A jó kép II. rész: Egy villanás az agyban

Egy igazán jó kép nem csak véletlenül születhet, hanem úgy is létrejöhet, amikor egy képi asszociációs hatásra kitalálunk valamit, amit szeretnénk lefotózni.

Az igazán jó képek többnyire kétféle módon jönnek létre, az egyikről előző cikkünkben olvashattak, amikor egy beláthatatlan pillanat szül kompozíciót a térben, a másik, jóval gyakoribb, a villanás az agyban kifejezéssel lett aposztrofálva, amikor egy képi asszociációs hatásra kitalálunk valamit, amit szeretnénk lefotózni. Ameddig az első egy időtlen, csodás érték megteremtését teszi lehetővé, addig a második - jelen cikkünk témája - merőben más szempontból lesz lényeges. Ez a fejezet az emberről szól.

De mi is a villanás az agyban? Egyáltalán milyen agy? Ez a cikk a kép tervezéséről, tudatos létrehozásáról fog szólni. Ameddig a szabadtéri fotós helyzetekből bevillanó kép elcsípéséhez számtalan dolognak kell egy pillanatban összhangban lennie, és a szépen kivitelezett mű megismételhetetlenségével, eredetiségével az időtlen alkotások kategóriájába kerülhet, addig az agyban bevillanó kép valamilyen ötlet vagy látvány hatására generál egy képet, amit "meg akarunk csinálni". Jól és természetesen hangzik, nemde? A felvétel a belenyúlások mértékétől függően az esetek döntő többségében reprodukálható, ezért inkább technikai értéke, semmint vizuális hatása lesz hosszú távon maradandó. Ha nem alkalmazunk erőteljes emberi beavatkozást, átalakítást, a kép tökéletesen időtálló és értékes maradhat.

A villanás az agyban egy emberi kreáció, amely szükségszerűen kaphat különféle ruhákat. Az ötletet elsüthetjük különféle köntösökben, környezetben, természeti álruhában, vagy művi környezet álruhában (ide tartozik a kreált természeti környezet is). Van még egy öltözet, ez a pillanatképnek ható beállított kép. Ez a leghúzósabb próbálkozás, mert nagyon nehéz imitálni a valósághű pillanatképet egy berendezett, beállított jelenettel.

Türelem

A kreált kép az emberből indul, és ha túl sokat nyúlunk bele a témába, vagy jelentősen átalakítjuk a környezetet, akkor oda is érkezik vissza. Azonban kis ügyeskedéssel elég jól megfotózható egy kitalált mozzanat a természetben is. A kitalált képek értékét csökkentheti, elkészítésének idejét rövidíti a nagy belenyúlás, és itt belép egy igen jelentős fogalom, az emberi természet ősi ellensége, a türelem.

A türelem hiánya mindigis viszályokat, háborúkat, erőszakot, meggondolatlanságot szült. Általában a hirtelen, indulatos, vagy irígy ember kenyere. Aki a természet fotózására adja a fejét, jobban teszi, ha lehiggad. Minél kevésbé befolyásoljuk a természetet, annál többet kell várnunk. Időhiány, vagy türelmetlenség esetén a legegyszerűbb, ha gyorséttermes módra tálalunk, a la carte "szánkba csaljuk a sült galambot", hogy ne kelljen megvárni, míg az pont benne landol. Ennek kapcsán az állatok pozitív becsapásáról, vagyis beetetéséről később írunk.

Azonban ne felejtsük el, hogy természeti képek esetén annál szebb lesz egy fotó, minél szabadabb - esetleg tág, nagyobb látószögű - környezetben mutat meg egy témát. Egy csodálatos színű vagy formájú, hangulatú környezetben lefotózott szép tartású állatot bemutató kép - még ha az unalmasan ácsorog is - természeti erejénél fogva sokkal népszerűbb lesz, mint egy szakmai szemmel nézve extrém nagytelés akciófotó. Mit fotózzunk tehát? Akinek nincs ideje, annak azt javaslom, másoljon és egészítse ki a másolatot egy kis plusszal, akinek van, annak pedig azt javaslom, hogy időzzön el kedvenc témájával amennyit csak tud, hogy a térben villanó képet hozza el.


Klikk a képre a nagyobb változathoz
Íme egy "megálmodott" kép. Kedvenc dámszarvas fotós helyemen az ősz beköszöntével egy kis réten, az erdőtől pár méterre állítottam lessátrat. Megtetszett egy szép fácska és a háttere, és képzelődésre sarkallt. Máris kirajzolódott előttem mit fogok tenni! Megnéztem optikán keresztül egy kompozíciót, és abban gyönyörködtem, milyen szépen érvényesül a teleobjektíves perspektíva adta festményszerű elmosódás ezekkel a pasztelles, színes foltokkal. Mindez egy szép szarvas portréval, a természetfotózás netovábbja!

Az egyik fácska levelei élénksárgán és zölden virítottak, míg a háttérben a tölgyerdő vöröses leveleivel alkotott szép hangulatot. Egy kis csapás vezetett oda a sűrűből, és magas, elsárgult fű nőtt mindenütt. A recept roppant egyszerű volt: 2-3 kiló kukoricát morzsoltam szét azon a ponton, ahol szépen mutatna egy dámszarvas. Még a nap folyamán egy dámtehenet láttam óvatosan közeledni. Szórt fényben érkezett, a napfény csak épphogy, szelíden adott kontúrokat. Igen nyomasztó perceket éltem meg, mivel jó időre szem elől tévesztettem a fejével a bozótban keresgélő szarvast.

Szerencsémre a mögöttem húzódó völgyben egy kutya vonított fel, erre felkapta fejét a dám tehén, és legnagyobb meglepetésemre borja is. Így füleltek pont a beállított kompozícióban! Egyetlen kép készült, úgy, ahogy megálmodtam. Kizárólag etetéssel avatkoztam bele a természetbe. A sok idő, amit kint töltöttem és a hasonló helyzetekben megszerzett rutin adott nagy esélyt a felvételhez, a szeszélyeiről híres időjárás pedig aznap épp a kegyeibe fogadott.

Technikai adatok: Canon Ef 500 IS objektív, Canon EOS gépváz, Gitzo állvány, Manfrotto 501 fej, Ameristep zárt aljú lessátor (jobb zaj- és szagszigetelés).