Mars-kutatóból kémrepülőgép

A NASA mérnökei régóta szeretnének behajtogatni egy repülőgépet egy rakétába, hogy eljuttathassák a Marsra a bolygó és légkörének feltérképezéséhez. A koncepciót most egy új befektető karolta fel, a Pentagon.

A hadsereg Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége (DARPA) az év első felében indította el Rapid Eye elnevezésű programját, ami egy rakétával szállítható robotrepülőgépet fog eredményezni. A rendszerrel pillanatok alatt eljuthatnak és felmérhetik egy természeti katasztrófa vagy egyéb krízishelyzetek helyszínét, magyarázta Tony Tether a DARPA igazgatója a SPACE.com tudósítójának a San Antonioban rendezett Geoint 2007 szimpóziumon tartott beszéde után.

A "Mars-repülőgép" elvén két NASA kutatóközpont is dolgozik. Az Ames és a Langley mérnökei valószínűleg megunták, hogy generációkon átívelő projektjük képtelen alakot ölteni, az idén ugyanis elkezdtek tárgyalni a koncepció földi alkalmazásairól. A NASA-nál az 1970-es évektől álmodoznak egy ember nélküli repülőgép eljuttatásáról a vörös bolygóra, ami a különböző mérések mellett közelképeket is készíthetne a felszínről.


Az ARES Mars-repülőgép egy művészi koncepción
Dale Reed, a Dryden Repüléskutató Központ 2005-ben elhunyt tudósa 1977-ben szabadalmaztatott egy összecsukható repülőgépet, a Mini-Sniffert, ezt követően azonban sokáig hallani sem lehetett a koncepcióról. Csak 1999-ben került újra a felszínre. Ekkor a későbbi NASA igazgató, Dan Goldin karolta fel az elképzelést, ugyanis 2003-ban egy Mars felett repülő repülőgéppel szerette volna megünnepelni a Wright fivérek történelmi repülésének 100. évfordulóját.

Eközben Joel Levine a Langley tudósa kétszer is előterjesztést intézett egy repülőgép Marsra juttatására, azonban sem az ő, sem Golding törekvése nem talált meghallgatásra pénzügyi, tudományos és műszaki akadályok különböző kombinációi miatt. Ennek ellenére a Langley és az Ames mérnökei nem dobták sutba a terveiket, sőt, eljutottak egészen a szélcsatornás és a nagy magasságú tesztekig.

Ma már elmondható, hogy a rakétába hajtogatható repülőgép és annak a Marsra történő eljuttatásának ötlete egyáltalán nem nevezhető utópiának. Az Ames kutatói szerint mind műszaki, mind tudományos szempontból életképes koncepciót dolgoztak ki. Ezzel Tether is egyetért, ő sem lát semmilyen akadályt egy ilyen gép megalkotása előtt, persze az alkalmazási terület és a cél merőben más, mint amit az űrügynökség hajdanában elképzelt. A DARPA a megvalósítást a katonai repülési alvállalkozóin keresztül képzeli el, ami annyit jelent, hogy az évtizedeken át dolgozó NASA mérnökök kimaradhatnak az utolsó lépésből. Tether azonban ígérte, őket is bevonják a projektbe.


A Mini-Sniffer a NASA egy 1976-os felvételén
Az eredeti koncepció különösebb változtatások nélkül mehet tovább. A gépek a Mars ritka légkörében 1500 és 3000 méteres magasságok között repülnének, ami a földi légkörre levetítve nagyjából 30 000 méteres magasságnak felelne meg, ami tökéletes a felderítéshez. Ehhez társul a rakétában való szállítás, ami szintén egybecseng az Egyesült Államok Légierejének azon törekvéseivel, hogy a gépeket a lehető leggyorsabban, gyakorlatilag az egész világ bármely pontjára eljuttathassák.

Tether hangsúlyozta, hogy a Rapid Eye koncepcióval nem a hadászati, sokkal inkább a katasztrófavédelmi feladatokat segítenék, azt azonban nem tagadhatta, hogy ugyanez az elv a harctéri műveletekben is hasznos lenne az Egyesült Államoknak. A Rapid Eye júliusban közzétett leírása szerint a program keretében olyan nagy magasságú, hosszan a levegőben tartózkodó ember nélküli repülőgépet fejlesztenének ki, ami az amerikai kontinensről rakétával egy-két órán belül a világon bárhol szolgálatba állítható, hogy az adott terület felett hírszerzési, felderítési, felügyeleti és kommunikációs küldetéseket végezzen.