Nem a kalózmásolatok okozzák a zeneipar veszteségét

Brit szakértők elsősorban a hagyományos CD "feldarabolásának" tulajdonítják a forgalom visszaesését, amelyért tehát nem a kalózkodás a felelős első helyen. Az Apple és a Tesco nagyobb felelősséget visel ezen a területen.

A Value Recognition Strategy névre keresztelt munkacsoport napjainkban azt a visszaesést vizsgálja, amely 2004 óta következett be a brit zenei piacon. Fő feladatuknak ezen visszaesés okainak és részleteinek kutatása, meg­ma­gya­rá­zá­sa, illetve a lehetséges orvoslatok megje­le­ní­té­se. Véleményük szerint a kalóz­má­so­latok és az internetes kalózok csak csekély mértékben járultak hozzá a bevételek csökkenéséhez.

A fő mozzanat ugyanis szerintük a hagyományos CD feldarabolása, vagyis a kínálat átalakulása volt, amely lehetővé tette a zeneszámok külön-külön történő megvásárlását. Ezzel az érdeklődők szabadon válogathattak az egyes dalok között és csak azokat vásárolták meg, amelyek kiemelkedtek egy-egy albumból. Márpedig ezt elsősorban az Apple 2003-ban elindított iTunes zeneboltja tette lehetővé, ráadásul mind a négy nagy kiadó teljes támogatása mellett, amelyek a munkacsoport szerint nem ismerték fel a digitális terjesztésben rejlő lehetőségeket és azok következményeit.

Ezt egészíti ki a hiperolcsó CD-lemezek értékesítése, amely a nagy üzletláncok, így például a Tesco egységeiben indult be, persze nem a legújabb kiadványok esetében. Mindazonáltal ez a két mozzanat végképp átalakította a hagyományos terjesztési formát és annak korlátait, megnyitva az utat a nagyobb variáció, olykor pedig a spórolás felé. Igaz, az érintettek azzal is tisztában vannak, hogy amennyiben Steve Jobs cége nem lépte ezt volna meg, minden bizonnyal kis éltéréssel megtette volna valaki más.

A szakértői véleménynek azért van nagy jelentősége, mert felismeri, hogy a kalózkodás aránylag csekély szerepet játszott a bevételek csökkenésében. A Capgemini számításai szerint 2004 óta nagyjából 480 millió font veszett el a brit zeneipar számára, ebből viszont 368 millió egyértelműen a formátum változásának, vagyis az önálló zeneszámok megjelenítésének tulajdonítható, és a fájlcserélő hálózatok mindössze 18 százalékban járultak hozzá a folyamathoz.