Az arany iránytű - A Narnia és a Csillagpor nyomdokain

Megérkezett a legújabb fantasy - és az eredménye? Habzik a katolikus egyház szája, a rajongókat pedig vallási önkény tiltja el a film megtekintésétől.

Akkor most azonnal emelje fel az a kezét, akinek elege van az arra kihegyezett kritikákból, miszerint a könyv sokkal jobb volt, mint a film. Helyes. A könyökünkön jön ki az efféle sirám, amivel persze csak a könyvet ismerők akarják letörni az eredeti történetet nem ismerők kedvét, nehogy már rajongani merészeljenek egy filmért. Ennek megfelelően érdemes minden filmet kontextusában kezelni. Az arany iránytűn azonban ez sem segít - sőt, éppenséggel a kontextus tesz be neki, hiszen Phillip Pullman His Dark Materials-trilógiája amellett, hogy remek fantáziakönyv, még az ember angoltudását is meglehetősen próbára teszi. Éppen ezért nem mondhatnánk gyerekkönyvnek, hanem inkább ifjúsági regénynek.


Az arany iránytű címet viselő történet - mely a Northern Lights című első könyvet dolgozza fel - egy érdekes világot vázol fel előttünk. Egyet a sok millió párhuzamos dimenzióból, melyet csak az különböztet meg Földünktől, hogy míg nálunk az emberi lélek bennünk rejtezik, addig náluk az emberi lélek az ember mellett lépdel vagy szárnyal peckesen egy állat képében, s őket nevezik daimónnak.

Ebben, az egyébként mindenféle baljóslatú veszedelmekkel terhes világban él Lyra Belacqua Oxfordban, a magisztrátus kollégiumában. A lány mikor barátját elrabolják úgy dönt, hogy elfogadja a gazdag és titokzatos úrihölgy, Mrs. Coulter ajánlatát és vele tart északra, ahol természetesen mindenféle kalandokba keveredik a (nem véletlenül) neki adományozott arany iránytűvel a zsebében.


Az arany iránytűvel a New Line stúdió a Narnia sikerét akarta meglovagolni, temérdek pénzt költöttek a filmre, sztárokat (is) szerződtettek, az év egyik legnagyobb reklámbüdzséjét tapsolták el marketingre (250 milliós összköltségvetés alsó hangon). Mégis minden hiába, hiszen valami megbicsaklott a reklám terén, ugyanis Az arany iránytű hatalmasat bukott Amerikában (itthon is elég szerényen muzsikált), így minden bizonnyal a tervezett 2-3. részekről is le lehet mondani.

Sokan a katolikus bojkottra fogják a jelenséget (az Egyesült Államok lakosainak majd 100%-a hisz Istenben), mert míg a Narnia meglehetősen egyházbarát volt, és remekül bele lehetett képzelni mindenféle isteni párhuzamot, addig Pullman könyvét vallásos vezetők már anno is ateistának, minden gonosztól való bűzbombának titulálták. Persze a filmmel sem volt másképp, a jó püspökök és társaik javasolták a szülőknek, hogy ne tegyék ki gyermekeiket olyan szintű fertelemnek, amit Az arany iránytű képvisel. (Naná, hiszen ők benne a gonoszok.)

Ki tudja, talán a Narniával való túl nagy felszíni hasonlóság okozta az Iránytű vesztét. Itt is szekrényben bujkál a főszereplő és itt is nagy, beszélő állatok és kis, beszélő gyerekek kezébe kerül a világ sorsa. De a Narnia-elvonásban szenvedők ettől még enyhíthették volna meseéhségüket, azonban a gyerekek meglehetősen nagy falba ütközhettek a mozi közben, hiszen az eredetihez hű magyar fordítás is eléggé kacifántosra sikeredett. Abszolút nem gyerekbarát a film szövege és akkor a történet bonyolultságáról még nem is szóltunk.


A filmben felvázolt steampunkos, vernei világ nagyszerű lett és a valós helyeken játszódó történet külön kuriózum. A sztorit nem ismerőknek minden bizonnyal fura élmény lesz belefutni az Iorek Byrnison és Ragnar Sturlusson neveket viselő hatalmas és beszélő páncélos jegesmedvékbe, vagy a finn gyökerekkel rendelkező boszorkányba, Serafina Pekkalába, a nálunk a fordításban gyiptusok nevet viselő cigány menekültekről nem is beszélve. De ez a csodás világ sajnos el is vonja a figyelmünket a filmről. Az arany iránytű mindent feláldoz a látvány oltárán, és a történet ettől iszonyatosan kapkodóvá válik. Túl sok minden préselnek bele a játékidőbe, miközben a szereplők egyik kalandból a másikba viharzanak át mindenféle ésszerű motiváció vagy logika nélkül.

Ettől függetlenül még emlékezetes filmmel van dolgunk, de hiába került sokkal többe, a Csillagpor árnyékában elhomályosul és tucatfilmmé válik Az arany iránytű. Persze még véletlenül sem mondanánk rá, hogy rossz lett, inkább csak egy bántóan elpuskázott fantasy, amelyben ott volt a lehetőség, hogy akkora pénzgyár lehessen, mint a Narnia vagy a Harry Potter. (Ja. És a könyv sokkal jobb volt, mint a film. A teringettét. A vér nem válik vízzé.)

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Az arany iránytű (The Golden Compass) magyarul beszélő amerikai fantasy, 114 perc, 2007 Rendező: Chris Weitz Író: Philip Pullman Forgatókönyvíró: Tom Stoppard, Chris Weitz Zeneszerző: Alexandre Desplat Operatőr: Henry Braham Producer: Deborah Forte, Bill Carraro Nicole Kidman (Marisa Coulter) Daniel Craig (Lord Asriel) Dakota Blue Richards (Lyra Belacqua) Adam Godley (Pantalaimon hangja) Nonso Anozie (Iorek Byrnison hangja) Eva Green (Serafina Pekkala) Sam Elliott (Lee Scoresby) Clare Higgins (Ma Costa) Ian McKellen (Iorek Byrnison hangja)