Formátumkavalkád - kép, hang, videó

Hangformátumok

A hordozható lejátszók terjedésével egészen színes kavalkád alakult ki az otthoni környezetben is használatos hangformátumok között, aminek elsődleges oka, hogy több szoftvergyártó erőlteti a saját szabványait, illetve sok hardver előállító is ragaszkodik bizonyos formátumokhoz. A mindenki által ismert mp3 formátum sem teljesen egzakt, a minőségi beállítások mellett több alfaj nehezíti az eligazodást.

Egy hangfájl esetében is léteznek veszteséges- és veszteségmentes tömörítési eljárások. A jól ismert MP3 előnye a JPEG-hez hasonlóan az, hogy veszteséges tömörítés mellett töredékére csökkenti a fájlméretet, míg a minőség a többség által nem észrevehető módon romlik csupán, a legtöbb otthoni hangrendszeren pedig egyébként sem észlelhető különbségek adódhatnak. Az alapnak tekinthető CD-minőség a mérce minden formátumnál. Ez 44,1 kHz-es mintavételezési gyakoriság és 16 bites mintavételezési mélység mellett az emberi fül által hallott tartományokat bőven lefedni képes kategória.

A CD lemezeken a 20 Hz és 20 kHz közti frekvenciák tárolódnak el, míg az MP3 tömörítés során főként a legmélyebb, illetve a legmagasabb (16 kHz fölötti) tartományok tűnnek el, ami a vájtfülűek számára egyenesen bűn. Fokozatok itt is vannak, amit többnyire a tömörített hang bitrátájával jellemeznek. A CD minőséget (leszámítva az eltűnt frekvencia tartományokat) a legalább 192 kbps felbontású hangfájlok már képesek hozni, így a 64 kbps főként beszéd tárolására hasznos (diktafon), a 128 kbps azoknak jöhet jól, akiknek kis tárhellyel megáldott hordozható lejátszója van és nem érzékeny a tökéletlen minőségre, a 224-320 kbps részletesség pedig már valóban vállalható minőséget ígér, ami természetesen erősen függ a használt tömörítő szoftvertől is.

Mi az a FLAC, OGG Vorbis, AAC, WMA, RealAudio?

A 2001 óta létező FLAC a vájtfülűek kedvence, hiszen veszteségmentes tömörítési eljárásról van szó, tehát ha a zongorista leütött egy billentyűt, akkor a húrok utolsó rezdülése is benne marad a hangfájlban. Akik bakelit lemezekről mentenek át zenéket, gyakran használják ezt a formátumot.

Az OGG Vorbis az mp3-hoz nagyon hasonlító formátum, azzal a különbséggel, hogy egy teljesen független, szabadalmak által gúzsba nem kötött keret, amibe bárki fejleszthet enkódert/dekódert, bárki módosíthatja, és teljesen ingyenes. Az mp3 eredetileg a Philips, CCETT, IRT és Fraunhofer IIS közös gyermeke volt, aminek az eredménye az lett, hogy az elterjedésekor mindenki jogtulajdonos akart lenni, mindenki meg akarta sarcolni a megoldás használóit. Ez a viaskodás vezetett többek között az OGG létrejöttéhez, ami alkalmasint helyettesítő terméke az mp3-nak, leszámítva azt, hogy a legtöbb hordozható lejátszó nem támogatja, és éveket kellett várni arra is, hogy a legelterjedtebb windowsos zenelejátszó programok külön segítség nélkül lejátsszák.

Hasonló vizeken evez az AAC formátum, melyet az mp3 utódjának szánt az egyik szülőatya, a Fraunhofer IIS. Nem terjedt el széles körben, ellenben az Apple lecsapott a lehetőségre és az iTunes rendszer létrehozásakor ezt a formátumot választotta alapnak. Így minden iPod, iPhone, iTouch és iEgyéb szerkezet tulajdonosai, akár tudtuk nélkül is, de ezt a formátumot használják minden nap. A többi formátumhoz képest viszont ennél a kódolásért és a lejátszásért is jogdíjat kell fizetni, azaz a zeneszámokat átkonvertáló és a lejátszót gyártó cég is fizet valamennyi dollárt a tulajnak.

