Kétséges a folyékony víz jelenléte a Mars felszínen

Egy 2006-os jelentésben felmerült, hogy a Mars felszínét még az elmúlt évtizedben is alakíthatta folyékony víz. A NASA most cáfol.

A fenti jelentés szerint a marsi vízmosások világos foltjai arra utalnak, hogy azokon 1999 óta is folyt le víz, vagyis elképzelhető, hogy még ma is alakítja folyékony víz a felszínt, ami igen nagy felfedezés lenne az esetleges marsi élet szempontjából. A Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) szonda HiRISE kamerájának felvételeiből kinyert topográfiai adatok azonban ellent mondanak ennek, szögezte le az új tanulmány szerzője, Jon D. Pelletier, az Arizona Egyetem tudósa. 2006 óta a HiRISE adja a legrészletesebb bolygó körüli pályáról készült felvételeket.

A kutatók a folyadék marsi körülmények közötti folyásának alapvető fizikáját alkalmazták, hogy megállapítsák, hogyan nézne ki egy vízfolyás a HiRISE felvételeken, valamint megvizsgálták ugyanezt száraz szemcsés üledékek, mint homok és kavics lavinák esetére is. "A száraz szemcsés eset lett a befutó" - mondta Pelletier, a földtudományok professzora. "Meglepett az eredmény, azt hittem sikerül bizonyítanunk a folyékony vizet."


A 2006-os jelentés alapjául szolgáló felvételek
Ha sikerülne folyékony vizet találni a Marson az nagy segítség lenne az élet utáni kutatásokban, tette hozzá a tanulmány társszerzője, Alfred S. McEwen a bolygótudományok professzora. "Abban a reményben kezdtünk neki a kutatásnak, hogy kizárjuk a száraz folyam modellt - ez azonban nem történt meg" - mondta McEwen. A száraz üledék lavina azonban sokkal jobban illeszkedett a számításaikhoz és a számítógép által generált modellekhez is. "Jelenleg a bizonyítékok alapján a száraz szemcsés eset a valószínűbb" - mondta Pelletier. Ezzel együtt nem zárják ki, hogy a felvételeken nagyon sűrű sárfolyamok láthatók 50-60%-os üledéktartalommal. Az ilyen sárnak hasonló a sűrűsége a forró láváéhoz, a szondák szemszögéből nézve pedig az eredményül kapott lerakódás nagyon hasonlít egy száraz lavinához.

A 2006-os kutatás Mike Malin és nevéhez fűződik, aki kollégáival a Mars Global Surveyor űrszonda MOC kamerájának képeivel dolgozott. Pelletier és McEwen egy tudományos ülésen kezdett el beszélgetni a megdöbbentő felfedezésről, és felvetődött köztük, hogyan tudnák a HiRISE jóval részletesebb felvételeivel alátámasztani Malinék felfedezését.

Pelletier jelentős tapasztalatokkal rendelkezett a sztereoszkópos, számítógép által generált topográfiai térképek, az úgynevezett digitális emelkedési modellek (DEM) alkalmazásában, melyekből levezethető az egyes felszíni jegyek kialakulása. A DEM a tájról két különböző szögből készült felvételeket használja fel. Malin felfedezésének vizsgálatához Pelletier egyik hallgatója, Randy Kirk készítette el a DEM-et a Centaruri Montes terület egyik kráteréről, melyben az új világos sávot észlelték. Pelletier a modell topográfiai információiból dolgozta ki a folyékony víz és a száraz lavina munkájának hatásait. A végeredmény a száraz modellt hozta ki győztesként, a kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy ez gyakorlatilag egy teszt, amivel 'A' és 'B' lehetőséget valószínűségét vizsgálták, melyből meglepetésükre a 'B' bizonyult valószínűbbnek