A világűr sem kímélte a jégkorszak nagyjait

Megdöbbentő bizonyítékokra bukkantak a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium kutatói, melyek szerint világűrből érkező anyagok bombázták a mamutokat és más nagytestű állatokat.

A kutatók eddig nyolc, közel 35000 éves agyaron észleltek meteorit darabok által okozott sérüléseket. Az ősi maradványok Alaszkából származnak, a Richard Firestone által vezetett csapat azonban rendelkezik egy Szibériából származó bölény koponyájával is, melyen szintén felfedezhetők ugyanezek a sérülések. A fentiekből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy Észak-Amerika felett az utolsó jégkorszak idején egy szerencsétlen esemény zajlott le, ami megtizedelte egyes fajok populációit.

Firestone szerint a légkörben felrobbant űrkőzetek lehetnek a tettesek, melyek apró darabjai milliónyi tüskeként fúródtak az állatokba. A bölény esetében egyértelmű, hogy túlélte a becsapódást, mivel a sérülések körül új csontképződés észlelhető. A maradványok mindegyikén apró, 2-3 milliméteres forradások láthatók. Allen West földtudományi szakértő szerint, ha a részecskék keresztülszakították is az állatok bőrét, nem juthattak el a létfontosságú szervekig, viszont így is súlyos sérüléseket szenvedhettek.

A nagy sebességű becsapódást bizonyítják a kidomborodó, égésnyomokkal tarkított felületi gyűrűk, melyek a becsapódási pontokat övezik, a lyukak pedig csak egy oldalon tapasztalhatók, ami azt bizonyítja, hogy a behatás egy irányból érkezett. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok tanúsága szerint a beágyazódott szilánkok az agyarakban és a csontokban robbantak fel. Az elnyelődött darabkák mindemellett mágnesesek és magas nikkel-vas koncentrációval rendelkeznek. A különböző atomtípusok arányai szinte teljesen kizárják a földi eredetet.

A felfedezés a kutatócsoport egy korábbi munkájának folyománya, ami egy időben hozzánk közelebb eső, 1300 évvel ezelőtti űrből érkező incidensre utal. A kutatás több mint 20 helyszínen talált egzotikus anyagot tartalmazó üledéket szerte az amerikai kontinens északi részén. Az üledékben parányi üveg- és széngömböket, mikroszkopikus gyémánt darabkákat és a rendkívül ritka irídium a földinél jóval magasabb koncentrációját észlelték. A tudósok találtak egy fekete réteget is, ami szerintük a kontinensen végig söprő erdőtüzek által lerakott szén lehetett.

"Bizonyítékokat találtunk a részecske becsapódásokra tűzkövekben egy Clovis indián területen Michigan államban. Úgy gondoltuk, ha a tűzkövekben megtalálhatók, akkor valószínűleg nagyobb felületekben, például agyarakban is jelen vannak" - taglalta Firestone a BBC tudósítójának.

A részecskék utáni vadászatot Allen West kezdte egy mamutagyar árverésen Arizonában. Szerencséjére rögtön rábukkant egy példányra, amin jól láthatóak voltak az árulkodó, himlőhelyekre emlékeztető sérülések, ezért megkérte az árusító céget, hogy megvizsgálhassa teljes készletüket, ami több ezer darabból állt. A kutatás nem volt egyszerű, mivel más is okozhatott hasonló felületi foltokat, ezért West kifejezetten a mágneses darabokat próbálta kiszelektálni egy madzagra fellógatott nagy erejű mágnes segítségével. A végeredmény a fent említett nyolc agyar és egy koponya lett.

A kormeghatározások azonban meglepték a kutatókat, a maradványok 20000 évvel idősebbek voltak becslésüknél, ezért több eshetőséget is számba vettek, egyik még az időbeli eltolódást is megmagyarázná. Az agyarakat gyűjtő szibériaiak és alaszkaiak rendszerint az altalajból kiállva, vagy a folyópartokon találják a maradványokat, ezért elképzelhető, hogy a becsapódás mégis 13000 évvel ezelőtt történt és már rég halott állatok felszínre került csontjaiba fúródtak a részecskék. A feltételezett becsapódások egyikét sem sikerült még kráterhez kötni, bár amennyiben a levegőben semmisültek meg az űrkőzetek, akkor nem is létezhetnek, illetve arra is magyarázatot kell még találni, hogyan mutathatnak a bölény és a mamut maradványok szinte azonos jegyeket, miközben földrajzilag igen távol estek egymástól.

A jégkorszak nagyvadai, a mamutok, elefánt rokonaik a masztodonok, kardfogú tigrisek, több medvefaj és számos más lény nagyon gyorsan tűnt el 10000 évvel ezelőtt. Ezt általában az éghajlatváltozással és/vagy a vándorló emberek egyre hatékonyabb vadász technikáival magyarázzák, a fentiek fényében azonban akár az űrkőzetek is hozzájárulhattak a populációk csökkentéséhez.