2008. március 25. 12:38, Kedd
Tegye mindenki a szívére a kezét: a húsvéti hosszú hétvégén ki hányszor nézte meg a céges e-mailt, hányszor lépett be MSN-re, hányszor nézte meg mi újság iWiW-en? Akinek valami miatt mégsem volt ezekre alkalma, az vajon mennyire lett ettől feszült? Hiányzott? Bizony. Semmi gond, ez népbetegség. Ráadásul az Egyesült Államokban hamarosan hivatalosan is "elmezavarrá" nyilváníthatják az
internetfüggőséget.
"Az internet függőség egy általános rendellenességnek tűnik, mely kiérdemelte, hogy bekerüljön a DSM-V-be" (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders / Mentális rendellenességek statisztikai és kezelési kézikönyve) -
írja a The American Journal of Psychiatry szaklap. A felvetés szerint net addikciónak a túlzott, megrögzött vagy megfontolatlan online/offline számítógép-használatot tekintjük, amit legalább három alcsoportra lehet osztani. Az első és a második a játékokba és a szexuális tartalmakba való szertelen belefeledkezés, a harmadik pedig az e-mail és azonnali üzenetküldők túlzott használata.
Ami minden variánsban közös, hogy az illető hajlamos elveszíteni az időérzékét és elhanyagolni az alapvető igényeit, ezt nevezzük túlzott használatnak. Ezentúl a függők feszültté, dühössé vagy depresszióssá válnak, ha nem férhetnek hozzá szeretett számítógépükhöz, sőt a hétköznapokban egyre jobb számítógép felszerelést, egyre több szoftvert szeretnének birtokolni és egyre több időt szánnak a gépezésre. Végül pedig az előbbiek miatt kialakult kellemetlenségek miatt hajlandóvá válnak kompromisszumokat kötni az életük során, hazudni arról, hogy miért is nem haladtak a megbeszéltek szerint, de az is jellemző, hogy szociálisan elzárkóznak, folyton kimerültek lesznek.
A tengerentúli pszichiáter, Dr. Jerald J. Block leírása több, mint precíz, hiszen a legtöbben a fenti tünetek némelyikét már bizonyára produkáltuk, még akkor is, ha többnyire nem beteges módon. A helyzet Block szerint mostanra viszont annyira általánossá vált (legalábbis az olyan országokban, ahol már szinte mindenki internetezik), hogy érdemes a szakmának is összeszedetten foglalkozni vele és az összeszedett tapasztalatokat kategorizálni és az eseteket komolyan véve kezelni.
A
hazai netfogyasztási felmérések alapján is jól látszik, hogy a videómegosztó szájtok, a közösségi oldalak látogatottsága rövid idő alatt a csúcsra tört és az online flash játékok népszerűsége is töretlenül erősödik, arról nem is beszélve, hogy annak ellenére, hogy a pornó már nem az internet első számú tartalma, mégis egyre több és egyre kifinomultabb szájt várja a bujaságra kíváncsi szemeket.
Ha itthon a háziorvosunkhoz betérve elmondjuk a Block által körülírt tüneteket, akkor maximum hülyének néz minket, vagy ha komolyan vesz, akkor sem biztos, hogy el tud küldeni valahová, ahol szakértő segítségre számíthatunk, de a TB biztos nem fizet nekünk egy net-elvonó terápiát. Ehhez képest az Egyesült Államokban, ahol a netpenetráció majdnem kétszerese a hazainak, hamarosan igazi, elfogadott, kezelhető betegségnek minősülhet majd az internet függőség.
Dél-Koreában, ahol a szélessávú internethasználat az egész világon a legmagasabb, készítettek egy esettanulmányt, melyben durva példák találhatóak a függőségre. 10 ember halt meg az érrendszerében képződött vérrögöktől, amit a hosszú (netcaféban) egyhelyben ülés okozott. Történt már gyilkosság egy MMORPG-beli nézeteltérés miatt és még sorolhatnánk. Náluk most az internet függőség az egyik legkomolyabb közegészségügyi probléma. A kormány szerint legalább 210 000 gyerek szorulna kezelésre, a 80%-uknak gyógyszeres kezelés javallott, de a csoport negyede olyan súlyos tüneteket produkál, hogy csak kórházi kezelés segíthet. Egy átlagos koreai gimnazista heti 23 órát tölt online játékokkal.
