Formátumkavalkád - kép, hang, videó

Videoformátumok

Az elmúlt pár évben, amikor kedves barátaim valamelyike kétségbeesetten hívott fel számítógépes témában való segélykéréssel, akkor az esetek markáns részében (a szétvírusozta, -trójaizta a rendszerét verzió után) a "miért nem tudom lejátszani a filmet" problematika kérdésköre merült fel. Lehet szépíteni, lehet takargatni, de valljuk be: legyen amatőr vagy profi, idős vagy fiatal, a számítógépet használó emberek jó része komoly múltra tekint vissza internetről letöltött legális vagy illegális filmkópiák lejátszásában.

A formátumkavalkád ennek megfelelően talán ebben a szegmensben a legkomolyabb, annak ellenére, hogy a kiterjesztés szinte mindig ugyanaz: .avi esetleg .mpg. Aggodalomra viszont nincs ok, néhány egyszerű lépéssel áthidalható minden akadály. Az első szabály az úgynevezett kodekpakkok feltelepítésének mellőzése, pedig a lelkes amatőrök általában ezzel kezdik, sőt meg sem állnak három-négy csomag feltelepítéséig, amivel eljutnak arra a szintre, hogy már az mp3-at sem fogja lejátszani a gépük.

MPEG történelem

A PC-s videózás a 80-as években kezdődött a H.261 nevű szabvánnyal, amit videókonferenciák esetén használtak. Csupán egy évtizeddel később, 1996-ban következett az első valódi szórakoztató célokra létrehozott szabvány, az MPEG-1. A 352×240-es felbontással, másodpercenként 29,97 képkockával operáló formátum igazi etalon, hiszen lehetővé tette az első VideoCD lemezek megjelenését, arról nem is beszélve, hogy a fentebb taglalt mp3 formátum pontosabb neve MPEG 1 Layer III, ami sokat elárul azért. A formátumot még alkalmasint ma is használják egyes helyeken, de az idő vasfoga nem kímélte a nagy klasszikust sem.

Pár évvel később következett az MPEG-2 formátum (MPEG-2 Part 2 H.262), ami sokkal fejlettebb, sokkal jobb minőségre képes formátum volt. Ma ezt otthon a polcon csak úgy becézgetjük, hogy DVD. Ez a szabvány már jóval részletesebb, s mára az egyik legelterjedtebb formátummá vált, hiszen a DVD mellett a HDTV tartalmak, a digitális tv-adások többsége is ilyen kódolással jut el a fogyasztókhoz. Lejátszását mára már szinte minden arra alkalmas eszköz támogatja, és a windowsos rendszereken is minden extra nélkül lejátszható.

Ennek a vonalnak egy továbbfejlesztéseként jött létre néhány évvel ezelőtt az MPEG-4 szabvány, melynek egyik része az internetes (MPEG-4 Part 2 H.263) videótartalmak hatékony kezelését tűzte ki célul - sikeresen. Többek közt a Youtube is ennek a H.263 formátumnak egy változatát használja/használta eddig. Másrészt az MPEG-4 egy nagyon friss változatát is meg kell említeni, (MPEG-4 Part 10 H.264) ami PC-s körökben még nem számít automatikusan támogatottnak, de az Xbox360, PSP, iPod már mind ezt használják videótömörítésre, és ez rejtőzik a DVD-t leváltani készülő két titán, a HD-DVD és a Blu-Ray nevek mögött is.

A formátum igen széles spektrumot ölel fel, tehát egészen extrém nagy felbontásokban is képes működni, de lefelé görgetve is a kiemelkedően jó, részletgazdag képminőségéről ismerszik meg. Windows alatt egyelőre az ezzel készült fájlok lejátszásához külön kodeket kell telepíteni, illetve olyan lejátszót, ami magában hordozza azt. A kisebb teljesítményű, régebbi gépeknek biztosan meggyűlhet ezzel a baja, hiszen nagyobb felbontásban komolyabb számítási kapacitást igényel mind a kódolás, mind a lejátszás.

DivX, XviD és barátaik

A legtöbb ember számára a formátumok közül szinte csak ezek a nevek csengenek ismerősen, pedig ezek csupán variációk egy témára, ahol is a téma az MPEG-4 Part 2. A DivX mondhatni a videók MP3-a. Népszerű lett, hiszen kevés helyet foglal, viszonylag jó minőséget lehet vele elérni, és a családi videók tárolásától a kedvenc mozifilm hurcolásáig mindenre alkalmas. A sok variáció miatt viszont sokszor okozhat problémát a laikusoknak, főként a letöltött filmek esetén, ahol nincs szabvány arra, hogy ki milyen kodeket használva tömöríti le a napi betevőt.

A teljes sikerhez egyesek a VLC, mások az Mplayer nevű programra esküsznek. Mindkettő hatékony lejátszó program, ismerik szinte az összes létező formátumot, mindenki számára könnyen kezelhetőek. Sok ember a BS Player hívők közé sorolja magát, ami szintén megbírkózik a legtöbb tartalommal, de hangformátumok terén azért meg lehet izzasztani, kezdőknek nem biztos, hogy javallott. Akik pedig úgy érzik, hogy maradnának a jól megszokott Windows Media Player megoldásnál, azoknak a kodek csomagok helyett alapvetően csupán néhány apró programocskát kell feltelepítenie és 99%-hogy ezek nem akadnak össze önmagukkal és le tudnak játszani minden manapság előforduló videófájlt. Az apró kis manók pedig ezek legyenek:

Csak Divx és barátai lejátszásához: DivX 6, ahol a listából mindössze a legfelső (codec) szükséges.

FFDShow 6, ami többnyire tartalmazza a legtöbb szükséges kodeket, beleértve a hangkodekeket is, így jóval kényelmesebb a matatni nem szeretőknek.

Az MPEG-2 kodek azok számára, akinek a gépe nem hajlandó DVD-t lejátszani.

Quicktime 7 azok számára, akiknek nincs iTunes a gépükön, de alkalmanként belefutnak valamilyen Apple fáról csüngő gyümölcsbe.

H.264 a legújabb MPEG-4 formátumba való kódoláshoz (lejátszáshoz az FFDShow kell).

AC3 Filter az ilyen típusú térhatású hanggal érkező filmek lejátszásához akár sztereó rendszereken is.

VobSub pedig a filmeket kísérő feliratok lejátszásáért, ahol is a film és a felirat fájlneve azonos, csak a kiterjesztés különbözik.

Remélhetőleg az összeállítás hasznosnak bizonyult a formátum-dzsungelben tévelygők számára. Természetesen a felsoroltak mellett még millió egyéb formátum létezik, melyről a megfelelő helyen végtelen információ gyűjthető, de ezekre a földi halandónak vajmi kevés szüksége lehet a hétköznapokban.