Egyetlen közös őstől származnak a kék szeműek

Egy új kutatás azt bizonyítja, hogy a kék szemű emberek egyetlen közös őstől származnak. A kék szem egy genetikai mutáció eredménye, ami 6-10 ezer évvel ezelőtt ment végbe, állapította meg a Koppenhágai Egyetem csapata.

"Eredetileg minden ember barna szemű volt" - mondta Eiberg professzor, az egyetem Sejt és Molekuláris Orvostani karának tanára. "Egy genetikai mutáció azonban hatást gyakorolt a kromoszóma OCA2 génjére, ami egy kapcsoló kialakulását eredményezte. Ez szó szerint kikapcsolta a barna szem létrehozásának képességét".

Az OCA2 gén a melanin termelésben részt vevő, úgynevezett P protein számára kódol. A melanin egy pigment, ezt ad színt a hajnak, a bőrnek és a szemnek. A kapcsoló, ami az OCA2-vel szomszédos génben található, nem kapcsolja ki teljes egészében a gént, csupán az írisz melanin-ellátását korlátozza le, így kapja a szem a világosabb tónust, a jól ismert kék színt. A kapcsoló hatása egészen sajátos, ilyen részleges befolyásra nem találunk példát a genetikában. Természetesen vannak olyan esetek is, amikor a kapcsoló a bőr és a haj irányába is leállítja a melanint, ez az albinizmus.

A szem színének váltakozásai mind megmagyarázhatók a melanin mennyiségével, a kék szemű egyéneknél azonban csak egészen kis fokú eltérés van a szem melanin tartalmában. A kutatócsapat Jordániától Dánián át egészen Törökországig vizsgálta a különböző nemzetek kék szemű egyéneinek mitokondriális DNS-ét. "Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy minden kék szemű egyén ugyanahhoz az őshöz köthető" - folytatta a gondolatmenetet Eiberg professzor. "Mindannyiuk megörökölte ugyanazt a kapcsolót, ami pontosan ugyanott helyezkedik el DNS-eikben". Ezzel szemben a barna szeműek tekintélyes egyéni variációval bírnak DNS-ük melanintermelő területében.

A barna szemek kékké mutálódása nem testesít meg sem pozitív, sem negatív mutációt, csupán egy a sok közül, ami nem befolyásolja az ember túlélési képességeit. Ilyen a hajszín, a kopaszság, a szeplők, vagy a szépség foltok. Ahogy Eiberg professzor megfogalmazta, "ez csupán azt bizonyítja, hogy a természet folyamatosan kevergeti az ember génállományát, egy genetikai koktélt alkotva az emberi kromoszómában, különböző változtatásokat próbálgatva".