Kane & Lynch: Dead Men

A sztori fonala egyébként pörgős, folyamatos pengeélen táncolás, megtűzdelve igazi filmes jelenetekkel, de ennek ellenére nagyon gagyinak hat egy idő után, mivel a valós díszletben játszódó történet nélkülöz minden realitásérzéket. Vannak jó pillanatai a játéknak, de többnyire megmarad az árkád hentelés szintjén. Érdekes jelenet például a diszkó, ahol játékokban ritka mennyiségű ember tobzódik kis helyen, természetesen itt is akadnak biztonságiak, akiket le kell szedegetni. A legegyszerűbb, ha messziről rájuk célzunk és addig lövünk, amíg kihullanak a célpont elől a civilek, majd még három golyó és a zseblámpás-pisztolyos is fekszik. Körülbelül ilyen a játék.

A klasszikus TPS-ektől messze áll a játék, tehát szinte sosem kell gondolkodni, nagyon ritkán van szükség a térképre is ránézni, mert adja magát, hogy merre kell menni. Természetesen arra, amerre az ellenségek vannak. Bíztató ötlet lett volna a többszereplős, csapat alapú játékmód, ahol parancsokat osztogathatunk a többieknek, amit Lynch többnyire nagyívben leszar, de legjobb esetben is duzzogva veszi tudomásul egy időre - de ha elunja magát, akkor újra akcióba lép.


Rajta kívül mindenféle specialistákat és akcióhősöket tud felbérelni Kane (nem a játékos választ, hanem ott teremnek mellettünk a következő fejezetben), akikre szintén vigyázni kell, de cserébe plusz tűzerőt és spéci képességeiket adnak. Szerencsére nem halnak olyan könnyen a csapattagok, sőt mi sem. Nincs konkrét életerő adag, hanem ha túl sok sebzést kap be valaki, akkor kómába esik, amiből egy gyorsan beadott adrenalin injekcióval lehet még segíteni, különben restart scene. A szurikból túl gyakran viszont nem ér adni, mert akkor meg túladagolásban hal meg a páciens és restart scene.

Az egyjátékos mód mellett lehetőség van még kooperatív módban is nekivágni a küzdelmeknek, amikor az egyik játékos Kane, a másik pedig Lynch szerepében tetszeleg. Ilyenkor érdemes odafigyelni arra, hogy a két szereplő ne kerüljön túl messze egymástól, mert ilyenkor az életmentő adrenalin adagot manuálisan kell egymásba oltani. A ko-op mód ötlete szintén nagyszerű, de neten keresztül nem lehet játszani, osztott képernyőn pedig még a legszélesebbvásznú monitorokon vagy tévéken is élvezhetetlen. Multiplayerben is neki lehet futni a játéknak, bár erre valószínűleg kevesen vetemednek a CoD4 után.


Itt maximum 8 játékos játszhat rablópandúrt, ahol vagy pénzt vagy drogot, ékszert kell megkaparintani, de meg lett csavarva a játékmenet annyival, hogy a 8-as team bármely tagja árulóvá válhat és megpróbálhat lelépni a nagy lóvéval vagy éppen feladni a többieket a zsaruknak. Tipikus konzol akció, ami vérpistikéknek készült. Agyatlan lövöldözés, ismétlődő feladatok, alkalmanként "főellenségek" és semmi bonyodalom, semmi gondolkodás. Az ellenfelek közepes scriptek alapján működnek, meglepetést egyetlen egyszer sem sikerült okozniuk.

A helyszínek ugyan változatosak, de semmivel sem nyújt többet, mint egy átlagos C-kategóriás akciófilm-sorozat. Annak ellenére, hogy az alapkoncepcióban benne van egy nagyon jó történet reménye, sikerült belőle kihozni egy hangulatot félúton a Szupercsapat és Last Ninja III között. Arról nem is beszélve, hogy a dramaturg úgy gondolta, hogy a shit, fuck szavak állandó ismételgetésével valami nagyon menő dolog születhet, mert ugye káromkodni ász dolog, pedig nem. Az átvezető jelenetek és a közbevetett dumák nem is lennének rosszak, csak mesterségesen erőltetettek, ergo gagyi lett ez is. Ha ez a játék egy film lenne, akkor valószínűleg egyszer megnézném és lehet, hogy kapna legalább 5 pontot az iMDB-n, de játékként 2007 végén megjelenve nem állja meg a helyét.