A Microsoft sem volt rest, az mp3-civakodás közepette 1999-ben előrukkolt saját veszteségesen tömörített formátumával a Windows Mediával, melynek kép- és hangvariánsa is létezik. Itt a kódolásért nem kell fizetni és a lejátszás is ingyenes Windowsos környezetben. A minőségéről megoszlanak a vélemények, de tény, hogy ezzel a formátummal is szép hangzást lehet elérni, csakúgy, mint az AAC vagy a Vorbis kodekek segítségével.

Az igazán nagy különbség azon túl, hogy az erejével gyakran élő/visszaélő MS a Windows alapformátumává próbálta tenni, igyekezett a kiadók kedvében is járni. Amire sem a FLAC, sem az OGG Vorbis, sem az mp3 nem képes, a WMA tudja: képes a jogosultságok kezelésére. Külön licenc felel azért, hogy mettől meddig, melyik gépen, hány alkalommal lehet lejátszani egy fájlt, lehet-e másolni vagy éppen módosítani rajta. Ezek beállítása természetesen opcionális, de a felhasználók többségének sok kényelmetlenséget okozhat, hogy saját eszközei között sem tudja másolgatni az egyébként legálisan beszerzett zenéit. Csakúgy persze, mint az Apple féle AAC esetében, ami szintén képes az úgynevezett DRM (Digital Right Management) alkalmazására. A DRM alkalmazása jelenleg is vitatott téma, de úgy tűnik, hogy a legtöbben ellene voksolnak a piacon.

A sor végére maradt a RealAudio, ami szerencsére mára egy kihaló állatfaj az interneten. A RealNetworks médiavállalat az online lét hajnalán, '97-ben rukkolt elő többféle kodeket használó audio/video megoldásával, aminek a lényege az online hallgatott/nézett adások folyamatos, lejátszás közbei továbbítása volt. Forradalmi volt abban a tekintetben, hogy a különböző sávszélességű netelérésekkel rendelkezők számára automatikusan különböző minőségben érkezett meg az adat, hogy folyamatos lehessen az adás. Viszont igen hálátlan, kompatibilitási gondokkal küzdő formátum volt, kissé fasiszta módon csak a saját lejátszóját szerette anno, amit a népek viszont nem biztos hogy viszontszerettek. Külön idegesítő pont a kiirthatatlansága, telepítés után ember legyen a talpán, aki nyom nélkül el tudja tüntetni a gépről.

Konvertálni

A különböző formátumok közötti átjárás ma már szinte gyerekjáték, de csak nagyon kevés irányban lehet rá szüksége az egyszeri felhasználónak. Aki még mindig vesz CD lemezeket, de már mp3-lejátszóval pörög, annak mindenképp jól jön egy CD-grabbelő program, amivel a lemezről a kívánt formátumba menthetőek a számok, akkor is ha ez a RIAA szerint illegális. Ezek a programok képesek a CD lemezt felismerni és az elkészült (mondjuk) mp3 fájlokba a szerző, előadó, albumcím, számcím adatokat bejegyezni. Persze manapság minden valamire való PC-s lejátszó program képes ugyanerre, akár a Winamp vagy a Windows Media Player is.

A netes zeneboltokban való vásárláskor viszont mindenképp érdemes tájékozódni, hogy a letölthető anyagok milyen formátumban vannak, lejátszónk biztosan támogatja-e, illetve rendelkezik-e valamilyen DRM védelemmel. Lehetséges-e tovább másolni, vagy vörös fejjel a billentyűzetet csapkodva kell rájönni, hogy az autóban ez a zene nem fog felcsendülni.