Eközben a szomszédjukban a kínai internetezők 13,7%-a tekinthető orvosilag függőnek, ami 10 millió embert jelent. A nyugati országokban ugyan nem ilyen rémisztő a helyzet, de Block szerint a rendellenesség elterjedtségét Amerikában jóval nehezebb megbecsülni, mivel az emberek többsége otthon szörfölget a neten és nem kávézókban ül. Ahogy fentebb említettük, az igazi függő pedig már letagadja, hogy mennyit tölt zombulással. Ugyanakkor hiába sikerülne felmérni a veszély pontos mértékét, mert a szakemberek szerint a net addikt ellenáll a kezelésnek a komoly rizikó ellenére, ráadásul a visszaesés aránya hihetetlenül magas.
Főleg az USA-ban gyakori, hogy ilyenkor nem a probléma gyökerét veszik elő, hanem a porondon lévő szolgáltatót teszik felelőssé. A pszichiáter szerint viszont a függőség kiélésének tárgyai - mint a YouTube, MySpace, közösségi oldalak - nem hibáztathatók. Főleg, hogy egy átlagos függő számára a gép az életének egy fontos pontja. Gyakran a valós életbeli érzelmek nem elégítik ki, szüksége van a játék vagy a pornó által adott vizualitásra vagy az e-mail és az azonnali üzenetküldők által adott komplex kommunikációs forgatagra. A függő borzasztóan sok időt tölt a géppel együtt, ha pedig "elvágod a drótját", akkor úgy érzi, hogy a legjobb barátját veszítette el. Ilyenkor vagy depressziós lesz vagy nagyon dühös.
Mára külön intézmények, úgynevezett internet függőség klinikák alakultak szerte a világon, hogy segítsenek kihozni a betegesen kattant embereket a hálózat csapdájából. Viccesnek tűnik, de van már Anonim net függők klubja is. ("Sziasztok, Dániel vagyok, és internet függő. - Sziaaa, Dani!") Legyen szó akár játékról, pornóról, szerencsejátékról vagy közösségi oldalról, tény, hogy észrevétlenül beszippanthat bárkit a háló. Az sem segít, ha valaki nem ért a "gépekhez", sőt talán a laikus nagyobb veszélyben van, mint az ősguru.
A veszély forrása, hogy amit most neten csinálunk, az eddig is létezett. Eddig is voltak játékok, eddig is lehetett pornót nézni, eddig is lehetett beszélgetni az ismerőseinkkel, eddig is mazsolázgathattunk zenék közül, eddig is lehetett pókerezni. Most viszont ez karnyújtásnyi, klikkelésnyi közelségbe került. Nem kell érte semmit tenni, nem kell kimozdulni, nem is látszik, hogy ezt csináljuk. Robert Freedman, a cikket megjelentető AJP szerkesztője szerint egy önsegítő csoport lehet az első és leghatékonyabb lépés. Miután valaki felismerte a függőségét és bevallotta magának, a legjobb, amit tehet, ha lecseréli virtuális társaságát egy igazira.
Függő-e vagy?
Aki a cikk elolvasása után még mindig nem tudta eldönteni, hogy ő maga veszélyeztett-e, az válaszoljon a következő kérdésekre igennel vagy nemmel. 5 igen válasz után érdemes elgondolkodni. (A kérdések a
Center for Internet Addiction Recovery oldaláról származnak, a pontosabb méréshez
a teljes teszt ajánlott)
Bele tudsz feledkezni teljesen az internetezésbe?
Egyre több időt kell eltöltened ahhoz a neten, hogy elégedett legyél?
Többször próbáltad már sikertelenül kontrollálni a netezésre fordított időt, visszavenni kicsit vagy teljesen abbahagyni?
Nyugtalan, szeszélyes, depressziós, ingerlékeny vagy, mikor megpróbálsz kevesebbet netezni?
Több időt töltesz online, mint amennyit eredetileg terveztél?
Veszélyeztetted vagy kockáztattad már valamilyen kapcsolatodat, munkádat, tanulmányaidat, karrieredet az internet/online játék miatt?
Hazudtál már családtagjaidnak, kezelőorvosnak vagy bárkinek, hogy elrejtsd a netes léted kiterjedtségét?
Az online világba menekülsz-e a problémáid elől?
Informatika és tudomány