmarasztaló uniós bírósági ítélet. Erőteljes szabályozói beavatkozás ez a gazdasági versenybe, amit nyilván sokan sokféleképpen fognak majd elemezni.

Miért sokféleképpen? Azért, mert a helyzet korántsem egyértelmű. Nem egyszerűen arról van szó, hogy na, a szabad verseny hívei végre elkapták a nagy monopolista behemótot, az fizetni fog (?), gazdagítva az Unió nekünk oly kedves pénztárát, bár valószínű, hogy sokan így látják a helyzetet. Más kérdéseket is fel lehet ugyanis vetni, például azt, hogy milyen természetű az informatikai iparban, illetve annak szoftveres szektorában az innováció és a verseny, mi használ neki, és mi árt.

Azt is láthatjuk, hogy az USA és az EU felfogása e kérdésekről nincs szinkronban, meg azt is, hogy a monopóliumellenes törekvések zászlaja alatt született döntések enyhén szólva nem következetesek. Amerikában például szétdarabolták az AT&T-t, de ugyanakkor hosszú éveken át eltűrték, hogy az informatikai nagyipar lényegében azonos legyen az állam által erősen támogatott IBM-mel - aki aztán szépen, az iparág fejlődési dinamikájából eredően elvesztette ezt a pozícióját.

Az egyik kérdés most is az, hogy megállnak-e az EU szabályozói Bill Gates cégénél, vagy jönnek a többiek, akikre egyébként maga a Microsoft is mutogat: ha ő igen, akkor én miért nem? És itt főleg amerikai vállalatokról lehet szó, akik uralják az információtechnológiai versenymezőnyt. Figyeljünk például Nicolas Sarkozy pár napja elhangzott szavaira: "Nézzünk körül a világban, és tegyük fel magunknak a kérdést: lehetünk-e annyira naivak, hogy csak mi nem védjük a saját érdekeinket, amikor mindenki más azt teszi?"

A Microsoft-történet egyébként nem 2004-ben kezdődött Európában (ekkor citálta törvény elé a céget az Unió versenyellenes magatartásért), hanem 1998-ban Amerikában, a böngészők (Explorer kontra Navigator) törvényszék elé vitt háborújával.