Seven Kingdoms Conquest

Minden egyes játék ugyanúgy kezdődik, ami egy RTS játékban akár megszokott is lehetne, de ezt már túl lineárisnak érzem. Adott egy központi épület, ami a fővárosunk, köré maximum hat egyéb épületet húzhatunk fel. Ez a papírforma szerint legyen két bánya, egy barakk, egy templom, illetve igény szerint két másik bármi. A játék elején a főépületből azonnal termeljünk lándzsásokat vagy a kornak megfelelő közelharcos egységet, közben a barakk felépítése után legalább ugyanannyi, de inkább több íjászt, végül a templomból 2-3 papot. Ekkor nagyjából elfogyott a rendelkezésre álló pénzmag, ami a két bányából ugyan csorog befelé, de elég lassan, ami az egész játéknak akár a névjegye is lehetne. Az erőforrások nagyon lassan gyűlnek össze, mire már sok pénzünk van, addigra egyáltalán nincs is rá szükség.

Egy jól összerakott csapat az elején még elszenvedhet néhány veszteséget, de később ütőképes halálosztagként a cél, hogy úgy használjuk őket, hogy nem vész oda senki a harcban. Az ellenfelek lekaszabolásáért, további falvak, városok, démon odúk elfoglalásáért hírnév pontokat kapunk (a démonoknál ezt félelemnek, a másik két erőforrást, ami az embereknél pénz és kaja, azt ott vérnek és kőnek hívják, de a funkció azonos), melyeket okosan kell elkölteni és talán itt kezdődik az igazi stratégia. Az egységek fejlődnek, de teljesen manuálisan kell megadni, hogy mely csapatok kapjanak magasabb rangot, s ezzel több életerőt, komolyabb sebzést, újabb fajta támadásokat és erősebb páncélt.


Az egységek legmagasabb szintje 5 lehet, addig pedig egyre növekvő mennyiségű hírnév pontot kell rájuk áldozni lépésenként. Egy kijelölt csapat maximum 24 egységből állhat (a hősök 4 helyet foglalnak), ezért érdemes ebben a kombinációban gondolkodni. Nehézségi fokozattól függően minden játékban működött, hogy a legelején egy közelharcosokból, íjászokból és papokból álló sereget minél hamarabb maximumra kell fejleszteni, azzal simán lehet darálni a semleges falvakat, illetve az éppen nem otthon tartózkodó ellenséget is meg lehet lepni. Majd később, mikor már a környéken begyűjtöttünk pár extra települést és onnan is maradt hírnév pont, illetve az oda épített bányák is hozzák a zsetont, akkor érdemes elgondolkodni újabb seregeken.

Az egyik mindenképp egy gyorsreagálású tiszta lovasság kell, hogy legyen, főleg a kiterjedtebb birodalmak esetén érdemes rájuk hagyatkozni védelem szintjén. A másik pedig az emberi oldalra vetődött fantázialények bevonása lehet. Ezt csak nagyobb pályákon tudjuk megtenni vagy kemény csaták árán, ugyanis már a gyártásukhoz is nem kevés hírnévpont szükségeltetik, ráadásul limitált példányszámban hajlandóak megjelenni egyszerre. A Tannenbrae és a démon vadász csapatok viszont iszonyat erősek, a hősökkel kombinálva, vagy az eredeti seregbe beszivárogtatva őket sorsfordító hatásuk lehet.

A pénzen és a hírnéven kívül (mi kellhet még?) az élelem a fontos erőforrás, amit a farmok biztosítanak. Többnyire az induló készlet elegendő ahhoz, hogy első hódításainkat megtegyük, ezért érdemes a falvakra bízni a mezőgazdaságot és nem a városi 6 slot egyikét ellőni farmra, ráadásul a játék elején még az a 25 pénz is fontos lehet, amibe kerül. Később az egységek gyártásához kell egy csekély mennyiségű étek, viszont a fenntartásuk is időről-időre ugyanannyit felemészt, ezért minél több egységünk van, annál többet kell termelni is.


Az utolsó erőforrás pedig a démonkövekből kinyert pont, amivel csuda kis varázslatokat lehet ellőni harc közben. A térképen véletlenszerűen démonkövek jelennek meg, melyeket őriz is többnyire egy jószág. Azt leölve a varázsegységek (healerek) képesek a követ feldolgozni, amiből demonspell pontokat kapunk. Nehézkesen beszerezhető, de nagyon is értékes erőforrás. Egyrészt a játék elején jól jöhet egy kis pénzmag, amit tudunk varázsolni, vagy később egy nehezebb csatában a 30 másodperces szinte sérthetetlenség, stb. Okosan használva a legtöbb szintén csatákat dönthet el. Viszont túl macerás sok ilyen pontot csinálni, ezért az említett kettőn kívül a többi használhatatlannak bizonyult valamilyen szinten. Nem úgy, mint a hős idézés. Nem kell megvásárolni sem az épületet, sem magát a hőst, hanem néhányszáz démonpontért cserébe azonnal beavatkoznak a térkép adott pontján, ami azért hasznos, mert a legnagyobb hős előhívása többször sok hírnévpontba kerül, amit pedig érdemes lenne másra költeni, de egy nagy sebzésű, hosszútűrő egység is jól jön a fronton. Minden népnek saját hőse van, a legjobb Rá, aki arkangyal szerű dizájnnal lett megáldva és lazán repked az ellenfeleket tizedelve. Persze a többi is kedves, de nekem ő volt a kedvenc.

A sok kellemesnek tűnő leírás ellenére a játék kérdéses, hogy ajánlott-e igazi stratégáknak. Az első pillanattól töröm a fejem ezen, hogy szar-e a játék, csak már annyira várom a StarCraft 2-t, hogy bárminek örülök, vagy a rejtett géniusszal van-e dolgom. Az utóbbira nem szívesen tenném a voksom, hanem gyötrelmes gondolkodás után arra a következtetésre jutottam, hogy ez egy "casual RTS". Viszonylag kevés számú egység, egyszerűen felfedezhető taktikák, egyértelmű irányítás. Ez csakis azért lehet, mert nem a fanatikusoknak, hanem laikusabb, teszkós ömlesztett DVD-k közül szemezgetős közönségnek akartak adni egy stratégiát. Multiban érdekes lehet lanpartikon, vagy haverokkal neten keresztül, de se Gamespy, se Steam, se Live nem köti össze a játékosokat, ami nem nagy jövőt jósol a játéknak.